Nothing else matters

~ I~

Kedves naplóm!
Hadd mutassam be magam *magunk*
A nevem Deborah Ross. Csak a szüleim hívnak a második nevemen, így ezt általába az embereknek nem is mondom el.
Van egy sajnos iker, idióta, idegesítő és még sorolhatnám milyen remek tulajdonsággal rendelkező testvérem. Nicholas Ross.
A szüleink mondhatni elég híresek. Apa már csak volt Forma 1-es pilóta, de az biztos, hogy fenn maradt a neve a "történelemben".
Anya pedig pszichiáter és könyveket ír, amik általába igen nagy port kavarnak. Rengeteget utaznak, így szinte a hatalmas villa csak a miénk.

Imádom az életem, a folytonos bulizát, pörgést és JELENLEG a legelszomorítóbb, hogy holnap újra iskola.

-Gyerünk már Dee. Elfogunk késni. - fetrengett az ágyon legjobb barátnőm, miközbe drámai arcokat mutatott felém.

-Jól van már, csak még egy mondatot hadd írjak.

Szóval a legjobb barátnőm, Melody Brown akivel már 13 éve legjobb barátnők vagyunk. Mi inkább csak fogadott tesóknak mondjuk egymást legfőképp.

Éppen egy nyárzáró bulira készültünk ami valószínüleg nem tart majd sokiág, ugyanis senki sem szeretné az iskolát másnaposan, hulla fáradtan kezdeni.
Ez lesz a 12. éve hogy tanuló vagyok. A legrosszabb, pedig fogalmam sincs, hogy ez után mihez kezdek.

-Szerintem a piros ruhád vedd fel... ezt. - vette ki Mel a legkivágottabb ruhámat.

-Nem. Határozottan nem.

-Na ne már. Minden fiú oda és vissza lesz érted. És le ne merd vinni az én tekintélyem. - dobta hátra vörös haját amire mindig is kicsit féltékeny voltam. De én sem panaszkodhatok. Derékig érő hamuszőke hajam anyukámtól örököltem, aminek nagyon hálás vagyok. Végül elvettem tőle a spagetti pántos extra dekoltázs kiemelős ruhát, amihez egy szintúgy piros balerina cipőt párosítottam. Ritkán hordok magassarkút, egyszerűen csak nem szeretem.

-Lányok ha azt akarjátok, hogy én vigyelek titeket siessetek. - nyitotta ki a szobám ajtaját teljesen nyugodtan Nico.

-Barom. És ha éppen öltözök.

-Ohh hugi. Elfelejtetted a szép időket, amikor együtt fürödtünk.

-Igaza van Debby. Ikrek vagytok ne már.

-Héé, még te is?! Na hagyjuk. Egyébként mehetünk. - hátradobtam a frissen vasalt hajam és felvéve a kis táskám leindultam a hatalmas márvány lépcsőn.

Nicholas kocsijával mentünk, ami egy
Gt350 es Ford Shelby. Nos igen, annyira nem vagyunk elkényesztetve mint az látszik. Nico évekig gyűjtötte erre a kocsira a pénzét, vagy legalább is egy hasonlóra.
Mikor megérkeztünk már az udvarról lehetett érezni a pia szagot. Ennyit arról, hogy nem rugunk be...azthiszem.

-Ross. Csá haver. - jött oda Anthony seggfej Byers. Kezet fogtak majd felém fordult.
-Jajj ne légy olyan durci Rosyy. - igen, ő még az egyetlen aki így szólít, hogy idegesítsen. Szinte a fél életét nálunk tölti, így már hallotta ha anyáék így hívnak. Visszatérve, én csak megforgattam a szemem majd barátnőmbe karolva bementem a házba.

-Sziasztook. - mentünk oda a mi kis társaságunkhoz.

-Heloo. Friss hús riadó. - mondta gonoszan Hanna, aki teljesen engem akar másolni. Hogy is van a mondás, ha különleges vagy fel kell készülnöd, hogy másolni fognak. Így nem is nagyon zavar.

-Szia. Gyere, ülj le ide hozzánk. - szóltam az új lánynak akinek gyönyörű barna bőre és fekete göndör haja mellett virított a zöld ruhája.
-Meg kell mondanom, szerelmes vagyok a ruhádba. - hízelegtem neki. Általába kedves vagyok, amíg fel nem húznak. Na meg persze Anthony kivétel. Vele mindig bunkó vagyok.