☆Harcolj az álmaidért☆

Bevezető

-Basszus.-idegesen vágtam le ezdő táskámat mikor beértünk a házba szüleimmel.

-Hihetetlen,hogy neki hittek...-fújtatott nagyot apa és leültek anyával az asztalhoz. Én követtem őket és leültem eléjük.

-Sajnálom.-beletemettem tenyereimbe arcomat és kicsin múlott az,hogy pityeregjek de végül nem. Nem adom ilyen könnyen a drága könnyeimet.

Most biztos nem értitek mi történik éppen. Akkor most elmagyarázom.

*egy hónappal ezelött*

Egy fárasztó edzést tudhatok megint magam mögött és még sok ilyet akarok. Jelenleg az öltöző felé tartok és nagyon erősen agyalok valamin.

-Na melyikünk menjen?-kérdezi Mátyás egyik legjobb közülünk edzésről.

Edzőnk most vágta a fejünkhöz,hogy lessz egy verseny amire csak 4 tanítványát (ha mondhatom így) viheti el mivel ugye ez nem kicsi verseny és így is már nagyon sok versenyző lessz ott nagyarúl telt ház.Három ember már biztos számára mivel ők sajnos utóbbi versenyen nem vehettek részt. Na és drága edzőnk azt mondta,hogy Matyi  és én beszéljük meg melyikünk menjen ami szerintem nem volt felelősségteljes ötlet mert azért sokkal jobban reagáltunk volna rá ha ő mondja meg.

-Én nagyon szeretnék erre menni. Nem kis verseny lessz és bizonyítani szeretnék.-magyaráztam neki hátha megesik rajtam a szíve de sejtettem,hogy az egója túl nagy hozzá.

-Az a gond,hogy én is.-szisszent fel.

-De figyelj ha úgy nézzük te neked már sok ilyenbe volt részed.-kezdtem picit ideges lenni.

-És ebbe is részem lessz mert én megyek!-jelentette ki mintha én ott se lennék.

-Barom!-fújtatva rohantam volna be az öltözőbe de leállított.

-Vond vissza! Nem vagyok barom.-mondta idegesen.

-Mert különben mi lessz? Nekem jössz?-mosolyogtam hisz tudtam ezzel mégjobban felcseszem az agyát.

-Ne akard.-már ökölbe szórította kezét. Tényleg megtenné...

-Nagyon vágysz arra,hogy megüss! Nagy gyerünk!-szemei szinte már szikráztak.-Mivan, nem mered?-ekkor megtette. Behúzott eggyett de senki nem vette észre viszont orromból a vér eleredt.

Viszont én sem engedtem. Felforrt az agyvizem és vissza ütöttem pedig nem kellett volna. Ekkor kialakult köztünk egy kisebb bunyó és szerencsére ott járt edző és szét szedett minket.
Nagyon mérges volt ránk és Mátyásnak sikerült bebeszélni akkor,hogy én kezdtem. Nem akart minket látni azon a napon így nem is hallgatott meg minket.

*most*

Akkor végül nem én mentem el a versenyre mert Matyinak durván sikerűlt magáról elvezetni a gyanút, de edzőm viszont erősen hitt nekem de aki az eggyesületet vezeti az jobban hitt Matyinak habár várható volt. De miért is? Mert mindannyiunk közül ő volt ott a legjobb és a legrégebb óta ő van ott. Na meg persze kitűnő kick boxos egy csomó versenyt nyert.
A küzdősportoknál nagyon szigorúan veszik azt,hogy ezt ne használjuk fel edzésen kívűl és hiába voltunk még bent az egyesületben ez akkoris hiba volt. Ma volt egy ilyen megbeszélés ahol az én szüleim voltak meg persze én, Matyi és szülei, edzőnk meg a másik edző (másik "csoportot" edzi) és az eggyesület vezetője. Mindenki Matyi mellett állt az edzőnk meg úgy kettönk közt de tudta,hogy nagy hibát követ el ha Matyit kitíltják onnan.

De én nem fogom feladni hisz nem az az egyetlen edző terem. Igaz,hogy itt kezdtem ezt az egészet szóval eléggé letört ez így lelkileg.