Just friends (Lando Norris)

3. Rész

2019.03.15.
Reggel nagyon korán felkeltem és elnézve az alvó Victoriát, úgy döntöttem, hogy elmegyek futni. Fürdőben magamra kaptam egy toppot és egy feszülős cicanadrágot, a hajamat felkötöttem kontyba és indultam is lefelé. Az épületből kiérve bedugtam a fülhallgatómat és elkezdtem futni valamerre. Kb fél órányi futás után egyszer csak nekimentem egy kemény mellkasnak és a földön landoltam.

-Igazán sajnálom, nem figyeltem oda.-kezdett szabadkozni a srác.

-Semmi baj, én se nagyon figyeltem.-ekkor néztem fel a bizonyos srácra és szembetaláltam magamat Lando zöldes-kékes szemeivel.

-Eliza? Jézus, nem ismertelek fel.-nyújtotta felém kezét. Elfogadva a kezet felálltam és leporoltam a ruhámat.

-Nem vártam, hogy felismerj, hiszen csak egyszer beszéltünk eddig.

-Igazad van. Sajnálom, hogy fellöktelek. Engesztelés képen meghívhatlak egy kávéra?-kérdezte tőlem egy elég szexi mosoly kíséretében. Uram atyám mit gondolok, nem lehet szexi! Hiszen a bátyám versenytársa. Gondolat menetemből Lando mély hangja rázott ki.

-Eliza?? Itt vagy?-legyezett a szemem előtt nevetve.

-Mi? Tessék? Jaa, igen itt vagyok. Mi volt a kérdés?-néztem rá zavartan.

-Az, hogy eljössz-e velem kávézni?

-Öhm, i-igen-dadogtam válaszképpen. Istenem mit művelek?? Még dadogtam is, ez nem lehet igaz.

Elindultunk egy közeli kávézóhoz, ahová beültünk. Pár perc múlva egy fiatal szőke cicababa ált meg az asztalunk előtt, hogy felveheti-e a rendelésünket.

-Én egy cappuccinot kérek.-adta le a rendelését Lando.

A lány mit sem törődve azzal, hogy én is itt vagyok elkezdett a pilótával flörtölni. Lando arcán nagyon látszott, hogy ezerszer megbánta, hogy ebbe a kávézóba jöttünk. Egy ideig faarccal néztem a jelenetet, de aztán megsajnáltam szegény srácot.

-Édesem, ugyanazt kérem mint te.-pusziltam meg az arcát. A pincér csaj undorodva nézett rám és gyorsan elviharzott.

-Huh, nagyon köszi. Megmentettél.-nézett rám hálásan.

-Nincs mit.-mosolyogtam rá. Pár percig kínos csönd volt, amit ő szakított meg.

-Szóval Eliza, mesélj egy kicsit magadról.

-Hát oké. Szóval Eliza Verstappen vagyok, 18 éves, a barátaim és a családtagjaim Lizának vagy Izának szoktak szólítani. Tavaly érettségiztem le, de mivel Max már előre bejelentette, hogy idén elakar hozni minden versenyre így nem gondolkodtam a tovább tanuláson. Kiskorom óta szeretem az autókat, néha kijártam a bátyámmal gokartozni. És nagyjából ennyi.-meséltem neki szégyenlősen.-Most mesélj egy kicsit te is magadról Lando.

-Lando Norris vagyok 19 éves McLaren pilóta, bàr ezeket eddig is tudtad. Kiskorom óta autó versenyzek és idén sikerült bejutnom az F1-be, szóval ez az első idényem itt.-fejezte be a történetet, pont mire a pincér lány megérkezett a rendelésünkkel.

Kávézás közben még beszélgettünk és nagyon jókat röhögtünk együtt. Visszafele úton Lando kitalálta, hogy fussunk versenyt. Hát mit nem mondjak, nem nagyon örültem az ötletnek, így kávézás után, de benne voltam. Egészen a hotelig rohantunk, egy ideig úgy nézett ki, hogy én fogok nyerni, de végül Lando megelőzött. A liftből kilépve elköszöntünk egymástól és mentünk vissza a saját szobánkba.

Bent meglepetésemre mindkét testvérem az ágyamon ült és ahogy beléptem, szigorúan néztek rám.

-Telefont felvenni luxus?-kérdezte tőlem kicsit dühösen Max. Nem értettem, hogy mi baja lehet így hát lazán válaszoltam neki.