Sorozatgyilkosok - A lélek sötét oldala

A sakktábla sorozatgyilkos

Alekszandr Picsuskin. 

61 ember haláláért felelős.

Eredetileg 64 embert kívánt megölni,mivel ennyi található a sakktáblán is - magyarázta.

Alekszandr Picsuskin 1974-ben született, alkoholista édesapja elhagyta, még amikor csecsemő volt. Moszkvában, egy parkerdőben követte el gyilkosságait. 

 Ez a terület hihetetlenül nagy, több száz hektárt ölel fel, és alatta egy kiépített csatornarendszer található, a gyilkos sokszor ide dobta az áldozatait.

Az elkövetés módja roppant kegyetlen volt; a gyilkos sokszor ismerte az áldozatát, és így csalta lépre, bár nem egyszer számára ismeretlen embereket is megölt. A módszere a következő volt: a lehető legcsendesebben az áldozat mögé sétálni, elővenni a (saját) táskájából a kalapácsot, és egyetlen precíz mozdulattal tarkón vágni (az embert), hogy azonnal meghaljon. A gyilkos ezután rendszerint az áldozat mellé, vagy a fejébe rakott egy vodkás üveget.

A gyilkos elmondása szerint a gyilkolás előtt sokszor arra vágyott, hogy belenézzen az áldozatainak a szemébe, mielőtt végez velük, hogy meghallgathassa a könyörgéseiket, vágyaikat és a terveiket az életben, és neki az okozott perverz élvezetet, hogy tudta, ezek közül egyik sem fog teljesülni.

A gyilkos neve Alekszandr Picsuskin volt, és 1974-ben született. Alkoholista apja hamar otthagyta a csecsemő Picsuskint, aki így az édesanyja mellett nőtt fel, aki sokszor bántalmazta, és rajta vezette le az összes dühét.

Aktív éveit tekintve abban biztosak lehetünk, hogy először 1992-ben ölt, és elmondása szerint 2005-ben és 6-ban kezdte újra a gyilkolást. A kétezres években annyira aktív volt, hogy akadt példa arra is, hogy a parkerdőben egy hónap alatt a rendőrség 13 meggyilkolt nőre talált rá.

Egyetlen egy ember volt, Maria Viricheva, aki túlélte a találkozást a sakktáblással. A nő egyszer összeveszett a párjával, és Picsuskin volt az, aki megvigasztalta. Ezután egy üzlet lebonyolítása miatt a parkba hívta őt, és egy betonkútnál álltak meg. A nő lenézett a kútba, Picsuskin pedig hozzávágta a fejét a kút szegélyéhez és letaszította a mélybe. Viricheva a csatornában ért észhez, és egy csatornafedélen kimászott. Rögtön a rendőréghez fordult.

A rendőrség tagjai is féltek attól, hogy Picsuskin lecsap rájuk, ezért mikor különösen aktív volt, a rendőrök sem szívesen mentek be a parkerdőbe, és a polgárok - ha tehették - ugyanígy elkerültek a hatalmas parkot. 

Picsuskin sorozatgyilkos pályájának egy románc vetett véget. Az utolsó áldozatának (Marina Moszkalje) a kabátjában volt egy metrójegy, és egy papírcetli. Az utóbbin Picsuskin telefonszáma volt, és a lakcíme. Az áldozat a gyilkos kolléganője volt, és az eset után Moszkalje fia pontos személyleírást adott a gyilkosról, amiben a rendőrök Picsuskinra ismertek.

Elfogása után Picsuskin úgy nyilatkozott a rendőröknek, hogy hosszú ideje, az első gyilkossága óta az volt az életcélja, hogy hatvannégy embert öljön meg. A lakásán tartott egy sakktáblát és minden gyilkossága után egy cetlit ragasztott a mezőkre. Ez alapján 61 áldozatának kellett hogy legyen, viszont elmondása szerint sok áldozatát azért nem találták meg, mert a testüket a csatornába dobta.

Az elfogása után a rendőrök végigvezették a parkon, hogy elmondhassa, hogyan követte le a gyilkosságokat. Picsuskin részletekbe menően, és élvezettel mondta el a megilletődött rendőröknek, hogy egy adott gyilkosságnál ő hol állt, az áldozata hol állt, hogy milyen szögben lendítette a kalapácsát, és hogy a mozdulat alatt milyen gondolatok kavarogtak a fejében. A rendőrségi jelentések szerint Picsuskin bizonyíthatóan elkövetett 49 gyilkosságot, de az erdőben való sétán 61-nek az eseményeit mesélte el részletesen.

2006 végén fogták el, és 2007-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, a mai napig ül. 

                                               ************************************

Nos akkor,álljunk meg egy szóra.

Mikor ezeket nektek összegyűjtöm,sokszor nagyon,nagyon elszomorodom. Először is amiatt,hogy valakinek az okozott beteges örömet,hogy más a szemei láttára hal meg,tűnik el a világból,válik semmivé. Aki megismételhetetlen és egyedi,soha többé nem lesz. Amiatt,mert valaki beteg (pszichológiai értelemben),és ezt tette. 

Kutakodtam,de sajnos a hátteréről mást nem tudok,mint,hogy az édesanyja nevelte. Semmiféle nagyobb traumáról nem tudok,és itt is ahogy sokaknál csak arra tudok gondolni,hogy nem vették észre időben,hogy Alekszandr beteg. Mert igenis,az ilyen emberek betegek,akár szép,akár nem. A beteg embereknek,legfőképpen az ilyen nehéz,és szinte gyógyíthatatlan betegeknek,segítség kell,mielőtt még az ilyen tragédiák megtörténnek....

Nem győzöm elégszer hangsúlyozni,ennek a könyvnek nem a riasztgatás,nem a brutális történetek,és más halálának a kigúnyolása a célja,sem a könnyelműség. 

Az a cél,hogy felhívjam a figyelmet arra,arra,hogy figyeljünk embertársainkra. Figyelj mit teszel,mit mondasz a másiknak,figyelj rá,ha segítségre szorul,és mindig,mindig vigyázzatok magatokra!

                                                  *********************************