Az a szerencsés Péntek 13-a

1. Rész

A szokásos reggeli köröket futottam. Anya a fejét fogva kétségbeesetten nézet ahogy a tükör előtt illegetem magam. Ekkor már az ágyvérzést szélén álltam.
- Komolyan mondom ilyen szerencsétlen ruhadarabot életemben nem láttam még!!!
-Hiába mondod komolyan az a ruha pontosan úgy áll rajtad ahogy kell, de én voltam a hülye hogy megvettem neked! - kiabált anyu magából kikelve -És ha nem fejezd be két percen belül, ő felesége mehet gyalog az iskolába!-közölte dühvel fűszerezve,majd sarkon fordult és lerohant a lépcsőn. Gyerekesen kinyújtottam utána a nyelvem, becsaptam az ajtót.
-Láttam én, ne csapkod az ajtód nem a te házad! - szürődött be szülőanyám kellemesen lágy hangja. Nah persze egy szarka szebben rikácsol. Véglegesen kijelenthetem kamaszodom. Lázadok. Értem én hogy néha szemtelen vagyok,  nagyon ritkán, de anyuék úgy tesznek mintha ők nem lettek volna azok.
Puffogva rántottam ki egy farmert és egy pulcsit, majd füstölgő fejjel ráncigáltam le magamról azt az isten verte ruhát. A hajamat is  egy laza konytba fogtam. A tükörbe inkább bele se néztem csak elmentem mellette. Rontottam volna lefelé olyan "most megsértődtem" hangulatban de utamat állta valaki. Az egyetlen személy aki mindig kedves és megértő velem szemben. Az öcsém, Lucifer. Igen mi ilyen elcseszett család vagyunk. Gyönyörű kis arcocskája felnézett rám. Megforgattam a szemem mire ő angyali kacajjal kezdett nevetni. Álltam fölötte míg ő kacarászott, kénytelen voltam én is mosolyogni. Lehajoltam majd karomba vettem és lesétáltunk a földszinten. Anyu a pult mellett kapkodva készítette a reggelit. Megfordult, ő is mosolyra húzta íves ajkát.
- Isten küldte ezt a csöppséget.-közölte vidáman-Maradjunk annyiba nekem küldte, hogy túléljem a tinikort.-mondtam önzőn kis megvetéssel a hangomban.
- De várjunk csak! Hogy mászott ki a kiságyból!
-Hmm erre nem is gondoltam.
- Úristen Ádám gond van a gyerek ágyával!-kiablát fel az emeletre színpadias megilletődésel anya.
Pár percen belül dőngő léptekkel csörtetett lefelé apu.
- Mi, mi van, mi történt?-kérdezte komásan- Mit ne mondjak, apa, gyors a felfogásod.- vetettem oda nyersen-Heee?-tudakolta intelligensen-Jól van majd megbeszéljük de Florence tedd le az öcséd és irány az autó, Ádi kapd össze magad és vigyázz a gyerekre mindjárt jövök! - hadarta mutter  felkapta a  táskáját. Közben tessékelt kifelé az ajtón. Savanyú ábrázattal léptem ki a világba. Tyű de imádom a hétfő reggeleket.