Killing Me Softly /JUNGKOOK. FF./

Prológus

- Hana szemszög -

- Szerintem nem kérek több cukrot. - nevettem Danielre, aki a teámat csinálta. Daniel az egyetem kezdete óta a legjobb barátom.

Nagyon furcsa változás volt a Seouli egyetem Daeguhoz képest, ahonnan származom és ahová iskolába jártam eddig. Marketing és menedzsment szakon vagyok jelenleg, hét féléves képzésen. Sokkal könnyebb, hogy magamnak osztom be szinte az időm, és másra is vannak szabad óráim.

Így sikerült összhangba hoznom a tanulással a munkát. Egy nagy üveglencse cég irodájában dolgozok, aprómunkát kell csinálnom. Papírokat válogatni, elmenni valamiért valahova, a cég nyomdáját a rakat papírra nyomni, ilyesmik. Nagyon szeretem, és ahhoz képest amit csinálok, nagyon sok fizetést kapok. Így simán meg tudom spórolni magamnak az egyetem díját és meg is tudok élni belőle.

Nos az egyetem.. Elég nehéz tárgyakar vettem fel, matematika, menedzsment, jog, marketing szaki tárgyak és még pár dolog. A matek és a marketing a legnehezebb, de szeretem a számokat, ha értem mit kell csinálni. A kedvencem a menedzsment. Szeretnék majd valami híres kiadónál dolgozni, esetleg előadókkal, de ez még messze van persze.

- Hahó! - lengette meg kezét előttem Dan, mire megráztam a fejem és megkérdeztem tőle mégegyszer, hogy mit mondott. Tök gáz vagyok mostanában. - Azt kérdeztem, hogy Mr.Went meg van-e elégedve veled? - vigyorgott. Ja igen, Daniel segített a munka megtalálásában is. Az ő apukája ugyanis a főnököm. Végzetes hibának hangzik ugye? Nos, énis azt hittem, de egyáltalán nem. Szeretek náluk vacsorázni, ha meghívnak, ismerek mindenkit, és nem olyan kínos. Persze elég kellemetlen, mikor Mr.Went ellő olyan szöveget, hogy :,, A házasság az első cél" vagy ,,Már várom, hogy Daniel bejelentse, hogy a menyem vagy. ", de az ilyenek elég ritkák.

- Persze, velem mindenki. - vigyorogtam gúnyosan, majd belekortyoltam az amúgy borzalmas teába.
- Mit szolnál, ha holnap hozzánk mennénk? - kérdezte kedvesen mosolyogva. Olyan édesen nézett rám, hogy muszáj voltam igent mondani neki. Nagyon kevés alkalom van, hogy ott vagyunk, de nekem tökmindegy csak vele legyek. Talán kezdek szerelmes lenni.

Egyszer már volt egy szájrapuszink, de az is véletlen volt. Persze, nem utasítanám el, de én nem fogok lépni.
Mindig is úgy gondoltam, hogy egy fiú dolga kezdeményezni, mégha csak egy csókról van szó. És a véleményem soha nem fog változni.

Elég régóta ismerem Dant, tudom hogy hűséges lenne a barátnőjéhez. Tudom, hogy sok nővel volt már dolga, és néha talán féltékeny is vagyok. Nekem egy komolyabb kapcsolatom volt, de még második évben a gimiben vége lett. Természetesen nem feküdtünk le, pont ez volt a szakítás oka. Nem fáj már, akkor nagyon sírtam, de már elfogadtam. Persze mindig bennem marad ez, és mindig nagyon feszült vagyok, ha valamikor a szexről van szó, hiszen még szűz vagyok.

Miután megittam ezt a szörnyű teát, a fiú azt mondta, megy mert még tanulnia kell. Az egyik legjobb tanuló az egyetemen, akárcsak én.
- Szombaton buli? - kérdezte köszönésképp, mire gyorsan kalkuláltam, hogy addig még van négy nap, hiszen ma kedd délután van.
- Sima. - egyeztem bele, majd biccentettem egyet és be akartam csukni az ajtót, de... Dan közelebb lépett és magához húzott. Finoman csókolt, de nem volt annyira különleges, mint hittem, de élveztem. Miután elváltunk, magához ölelt még egyszer, majd eltűnt a lépcsőházban.

- Szia anya.. - haraptam be a szám, miután a kanapéra ülve tárcsáztam a számot.
- Kincsem! Miújság, mesélj? - kérdezte aranyosan.
- Anya.. Megcsókolt. - attól tartok, hogyha nem engedem el a szám, ki fogom harapni.
- Naés? Annyi fiúval smároltál mát buliban is, hiába mondtam, hogy ne. Vagy, várjunk csak.. Szerelmes vagy Hana? - elképzeltem, ahogy leejti a kávéscsészéjét, és fejben talán még csörömpölést is hallottam.
- Nos... Lehet. - motyogtam a telefonba.