Fogalmam sincs, hogy jött szóba a járás nálunk még 9.-ben de azt tudom, hogy nagyon féltem maga a fogalomtól is
Nem éreztem úgy, hogy szükségem lenne pasira. Nem akartam kötötséget és nem is mertem közeledni egy fiúhoz sem. Úgy éreztem nem vagyok elég érett egy kapcsolathoz. De aztán egyszer elfogott egy érzés, hogy milyen jó lenne ha nekem is lenne egy pasim. Együtt mennénk étterembe, suli után együtt mennénk a buszhoz, elmegyünk sétálni úgy mint a filmekben. Teljesen elképzeltem az én kis aranyos álom világomban ahol semmi és senki nem ront bele. Elhittem azt is, hogy ez a valóságban is így lesz. Miért ne? Ha a filmekben is lehetséges a valóságban is megtörténhet. Persze nem történt semmi olyan amit elképzeltem de azon hamar túltettem magam de amit most fogok leírni azon nehezebben tettem túl magam. Kezdem az elejétől. 9.-es voltam épp bekerültem egy új környezetbe, nagyon fura volt, mindenki új volt számomra(tanárok, osztálytársak, új iskola stb.) Mivel zárkózottabb személy vagyok nem volt könnyű beszélgetnem sem a többiekkel. Kevesebb emberrel sikerült jó kapcsolatot esetleg barátságot kötnöm. De nekem nem a szám volt a fontos hanem a minőség. Ekkor ismertem meg a legjobb barátnőmet akivel már azóta 6 éve vagyunk legjobb barátok és számomra ő egy biztos pont az életemben.
Szóval rátérek a lényegre, volt egy fiú az akkori osztályomban aki nekem tetszett és én is tetszettem neki a többiek állítása szerint. Mind mondták nekem: tetszel neki, látszik rajta, figyeld meg! Persze én az elején tiltakoztam, hogy nem is!!! Van nálam szebb lány akit választhatna(akkoriban fogszabályzós voltam és úgy gondoltam nem tetszem neki emiatt, egy fajta hülyeségem volt de későbbiekben meg tetszett magamon). Ellenkeztem mivel osztálytársak is voltunk, mi lesz ha szakítunk és utána egy teremben kell "elviselnünk" egymást? Nagyon kellemetlen lenne az exemmel egy teremben lenni és persze én érezném magamat kellemetlenül. Eljutottam arra a szintre, hogy elfogadtam tetszem neki és nagyon boldog voltam. Sokat beszélgettünk suliban, suli után is elkísért a buszomhoz. Nagyon jól esett. Úgy kezdtem érezni, hogy jól alakul akkor még jól is alakult. Elhívott randizni, elmentünk sétálni, beszélgettünk. Tök jól éreztem magam, leültünk egy padra, közel ültünk egymáshoz. Nem merte megfogni a kezemet de nem is bánta így is nagyon zavarba voltam. Jött két lány a fiú azt a két lányt kicsit sem feltűnően elkezdte nézni. Úgy képzeljétek el, hogy egyik percben rátok nézz illető aki tetszik nektek és azt szeretnétek, hogy rátok nézzen inkább mivel az nagyon jól esik. De a másik percben már hirtelen teljes fordulatot tesz a testével együtt így egyáltalán nézz engem. Furcsálltam, hogy miért kell megnézni ennyire feltűnően lányokat ha már ott ültem mellette. De azért szóltam neki, nem az a fajta ember vagyok aki szívbajos ilyen helyzetekben. Nagyon is őszinte vagyok amit gondolok meg is mondok. Úgy voltam vele vagy elfogadja, hogy ilyen vagyok vagy elszökik. Szóval megmondtam neki, hogy miért kellett ezt így. Ha nem tetszek neki akkor miért hívott el randizni. De csak tiltakozott, hogy csak megszokás és nem akar tőlük semmit. Úgy jött le, hogy féltékeny vagyok azokra a lányokra. Ki tudja? Utólag jól tettem és nem is bántam meg.
Miután elmentek a lányok mi is elindultunk a buszhoz, megfogta a kezem. Nagyon fura volt mivel előtte nem volt barátom de tetszett, hogy megfogta a kezem. Megkérdezte, hogy járnák-e vele nagyon izgultam és persze paprika pirosan mondtam igent. Nagyon boldog voltam, hogy megkaptam ezt a számomra nagy és egyben első kérdést. Hűha egy fiútól ilyet hallani aki tetszik és jól érzem magam mellette.
Az első csókom vele történt meg de nem olyam volt az sem ahogy én elképzeltem. Vázlatolom az ÉN elképzelésem:szép helyszín,szép lassan közel húzz magához és megcsókol. Nem tudom miért nálam ez egy mánia volt, hogy az első csók így történjen. De persze nem így alakult. A VALÓSÁGBAN így alakult:barátom nagyon akarta már, hogy megcsókolhasson de én még nem akartam sose csókoloztam előtte úgy voltam vele, hogy rá érünk még vele. De ő nem így, kísért a buszomhoz és nagyon hajtogatta, hogy szeretné és, hogy nem bánnám meg vele. Buszmegállóban hirtelen lekapott ami igen kellemetlen volt és nem is volt jó. Páran látták is de elengedtem tűl voltam rajta. De persze utána nem adtam neki nagyon csókot. Szóval az első csókom nagyon rosszul alakult és csalódtam is kicsit, hogy így alakult. Utána kezdett furcsa lenni ez a "kapcsolat". Minden nap találkoztunk egy ideig mindenhova jött velem ami jól is esett de fura is volt. Olyan voltam, hogy nem engedtem, hogy taperoljon mások előtt nem tetszett ez a fajta viselkedés.Legjobb barátnőm is mellettem volt és neki is kellemetlen lett volna ez a helyzet. Volt egy barátnőm aki mindig feljött az osztályomba beszélgetni velem és nagyon örültem neki. A barátomnak persze feltűnt, hogy hozzám járkál egy szép lány az ő szavaival élve. Megkérdezte ki ő, hogy hívják, honnan ismertem meg, hány éves, hol lakik és a legfontosabb kérdés:Van-e barátja? Megkérdeztem tőle ugyan miért érdekli ez a szép barátnőm? Azt mondta csak, hogy kérdezte semmi különös oka nincs. Mondtam neki, hogy van barátja úgy, hogy hiába érdeklődik felőle. Nem vette észre persze, hogy rosszul esett ez nekem. Elmondtam a barátnőmnek kíváncsi voltam mi a véleménye erről. Először furán nézett a barátomra. Mondta nem érti, hogy miért érdeklődik felőle ha én itt vagyok neki. Én se értettem de közben volt egy osztálytársam akivel szintén igen közeli kapcsolatba volt legalábbis nekem úgy tűnt de a többiek is furcsállták. Továbbra is érdekelte ez a szép barátnőm. Egyre jobban elegem lett mi vagyok én neki akkor ha másik lány jobban érdekli. Elmentem vele cipőt vásárolni, elmentem bollingozni, pizzáztunk de egyre jobban éreztem a keser édes ízt amikor már úgy érzi ember, hogy ez nem olyan kapcsolat amire ő maga vágyot. Nem éreztem magam olyan jól mint amikor beszélgettünk csak. Egy idő után meg se fogta a kezem de messengeren mindig számon kért mit csinálok miért nem válaszolok neki. Pedig ez az alap. Válaszoltam neki csak nem rögtön. Egyszerre éreztem azt, hogy meg fújt ez a "kapcsolat" és ugyan akkor éreztem azt is, hogy nem vállal fel csak vagyok neki mint egy tárgy. Egy példa erejéig leírom azt ami akkor is éreztem.Felrakott a polcra mint egy trófeát a többi közé és én is egy volt a sok trófea közül. Remélem nem veszitek túlzott önbizalomnak de a későbbiekben kiderül miért írtam ezt a példát. Amúgy egy idő után a lényegre tért és megkérdezte, hogy nem-e mennék át hozzá, ott aludni. Igaz én kezdő kis csajként örültem annak, hogy van barátom de akkor is tudtam már, hogy mit akart tőlem. Naiv voltam és vagyok de nem hülye. Nemet mondtam. Megkérdezte miért, azzal a válasszal jöttem, hogy nem megyek át hozzá(2.hét). Nem akarok és a szüleim se hagynák hiába erőlteti. Elfogadta vagyis úgy tűnt de nem mint később kiderült. Rá írt a legjobb barátnőmre, hogy vegyem rá engem menjek át hozzá azzal az alibivel, hogy barátnőmhöz megyek. Mivel egy faluban laknak a barátommal. Meg persze barátnőmre jobban hallgatok mint rá. Batátnőm küldte is a képernyő felvételt, hogy rá írt emiatt. Ő sem támogatta a módszert se maga a tervet. Persze nem segített neki, mellettem állt végig. Nagyon betelt a pohár és elhatároztam magam végleg. A legutolsó találkozónk egy "párként" úgy történt, hogy bementünk a városba egy sétálos, beszélgetős randi keretein belül. Amikor odamentem hozzá szorosan megölelt amit furcsálltam mivel előtte soha nem ölelt meg olyan szorosan. De ez nem változtatott semmin nálam. Már elhatároztam magam. Elmentem vele egy csöndesebb helyre ahol nincs sok ember. Nyugodtan beszélgethetünk. Leültem egy padra nem tudtam, hogy kezdjem el. Ahogy jöttek a gondolatok a fejembe úgy kezdtem el mondani csak próbáltam értelmesebb kerek egésszé formálni őket. Sikerült elkezdenem egész jól alakultak már a mondatok amikor már ki akartam mondani a lényeget de akkor elkezdtem sírni. A barátom lehajolt hozzám és megölelt próbált meg győzni, hogy megoldhatjuk a problémákat közösen. Egy jó kapcsolat minden akadályt túl él. Hirtelen ragaszkodott hozzám és a kapcsolatunkhoz. De én már nem láttam ebben semmit amit meglehetne menteni. Bele törődött nagy nehezen. Szomorú voltam kicsit és kellemetlenül éreztem magam. Nem tudtam mi lesz utána. Osztálytársak voltunk nagyon kellemetlen volt a többiek is csak kérdezősködtek mi történt?? Elmondtam nekik és elfogadták de a kedves exem még a szakítás utáni időszakban elkezdett nekem beszólogatni direkt, hogy érezzem bántani akar. Napi szinten ahol tudott beszólt és nem is adta fel. Nem hagytam magam és vissza szóltam neki, a többiek is észre vették és az én oldalamra álltak. Nem hagyták bántson és folytassa ezt a viselkedést ami nagyon szánalmas is volt egybem. Meg akarta mutatni, hogy ő kemény csávó. Nem sikerült neki mert voltak nagyobb szájú osztálytársaim akik megmondták neki a véleményüket és az után csöndbe is maradt. Érdekes nem? Tiltottam messengeren, facebookon. Így zárult le ez szakasz. Azt hittem végleg megszűnik köztünk a kapcsolat de nagyon is tévedtem. Istenem pedig kezdtem örülni. 4 év múlva csinált egy új fiókot és bejelölt facebookon nem foglalkoztam vele egyből töröltem. Miért?? Nem fogtam fel. Figyelmen kívül hagytam de még párszor bejelölt. Töröltem. Végre feladta a jelölgetést. De láttam jött egy félkérés messengeren persze, hogy ő volt. Ki más lett volna. Nyáron írt nekem először 4 év után. Olyanokat írt nekem, hogy mi újság velem tipikus sablonos szöveg. Undorodtam tőle is. Hogy gondolta ezt de persze neki is van arca. Ezeket az üzeneteket töröltem. Később szintén írt legközelebb karácsonykor, hogy kellemes karácsonyi ünnepeket kíván. Persze sokkal kellemesebb lett tőle, bearanyozta a napom. Nem válaszoltam neki de nem töröltem az üzenetet. Akkor nem volt türelmem hozzá de később válaszoltam neki. Tudatni akartam vele, hogy milyen hülye és nem érdekel. Hozzá teszem ez az én módszerem mindenkinek más mósszerei vannak. Én emellett döntöttem és nem bántam meg. Lényegében megakart győzni, hogy próbáljuk újra de én ellenkeztem persze. Nem volt gusztusom újra próbálni vele mivel utólag kiderült, hogy mellettem más lányoknak is csapta a szelet. Nem zavartatta magát akkor se és most se. Legjobb barátnőmre is rá írt ugyan akkor körübelül mint nekem. Csak neki egy film nézést ajánlott. Persze nemet mondott neki és offolta a fenébe. Én leráztam végleg. Én személy szerint hiszek a karmában aki nem annak annyit mondanák gondolja át. Mivel ahogy van a mondás:"Karma egy olyan játék ahol mindenki vissza kapja azt a lapot amit ő osztott le." 😉👌
Ha érdekel folytatás egy újabb történetettel kapcsolatban kérlek jelezzetek!:)
