endless summer

2.

Tudtam, annyira tudtam hogy az egész csak egy álom volt. Annyira naiv vagyok, hogy néha még én sem hiszem el milyen valóságos minden.  A sokktól elaléva feküdtem az ágyamban, amikor valaki kopogott. Anya volt az.
-Jó reggelt kislányom! Hogy aludtál?-kérdezte és egy bögre kakaót nyomott a kezembe.
Mégsem mondhattam el, hogy a legjobb fiú barátommal voltunk együtt és azt sem hogy milyen érzéseket táplálok iránta.
-Egészen jól-kortyoltam bele a forró italba és a telefonomat az éjjeliszekrényről felvéve megállapítottam, hogy mindjárt dél van.  Fantasztikus. 
-Igazából azért jöttem fel, hogy szóljak, itt vannak a kis barátaid- mosolygott egyet és én magamban hálát adva néztem rá, hogy nem egyből engedte fel őket. -Mármint Oli és Emily-nyitotta ki az ajtót és lement. Gyorsan kikaptam a szekrényemből egy farmert és egy kék színű toppot és a fürdőbe rohanva kínlódtam bele magam a ruhákba. Halk kopogást hallattom úgyhogy szóltam, hogy szabad, majd bevágtam a fürdőm ajtaját. A karikáimat elnézve egy tonna korrektor sem lett volna elég, de sebaj. Gyors szempillaspirálozás és egy kis alapozó került a szemem alá. A hajam igazából egy komplít messz volt, úgyhogy egy coppfba fogtam össze.  
-Amanda gyere már-hallottam Em türelmetlenkedő hangját. Kinyitottam az ajtót és igazából legszívesebben elsüllyedtem volna. Emily, aki mindig friss és kipihent, egy aranyszínű nyitott hosszúujjút viselt, hozzá egy fekete kordnadrág és egy Chanel bőrcipő. Kezében valamilyen, számomra ismeretelen márka,  mégis legalább 200 ezer forintosnak kinéző táska volt. Sminkje, mint mindig most is elképesztően csodás. 
 Aztán Oliver. Gondoltam arra az opcióra hogy felbukkanak, jó, nyilván tudtam, hiszen együtt utazunk el két nap múlva, de azért nem számítottam erre konkrétan 5 percel az ébredésem után. Akárhányszor visszaemlékeztem az álmomra elpirultam és képtelen voltam a gyönyörű zöld szemeibe nézni. Elképesztően helyes. Nagyon.  Fekete Nirvánás póló és egy csőfarmer volt rajta  ami napbarnította bőrével keretet alkotva elképesztően jól nézett ki.  Így történt, hogy pontosan 12 óra 07-kor elpirultan, karikás szemmel és érzelmeket táplálva a legjobb fiú barátom iránt álltam a két mindig elképesztően tökéletes barátommal szemben. Igazán jó kezdése a napnak. 
-Sziasztok- köszöntem álmosan
-Gondoltam..-nézett rá Oliverre miközben a szemeit forgatta. Nem sokáig kellett azon filóznom, hogy vajon mi a jó életről beszélt, mert egyből a szobám túlsó felében lévő Daisy-s bőröndre nézett, majd egy "ugye nem gondolod komolyan" nézéssel ajándékozott meg.
-Amanda, hogy gondoltad, hogy két nappal az utazás előtt se bőröndöd, se a cuccaid sincsenek meg?- jó, igazából nem tudtam rá figyelni, mert az idegtől rángó arca elképesztően vicces volt, így csak egy "ahha" félét hebegtem neki, mire felkapta a kocsikulcsot és Oliver felé bökve, amolyan "hozd" nézéssel indultunk ki a szobámból. Oli a csuklóm felé nyúlt és finoman kihúzott a szobából. A pillangóim azzonal felébredtek, ez nem is volt kérdés. 
-Hová megyünk?- kérdeztem suttogva, nehogy Emily meghallja. Oliver egy óvatos mosolyra húzta a száját, és elmesélte, hogy épp a plázába tartunk bőröndért és egy csomó utazó kiszerelésű 'izéér'. Csodás. Leballagtunk a lépcsőn, felvettük a cipőinket, majd a hitelkártyámmal együtt léptünk ki a lakásból a szinte égető hőségbe. Em kocsijában (valamilyen hiper szuper járgány) szerencsére volt légkondi, így a kinti hőségből igazán jólesett a hideg autóba beülni. Oliver hátra ült velem, amitől nem mondom, igen zavarba kerültem. Emily a rádiót benyomva egy ilyen tipikus görlpávör zenét kapcsolt, aminek hallatán mi hátul csak összeröhögve fogtunk a fejünket,  Em csak ordítozott, és kioktatott bennünket arról, hogy ez igenis jó zene és ne merjük kritizáni. Mindezt az ordító zenét túlüvöltve közölte ami nagyon vicces volt. Hát így utaztunk mi. Inkább szkippelem a történet mesélést, mert nem lenne túl érdekes. Szavakban csak: 4 óra a plázában, dögunalom, piros bőrönd,  új ruhák, Oli luv,  Prada szandál <3, travel izék és mekiii, helyett salátabár, mert Emily nem eszik szemetet. Elképesztően fáradtam értünk haza, mármint Oliver és én, Emily pedig egy kávét rakott oda, hogy idézem "ne kelljen bámulni az álmos és savanyú képünket" yey. Megmutogattam anyának a cuccokat (és láthatóan tökre tetszettek neki) kivéve egyet, a búcsú ajándékát, egy masszás bérletet. Igazából azért ezt vettem neki, hogy hátha összeismerkedik majd ott valakivel, mert mióta apa lelépett, azóta csak én, a munka és a szombati társasjáték est köti le, ami azért nem nagy program. Bármennyire is erősnek mutatja magát, látom egy-egy pillantásában a szomorúságot, amit persze nem sokáig megfigyelhető. Na de ezt hagyjuk. A szobámba érve Oli benyomta a tévét és a műsorok között böngészett, mi meg Emmel összerendeztük a dolgaimat. Tisztálkodós neszeszer, fehérneműk, ruhák, kiegészítők, cipők és minden ami egy utazáshoz kellhet. Ez megvolt vagy másfél óra alatt, úgyhogy a napom igen sikeres volt. Mivel mindannyian megéheztünk így, mint mindig, Emily összedobott magának egy salit mi meg rendeltük pizzát. Nyami. Hihetetlen volt belegondolni abba, hogy amit egész életemben vártam és akartam két nap múlva megtörtébik velem. Előszőr Thaiföld, Singapur, Spanyolország, Amsterdam majd életem álma: A Maldív-szigetek. Hihetetlen és csodálatos hogy ezt megoszthatom a legjobb barátommal, és azt hiszem már a hivatalos crushommal, Olival is. Olyan 9 óra lehetett, amikor elmentek. Oliver hosszasan megölelt amitől a csodás kis pillangóim életre keltek.  Elmosogattam, megfürdötem aztán már dőltem is az ágyamba.

Sziasztok! Ne haragudjatok a rövid rész miatt, de a következő két nap nagyon izgalmas lesz, ígérem, hogy sokkal hosszabbat fogok írni. Ha tetszik, akkor kérlek nyomj a vote-ra. Köszönöm <3