Miraculous történeteim

Egy akumatizálás története - Eraserhead színrelép

FIGYELEM! Ez a történet a BNHA animére való utalásokat is nyomokban tartalmaz!

Különleges napra virradt Párizs városa, mivel ez volt az első akumatámadás egyéves évfordulója. Az aggodalom és az idegesség csendes fenevadként vegyült el az emberek között. Mindenki feszülten figyelte környezetét, bárhol és bármikor ismét felbukkanhatott Halálfej legújabb csatlósa, főként ezen a napon. Marinette volt talán a legidegesebb, mivel Fu mester és Tikki is figyelmeztette, hogy feltehetőleg a szupergonosztevő aktívabb lesz a megszokottnál.

Így a lány az iskolába érve remegő léptekkel jutott el a tanteremig, ahol már minden osztálytársa helyet foglalt. Az egész helyiség csenddel telt meg, a már jól megszokott hangzavar helyett, szinte tapintható volt a feszültség az osztály diákjai között. Betoppanva a közösségnek otthont adó terembe, csak Marinette lépteit visszhangozták a falak. A copfos érkezésére mindenki az ajtó felé vetett pillantást, majd egy emberként köszöntötték a frissen érkezettet. A tanári asztal és az alatta lévő pódium üresen állt, pedig már rég becsengettek. Egyszercsak egy fekete öltönyt és ezzel azonos színű szövetnadrágot viselő férfi nyitott a terembe, öltözetének alapszínétől csak zakója alól kilátszódó fehér ingje tért el. Éjsötét haja hátközépig ért és elegánsan lófarokba fogva pihent tarkóján. Szeme gesztenyebarna színben pompázott, tekintete rideg, érzelemmentes és morcos volt. Kezében csak egyetlen aktatáskáját szorongatta, melyet fekete színű műbőr borított. Felsétált a pódiumra, majd helyet foglalt a tanári asztalnál, miközben az osztály tágra nyílt szemmel nézett az idegen férfire.

- Jó reggelt osztály, Martin Noir vagyok, az új osztályfőnök, de nyugodtan nevezhettek Mr. Noir-nak is - tért egyből a lényegre az új tanár.

- De hát, Miss Bustier a mi osztályfőnökünk! - akadt ki Marinette az elegáns úriember bejelentésén.

- Igazság szerint Miss Bustier felmondott, így az igazgató kérésére én veszem át az osztály vezetését - mondta mély hangján. Az osztály diákjai egyszerre döbbentek le és mindenki magába fordulva a saját padját bámulta.

- Biztos maga ebben, tanárúr? - tette fel a költői kérdést gúnyolódva Chloé, miközben lassan felállt székéről és a tanár asztala felé kezdett sétálni. A szőke elkényeztetett fruska őjítő hangjára az egész osztály felocsúdott és rosszalló pillantást vetett az erőszakos beszélő felé.

- Na de kisasszony, nem szép dolog így bánni egy újonnan érkezett pedagógussal, ülj vissza a helyedre - válaszolt unott hangon a férfi.

- Velem se beszélhet így, maga még nem tudja, de én a polgármester lánya vagyok, tehát bármikor kirugathatom - rikácsolta a szőkeség, közben győztes vigyorra húzta ajkait.

- Én nem ártottam neked semmit - húzódott egyre távolabb a lázadó lánytól a férfi.

- Oh, igen, szerintem pedig igenis ártott azzal hogy betette ide a lábát! - kiabálta torkaszakadtából Chloé. Nem hiszem el, hogy senki se szólt volna erről nekünk hamarabb, bizonyára csak át akarja venni Miss Bustier helyét, hallatlan! - ezzel a lendülettel és a rá jellemző felsőbbrendűséggel elhagyta a tantermet, majd becsapta az ajtót maga mögött.

Néhányan az osztályból meg akarták őt állítani, de sajnos kudarcot vallottak, a polgármester lánya hajthatatlan volt. A frissen érkezett tanár nem számított erre a reakcióra, még sose beszéltek vele ennyire embertelenül.

Egész teste szó szerint ledermedt, agyát valósággal köd borította el, szíve összeszorult, és sűrű sötét felhők gyülekeztek gyönyörű fekete hajkoronája fölött. Ekkor hirtelen megszólalt a kicsengő fülsüketítő hangja, az újdonsült osztályfőnök pedig elhagyta a termet. A helyiségből kiérve idegesen lépdelt a folyosón, közben elővett egy radírt fekete szövetnadrágja zsebéből, melynek szorongatásával próbálta lenyugtatni saját magát. A nem mindennapi cselekvés közben hirtelen megszólalt egy hang a fejében.

- Üdvözletem, Eraserhead, Halálfej vagyok! Hatalommal ruházlak fel, hogy eltöröld mindenki erejét, aki az utadba áll, cserébe hozd el nekem Katica és Fekete Macska talizmánját! - ezt követően egy lila köd borította be testét, majd előlépett a legújabb gonosztevő. Az elegáns öltöny és szövetnadrág helyét egy fekete bő kezeslábas vette át, nyakában fehér sálszerű szalagok pihentek, gesztenyebarna szemei most vörösen izzottak, melyet egy sárga védőszemüveg takart el, sötét haja pedig szabadon omlott vállára. Nyakában lógó szalagjait és ninjákat meghazuttoló mozgását felhasználva egy szempillantás alatt az intézmény tetején termett. Nem sokkal később az osztályteremben maradt diákok az utcákon járkáló emberek hadainak sikítására lettek figyelmesek. Marinette-nek se kellett több, azonnal kiviharzott a teremből, majd az iskola mosdójában át is változott Katicává és a bajkeverő után eredt. Adrien is hasonlóan cselekedett, ezt követően pedig hamarosan beérte az ő Bogárkáját, aki már a háztetőkön ugrálva vette üldözőbe a gonosztevőt.

- Jó reggelt úrnőm, kivel van ma dolgunk? - kérdezte Macska jókedvűen a lányt, mikor utolérte.

- Egyenlőre még nem tudom, de téged is jó újra látni Cicus - válaszolta Katica.

- Akkor menjünk és derítsük ki! - biztatta a fekete jelmezes fiú társát. Közben az akumatizált személy a járókelőket sorra megkötözte és megfélemlítette, majd mikor meglátta a két hőst, egyből feléjük vette irányát.

- Nocsak, megérkezett a két kis jelmezes bohóc? - tette fel a költői kérdést gúnnyal a hangjában, ezt követően szalagjaival próbálta megkötözni a két szuperhőst.

- Na azt már nem fogjuk hagyni! - kiáltotta a két hős egyszerre, miközben sikeresen kerülték ki a támadást, de a gonosztevő nem adta fel a harcot, helyette tovább sorozta őket.

Ezek után egy kemény de annál látványosabb harc vette kezdetét...

Folytatása következik...