Lelkileg sérült

   Egyik nap nagyon ki voltam már az élettől, mert nem volt valami boldog gyermekkorom. Mármint nekem nem tetszett. De ez most nem rólam szól... Aznap rám írt Liam, nem fontos miért. Elkezdte nekem mesélni a gyermekkorát. Meg is sirattam, amit írt nekem. Elképzeltem milyen rossz lehetett neki, hogy érezhette magát. Rettentő lehetett. Ezt nem értheti meg akárki, csak az, akivel ilyesmi történt.
   Azt hiszem most már felkeltettem az érdeklődésedet szóval bele kezdek.
   Innentől Liam mesél. Egyszóval nem úgy írom, hogy ő ilyen volt, ezt csináltak vele, hanem én, én velem történt.
   8 éven át napi szinten csak verést kaptam.
Volt, hogy a nővéremmel mosogattunk és mind a kettőnknek vérzett a karunk.
Nem mehettem sehova, rács volt az ablakomon. Úgy tudtam 9-10 évesen le menni a haverjaimhoz, ha kiugrottam a kib@szott erkélyről vagy, ha kiszöktem az ajtón. Mert az akkori nevelőapám, aki a húgom apja k@rvára nem engedett sehova. Volt, hogy úgy mentem be suliba, hogy fel volt szaladva a szám és tele voltam zuzódásokkal, meg kérdezték mi történt, én meg csak annyit mondtam elestem, mert nem mertem beszélni róla senkinek. Meg volt arra is példa, hogy az a mocskos g@ci kizárt a házból, be kellett mennem metróval anyuhoz, hogy felhívja tesómat, aki értem jött anyu munkahelyére. Mert egyszerűen beb@szott az a szemétláda és nem engedett be a lakásba. Arra is volt példa, hogy 3 hetet voltam kórházban, mert eltörte 3 bordám és minden nap anyu jött be hozzám a napi házi feladattal és kajával. Mert nem mert hazavinni, tudta, hogy újra eltörné a bordáimat. Ez volt az én életem.
   Remélem az elolvasás után újra gondolod az életed. Mert ez az igazi nem gyerekkor, ha valaki azt mondja, hogy neki nem volt gyermekkora csak, azért mert nem kapott meg mindent, amit akart. Akkor meséld el ezt neki és csak mondd neki azt, hogy gondold át újra mi az amikor valakinek nincs gyermekkora.