Légből Kapott Versek

Életutunk

Bárányként legelek társaim közt,
Mégsem lelem hazám, csak a sok szöszt
Magányos farkasként üvöltök éjjelben, mely feketül,
Nem vonyít senki vissza nekem, mégsem vagyok egyedül.

Megvan a magam uta, ezt megmondták mások,
Kísérnek rajta, míg meg nem talál a káosz.
Mikor a káosz beköszönt, üdvözlöm,
Mint jó lovagot, meleggel köszöntöm.

Magam járom a taposatlan ösvényét életnek,
Árnyak bújnak meg, melyek vicsorral újraélednek.
Nem tudom mi vár rám, de készen állok,
Összehúzódva lelsz most, mégis fázok.

Éjjel s nappal bégetek,
Mit alszok én? Keveset.
Most megyek, és megnyírnak.
Sokat jár szám emiatt.

Keresem ételem, mely itt bégetett,
Keservesen bégetett, s nekem jelzett.
Jelenlétem tán megrémiszti ember fajtáját,
S ezzel talán elkergetem a birka gazdáját.