Virágszirmok

Üzenet egy régi barátnak

Azt hittük örökké tart, emlékszel?
Mert ez a barátság sosem múlhat el.
De a mesémben csak mellékszereplő leszel.

Az én vállamon mindig tudtál sírni
Az ölelésedbe tudtam mindig hazatérni
Miközben tanítgattuk egymást élni

Itt azonban megbukott minden
Tőled rossz életleckéket vettem
De nem voltak jók az enyémek sem

Mert a világképünk túl különböző
A vágyott életet egymásból kiölő
A barátságunkat megrengető.

Megőrizni: milyen szép is lenne!
Az ellentétekkel megküzdve menne
De ahhoz bizony győzni kellene.

Pedig esküszöm, nyerésre álltunk
Valahogy mégis külön utakra váltunk
Már nem mondtuk egymásra, hogy a barátunk.

Ha mindez nem történt volna meg
Könnyem arcomon most nem pereg
S szívem sem a torkomban remeg.

Nem kellene neked búcsút intenem
S szemedben látni viszont szintelen,
Megfakult mosolyom kék íriszeden.