A túl nagy figyelem halálos.
Amikor kicsi voltam, anyáék mindig azzal a mondattal engedtek el hogy Levikém, vigyázzatok egymásra. Ez annyira a fülembe égett, hogyha mostanában találkozom a kiskori barátaimmal, úgy köszönök el hogy szoszi,vigyázzatok egymásra. Ők meg néznek rám hogy mégis ki a faszra vigyázhatnak magukon kívül. Az óvodában kevesen voltunk. Javarészt nem engedtek apáék a csoport társaim közelében, jelet nem kaptunk mert mi a fasznak, ugye úgy se fognak emlékezni rá. Annyi megmaradt, hogy gyerekek vigyázzatok egymásra mikor fogócskáztok, mert könnyedén bajotok eshet.
A túl nagy figyelem halálos.
Egyik délután mikor Bettina és Barnabás fogócskáztak, a homokozóhoz érve Barnabás akkorát
lökött Bettinán hogy keresztbe fejelte a libikókát. a szemöldöke felszakadt és az első 2 foga kiesett. Az óvónők konstatáltak hogy hát ők amúgy megmondták hogy a gyerekek ne fogócskázzanak, mert bajuk eshet, meg amúgy se 2 fog világ vége, ilyenkor neki vissza nő.
A túl nagy figyelem halálos.
Barnabás volt az egyetlen barátom az óvodából. A barátait nem ismertem, bár én ismertem őket, 2 hetente próbáltak feldölteni a biciklimmel az abc előtt. Nem értették Barnabás miért barátkozik köcsögökkel,én meg nem értettem mi bajuk a biciklimmel.
Akkoriban még én is nagy focista voltam, és mivel dagadt, kifejezetten tehetséges kapus.
A nagyfiúk rendszeresen hívtak védeni,én pedig kezdtem azt érezni hogy egyre több barátom van. Barnabást hívtam, és azt hittem hogy azért nem jön mert ő is dagadt, és ugye 2 dagadt nem fér meg egy kapuban. A nagyok furán beszéltek Barnabásról. Viszonylag változatosan, volt amikor fasszopónak, volt amikor köcsögnek, volt amikor így hosszasan fasszopó köcsög buzinak nevezték. Egy idő után nem mondtam Barnabásnak hova járok,mert nem akartam megbántani. ez kb. 10 éve volt, azóta nem beszéltem Barnabással. Ritkán halottam róla, a nagymamájával nem sokszor találkoztam,Barnabás jól van, Barnabás cukrász iskolába jár, Barnabás mindig kérdezgeti hogy hogy vagy, én meg soha nem kérdeztem róla, ő mindig beszélt rólam.
A túl nagy figyelem halálos.
Amikor egyik délután nagymamával ebédeltünk, nagyi a zserbó szeletelésével párhuzamosan kérdezte meg hogy tudod e mi történt azzal a cigány barátkáddal Barnabással. én így gondolkoztam 15 másodpercet hogy ki a fasz az a Barnabás, és vártam a folytatást. Ja hát csak bevett valami olcsó vackot aztán Piroska néni mondta hogy már nem ébredt fel. Pedig hát én azt hittem hogy biztonságos minden. Más is ezt teszi, hát bevesszük.
Ez az alváshoz kell, ne félj ettől, jól vagyunk, jól leszünk. Ez csak ilyen generációs sajátosság, kicsi linkek, kicsi xanax, kicsi alvás,kicsi ez, az, kicsi vakság. Mi a fasz. Én úgy is távol állok ettől.
Ő is azért tolja mert menő, miért beszélnék én bárkivel, miért legyek én a megmentő, mikor azt mondják hogy nem kell, túl reagálom megint, magamra kell vigyázzak, nekem nincs időm pátyolgatni senkit... Ez úgy is mind csak felszínes, ezek nem igazi fájdalmak. Ezzel nem tudok adni semmit,ezzel csak maguknak ártanak, és az meg nekünk nem elég. Mert amíg rajtam nem lesz seb addig tényleg mi a fasznak? Miért tegyek fel kérdéseket? Addig tényleg minek segítenék, úgy sem lesz már mélyebb, úgy sem lesz elég bátor hogy ki ránsta a széket. A fogócska egy játék,
csak már kiestek a tejfogak.Nem kell kézen fogva zuhanni,nem kell kézen fogva szaladni,csak ott lenni mikor zuhannak.A felelősség az enyém,meg jobb félni mint megijedni,fessük a falra az ördögöt és nyugodjunk meg együtt hogyha le lehet onnan kaparni.Itt csak beszélni kéne,meg kezeket pakolni vállakra. A fogócska meg nem játék, vigyázzatok egymásra.
