𝒜𝓀𝓀𝑜𝓇.../ÁTÍRÁS ALATT/

...

Ott álltam, teljesen megsemmisülve, mert egy régen hitt barátom a sárga földig tiport. Életemben először gondoltam arra, hogy bár ne születtem volna meg. Ha nem is szándékosan csinálta, amit csinált, nekem összetörte - ha lehet még jobban-a szívemet. Komolyan, mi jön még? Kiderül, hogy Dumbledore egy rossz ember, és ne higgyek neki? Már azt is el tudnám képzelni, mert ez a pár hónap megváltoztatta az eddigi életemet, ami persze szupcsi, meg minden, de engem ez most a legkevésbé sem köt le. Bocsánat, felszínes emberek, hogy nem vagyok olyan, mint ti! Azt hittem, csak jót akar... Már eléggé fáradt vagyok, ha össze-vissza gondolok mindenféléről. Már csak ez hiányzott. Komolyan, nem kellett volna belenéznem az agyukba, hogy mit gondolhatnak. Őszintén kár volt. Azt tudtam meg, amit nagyon-nagyon nem kellett volna tudnom. De ismer, tudja, hogy megy ez nálam, nem? Nem. Ezek szerint vagy nem tudta, hogy éppen olvasok a gondolataiban, - amire nagyobb az esély- vagy nem is érdekelte...