Zenébe ragadtam,
S zenébe temetkeztem,
Így a zene rabja,
S a zene, maga lettem.Folyamatosan idézek.
Mik ezek a csúf lidércek?
Csak jön az érzés és a szó,
"Ki mondhatta?" Ezt gondolom."Ki mondhatta?" Ezt már nem tudom.
Ezzel szenvedek halál soron.
"Ki stílusa? Ki szava inkább?"
Az agyamon ezek futnak át.Mikor megvan, ki az, továbbmegyek.
"Melyik dala lehet vajon ez?"
Na jó, inkább utánakeresek.
Talán a nettel többre megyek.Itt a megoldás végre, megtudtam hát,
Kinek is idézem szavát.
Őrjöngésem, félelmem nem hagy alább,
Folytatja hát, terrorútját.A szöveg, a zene, nem hagy nyugodni,
Hallanom kell, hogy tudjak koncentrálni
Arra, amit csinálnom kellene,
És nem arra, ki hogyan énekel.Viszont ez nem annyira könnyű,
Mint egy puha és lágy köntösű,
Örök, s lankadatlan erkölcsű
Férfi társ kezében a fésű.Ez jelenti azt:
"Nézz szembe önmagaddal!"
Nincs más választás:
Vállald a feltámasztást!Ebből ugyanis élve csak úgy kerülsz ki,
Hogy ha megtanulsz főnixként viselkedni.
Hunyj el, hogy hamvaidból támadhassál fel,
S játszd el újra és újra ezt, végtelenszer!
YOU ARE READING
Légből Kapott Versek
PoetryItt találhatóak azok a versek, melyek akkor keletkeztek, mikor megszállt az ihlet.