(changlix.) Talán nincs mód arra, hogy valaha megháláljam mindazt, amit értem tettél, de ígérem, miattad megpróbálok jobb emberré válni.
✹| -𝗯𝗲𝗳𝗼𝗿𝗲𝘁𝗵𝗲𝗱𝗮𝘄𝗻 ; 20200308-20200329
ههههه
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
wordsthatididnotsay nem hittem volna, hogy majd egy ilyesféle poszt is kikerül ide, hiszen kételkedtem abban, hogy minden egy ilyen irányba fordul. ám most olyan, mintha álmaim valóra váltak volna, mintha minden reménytelenségem semmissé lenne, s ezért hálás vagyok. kicsit olyan, mintha a monoton buzgó világ lefékezett volna miattunk, hogy nyugalomra, békére, szeretetre, otthonra találjunk. még mindig nem igazán tudom elhinni, hogy változtak meg ilyen gyorsan a dolgok. vajon ha előbb cselekedtem volna, hamarabb érkezett volna el a boldogság? nem tudni. nem is lényeg. nem számít a "volna", hanem a jelenre kell fókuszálni. mondogathatnám magamnak, hogy miért nem léptem sokkal hamarabb, de tudom igazából a választ: fogalmam sem volt arról, hogyan tudnám elmondani. de minden megoldódott. itt vagyunk. ketten. s aligha lehetne ennél jobbat elképzelni. sőt, biztosan nem lehet. ezért hát azt hiszem, ezt itt le is zárnám, nincs értelme folytatni a profilt. köszönöm, Felix, hogy felfigyeltél rám, hogy mellettem vagy, nem hagysz egyedül, nem engeded, hogy elvesszek a világban, hogy szeretsz, érdeklődsz, törődsz velem, biztos pontom vagy, támaszt nyújtasz! köszönök mindent! remélem, őszinte mosoly csücsül ajkaidon jelenleg is, s tudd, mikor ezt olvasod, már nem lesz több névtelen üzenet, ki nem mondott szó, már tudom, hogyan kell közölnöm azt, amit érzek. köszönöm, hogy itt voltál, hogy olvastál, hogy megértettél - s még megszámlálhatatlan dologért hálás vagyok, de ha sorolni kezdeném, sosem jutnék a végére. remélem, egyszer viszonozni tudok mindent. addig is vigyázz magadra, vigyázok én is rád, s tudd: szeretlek!
