Álomfogó - Malec AU

Első

A kora tavaszi napfény színesre festette Alec irodájának padlóját, miközben a fiú papírhegyek mögött az asztalára bukott. Idegesen a hajába túrt és mélyet sóhajtott.

Biztosan ezt akarta ő? Mikor az Intézet vezetőjének jelentkezett, azt hitte a feladatai olyanok lesznek, mint amilyennek azt a szüleitől látta. Büszkén, határozottan kiállni a tömeg elé és parancsokat kiadni, akciókat vezetni és tanácskozásokra elutazni Idrisbe.

Senki sem mesélt neki a tömérdek papírmunkáról. Minden egyes démonvadászat után könyvelést kellett írni, ki vett részt, milyen fegyvereket használtak, milyen démont öltek meg. Rengeteg démont vadásztak le, ami rengeteg papírmunkát jelentett. Alec lassan több időt töltött az irodájában, mint a harctéren. Magnust is csak esténként látta, de mire hazaért olyan fáradt volt, hogy csak aludni akart. Habár a teste pihenni akart, gondolatai tovább cikáztak és a könyvelésen gondolkozott. Mint egy szellem úgy kísértette a papírmunka Alecet.

Magnus nehéz szívvel figyelte Alec szenvedését. Gyakran bejárt meglátogatni párját, de Alecet sem akarta folyton feltartani. A fiú közérzete is még gorombább lett az alváshiány végett, ezért Magnus valami megoldást szeretett volna találni.

Mivel tanult a korábbi hibáiból – ne kísérletezz veszélyes tekercsekkel és ne kérj segítséget Alectől, aki rossz hozzávalót ad -, egy talizmánon gondolkodott.

New York legsötétebb feketepiacán is jártas volt, ami híres volt a hatékony áruiról. Magnus magára öltötte a szokásos piaci ruháit; fekete ing, fekete bársonynadrággal és egy fekete köpeny. A piacon mindenki az ismeretlenségre ment, senki se tett fel kérdéseket, mindenkit csak az üzlet érdekelt.

Magnusnak már egy megszokott árusa volt, akiről csak annyit tudott, hogy megbízható árui vannak, még sosem okozott csalódást.

Az asszony sötét kendőt kötött a fejére, csak sárgán izzó szemei látszódtak. Magnus arca is el volt takarva egy csuklyával, az asszony gyűrűs ujjairól ismerte fel.

- Mivel segíthetek ma? – kérdezte rekedtes hangon az asszony.

- Alvászavarokra kellene valami. Nem altatókra gondolok, hanem valami talizmánra.

- Pont ma érkezett valami, ami segíthet – mondta az asszony és a sátor hátuljába csoszogott. Kezében egy fekete tollakkal teli aggatott álomfogót tartott.

- Igen ritka, ez az egy darabom van belőle.

- Egy közönséges álomfogónak tűnik – kételkedett benne Magnus.

- Pedig nem az! Egy ősi boszorkány hagyatéka közt volt. Az a hír járta, hogy a boszorkány képtelen volt egy óránál tovább aludni születése óta, ezért létrehozta ezt a talizmánt, amivel végigaludta zavartalanul az egész éjszakát!

Magnus összehúzott szemekkel vizsgálta az álomfogót. Fekete bőrszalaggal volt körbetekerve a keret, gyöngyök és ágak voltak belefonva az álomfogó közepébe. Hollótollaknak tűntek a kéken ragyogó fekete tollak. Magnusnak volt egy megérzése az álomfogóval kapcsolatban. Szerinte hasznavehetetlenek, de ha mégis sikerül működniük, akkor a rossz álmokat fogják csak meg. Alec pedig aludni nem tudott, nem pedig az álmaival voltak problémák.

Mégis sikerült az asszonynak meggyőznie. Egy próbát megér.

- Ez micsoda? – kérdezte Alec, mikor este meglátta az ágyuk fölé akasztott álomfogót.

- Csak egy dekoráció – vonta meg nem törődően Magnus a vállát, miközben bebújt a takarók alá. – Ne foglalkozz vele.

Alec csak vállat vont, már hozzászokott Magnus különleges ízléséhez. Mellesleg túl fáradt volt ahhoz, hogy elkezdjen vitatkozni, mennyire nem illik a szobába a fekete álomfogó, és hogy még bűzlik is egy kicsit.