Kisasszonyok harca

34.rész

A remény mióta rózsaszín?

Teó

Vagy 1000-szer felhívtam Roxánát,de ő semmi jelét nem adta annak,hogy mi a helyzet vele.Kicsit elgondolkodtatott az amit Max mondott...mi van ha én csak a szabadsága eszköze voltam számára?Az egy dolog,hogy nekem ő a mindenem,de nagyon úgy tűnik,hogy én neki csak egy senki vagyok.Hogy ennyiszer hívom és ő annyit sem ír vissza,hogy dögölj meg az kicsit fáj.Najó,majd belehalok annyira fáj az ignoranciája!
Legjobb lesz ha írok neki egy üzenetet amiben mindent leírok és ha arra sem reagál akkor tudom,hogy végig csak kihasznált és megpróbálom őt elfelejteni.
"Roxána,
őszintén szólva teljesen össze vagyok zavarodva,hogy most mi történik körülöttünk,velünk...az,hogy nélkülem hagytad itt ezt a sz@ros kócerájt azzal semmi bajom mert valóban nem mehettél hozzá Maxhoz,de azért annyit igazán megtehettél volna h írsz egy sort,hogy most akkor mi a szitu.Az,hogy csak úgy egyik percről a másikra itthagytál erősen elgondolkodtat kettőnkkel kapcsolatban...és,hogy van-e egyáltalán olyan,hogy te és én mert a közös szökés alapvetően arra lett volna megoldás,hogy együtt éljük le az életünk, mások beleszólása nélkül.Szeretsz még engem?Szerettél valaha?Ez az egész helyzet csak egy félre értés vagy csak én értettem rosszul a dolgot?
Remélem írni fogsz azért majd valamit,de ha úgy érzed,hogy annyit sem jelentek vagy jelentettem neked,hogy válaszolj,akkor ne fáradj vele,a hallgatásod majd válaszol helyetted...
Teó"

És elküldve.Már csak várni kell...
Elküldve 1 perce...
Elküldve 2 perce...
Elküldve 3 perce...
Lehet,hogy nem kéne percenként a telómat csekkolni,hogy látta-e.Najó de mi van,ha azóta megnézte?
Elküldve 4 perce...
Ahhhh...meg fogok őrülni...csak nem tudom,hogy abba,hogy lehet,hogy Roxánát elveszítem vagy abba,hogy várnom kell a válaszra?Mert annak ellenére,hogy Roxána úgy tűnik,soha nem volt az enyém,azért bennem ő még így is mély nyomokat hagyott.A csókjai,a illata,a haja...soha nem fogom elfelejteni egyiket se még akkor sem ha minden csókja egy hazugság volt...Pedig én azt hittem,hogy azokat a csókokat a szenvedély fűti,hogy az öleléseimbe beleborzong,de úgy látom ezeket mind az én vak szerelmem gondolta a dolgokhoz.
Elküldve 7 perce...
Na,most kibírtam 3 percet úgy,hogy nem csekkoltam a telóm.Ez azért szerintem teljesítmény a javából.Ezért megérdemlek egy sandítást!
Elküldve 8 perce...
Basszus!

Roxána

Egy órája sírva üvöltök,de semmi...
Nem hiszem el,hogy Max eddig elment...hogy bezárt ide.Illetve ezt még nem tudom bizonyítani,de meggyőződésem,hogy ami Teóval történt,az még véletlen sem volt baleset.
A legdurvább mégis az,hogy a kórházban olyan dolgokat mondott szerencsétlen Teónak,hogy igazából kettejük elől szöktem el és hogy már nem szeretem őt...
Teó írt is egy hosszú üzenetet nekem,dehát hogy gondolhat ilyeneket?Mit gondol,hogy én minden férfit úgy csókolok meg,mintha az életem múlna rajta?Mintha az lenne életem utolsó csókja?Nagyon bánt ez a gondolat...hogy azt hiszi,hogy csak játékszernek használtam...pedig nekem úgy érzem ő a NAGY Ő.
Nyilván szerettem volna reagálni neki,hogy ő a mindenem,ne aggódjon egy percig sem,de mivel nem tudtam a kódot,csak azt nézhettem ahogy a szerelmem az érzelmek gyűrűjében szenved.Borzasztó volt...

*1 héttel később*
Roxána

Egy hete vagyok ebbe a lyukba bezárva és még mindig nem tudom,hogy hogy jussak ki Teóhoz...
Szerencsétlen egy hete írta azt az üzenetet és én még csak egy szívecske emojit sem tudtam neki küldeni.Egyszerűen megörjít a tehetetlenség!
Amióta Max effektíve börtönbe vetett 1 dolgot csináltam,különböző cipőkkel vertem a falat.Lehet,hogy nem nagy teljesítmény de màr nincs olyan hely a szobában ahol lenne a falon vakolat.Szóval még pár hét és remélhetőleg találok egy olyan pontot a szobán ahol szét tudom verni a falat és szabad lehetek.Illetve legalább addig is zajt csapok amíg a falat verem és abban reménykedem,hogy hátha valaki egyszer meghall.
Jesus meghallom,hogy kattan a zár,átjár az izgatottság,de aztán realizálom,hogy biztos csak a szokásos 8 őr hozta az ebédemet.Fel sem néztem rájuk,de aztán ennek az undorító szemétnek meghallottam a hangját:
-Hát,hogy vagyunk Roxi?

Teó

Kész!Feladom a reményt!Nem kellek Roxánának...nyilván 1 hét alatt ha akarta volna,bőven el tudta volna olvasni,hogy mit írtam és reagálni,de úgy látom,hogy marad a "nem reagált-nem szeret" felfogás.Nem akarom elhinni,hogy...
Várjunk valaki kopogtat.Biztos az egyik nővérke hozza az egyik napi injekcióm.Csak Istenem add,hogy ne megint az a büdös jöjjön mint tegnap!
-J..J..Jó napot felség!-nyitott be végül a nővér elég félénken.De Oh My God...az a lány egyszerűen gyönyörű volt!

Nem gondoltam volna,hogy a rózsaszín haj és a nővérke ruha valakin valaha jól állhat de ez a lány tökéletesen rácáfolt.Természetes a sminkje is ezt a rózsaszín árnyalatot képviselte...álomszép!

(Nővérke ruha)

(Smink)

Amint a lány észrevette,hogy mennyire ledöbbentem azon,hogy nem a büdös jött hanem ő,elpirult.
-Szia!Nyugodtan tegeződjünk,nem kell felségnek hívni.-mondtam neki.
-Oh...oh hát rendben.-válaszolt zavartan.
-Te fogod ma nekem beadni azt?-mutattam a kezébe tartott injekcióra.
-Igen.-mondta de aztán gyorsan hozzá tette-Persze csak,ha nincs ellenedre,hogy átvettem a másik nővér helyét mert valami családi ügy miatt sürgősen el kellett utaznia vidékre.-megráztam a fejem.
-Egy ilyen csinos lányt akkor sem tudnék visszautasítani,ha éppen nem lennék az ágyhoz kötve,de így pláne a segítségedre szorulok kedves...-és vártam hogy megtudjam a nevét,de közben azért kacsintottam egyet.
-Elina.-mondta még zavartabban.
-Nagyon szép név.
-Köszönöm.-és szerencsétlen ott toporgott,hogy hogy kezdjen hozzá az egész "gyógyszer-beadósdihoz".
Gondoltam,segítség képp leveszem a pólóm...