Steve:
Az edzőtermet egyenletes ütések zaja lepte el. Ahogy egyre beljebb értél láttad meg, hogy egy szőke férfi, izzadtan egyre idegesebben üti a zsákot, ami egy erősebbnél megadva magát a sarokban köt ki. Ijedten léptél hátra, és már készültél elmenni, de egy hang megállít.
-Nem harapok- mondja az idegen, mire felismered... ez a hang, csak nem? Steve Rogers?
- Én csak... ez ez a legolcsóbb terem, ne haragudj nem akarok zavarni... - mondod zavartan.
- Nem zavarsz, Steve Rogers vagyok- nyújt kezet eléd érve.
-Szia XY... - mondod elfogadva a nagy kezet, ami ellepi a tiéd, de annyira meleg, és hiába ilyen izmos, és magas... annyira megnyugtató a jelenléte.
- Segítsek edzeni?
- Igen- mondod boldogan, mint egy gyerek.
