[+18] Fade To Black

1.

Mindig is kíváncsiak voltatok, hogy hogyan is indul egy átlagos, 16 éves fiatal úr reggele? Kellemes ébredés, ezt követi a ruhaválasztás a napra, ami valljuk be, nem a legnehezebb dolog... Kötelező a fehér ing és a vasalt, fekete színű nadrág, és a hozzá párosuló, piros nyakkendő. Lányoknak éppenséggel matrózblúz maradt, ami fehér és piros színekben tündökölt ahhoz meg szabadon választott szoknya. Nekik kicsit egyszerűbb is.... De ugyan olyan lenyűgözőek ezekben a ruhákban. Az öltözés után egy reggeli a családdal... Gondoljátok ti!

Az aktuális, éppenséggel cselekménydús álmomból az ébresztőm se rázott fel, ezért magam maradtam az ébredéssel. Ásítozás után nyammogva néztem az órára, ami semmi jóval nem kecsegtetett: Elkések. 

Kipattantam az ágyból, villámgyorsan kaptam fel magamra a szépen vasalt ruhákat, majd a békés családi reggelimből csak a pirítósom gyors elvétele volt az asztalról, majd a szelet majszolása közben kezdtem el fésülködni, meg az egyéb reggeli apróságokat végezni. 

Gyorsan végeztem így is... Szerencsére most a feketés tincseim engedelmeskedtek a fésű hatalmának és úgy állnak, ahogy szeretném azt. Az ajtóban állva megtörölgettem a szemüvegemet is, ami a semmitől is koszos. Egy gyors törölgetés után vissza is vettem. Egyedül talán a szemszínem, ami nem annyira átlagos... Mélyzöld. Hmm... Nem is rossz. Anyukám szerint jól is áll a szemüveg, bár melyik izgalmas életű fiú hallgat az anyukájára? Vagyis én hiszek az enyémnek. 

Ezeken agyalva vágtam egy elégedett vigyort, amit a tükörben nézhettem vissza, majd felvettem a táskámat és elindultam vele az iskolába. A kedvenc oldaltáskám... Régen vettem már pedig, nem is valami divatos darab. Szebb napjaiban pedig fekete volt, ma már kopott fekete. De lehet ez a kis szürkülés nem is tett rosszat neki. 

Most, hogy kiderült, miszerint egy 16 éves, átlagos srácról van szó, elmondom, hogy Merylon vagyok. Gimnáziumban vagyok, jelenleg másodéves. A baráti körömet 1 szóval lehetne illetni: Furcsa. Szeretem őket, de elég színes, és van köztük egy lány is. Ohh.... Pont itt jön!

-Meryl! Hellóka.- jött ide Cecilia és mosolyogva mellém húzódott, majd együtt indultunk el a terembe. 

Önfeledten beszélgettünk. Imádom Cecil társaságát... Nem, nem vagyok belé szerelmes! Véleményem szerint létezik fiú és lány között barátság. Ami igazából mégis tetszik Cecilben, hogy képes a fiú témákban is teljesen eligazodni, ami ritka a mai sminkmániás lányok körében. Talán azok a fajta lányok unalmasabbak mint én. 

Cecilnek bármit elmondhat az ember, mindenre odafigyel, és ha kell, poénkodik is vele. Van valami misztikus benne... De gőzöm sincs mi, talán csak túl tökéletesnek tűnik mellettem. Pedig annyi pasija lehetne, pedig folyton velem lóg, amit nem is pecsétel meg egyéb, minthogy mellettem ül a teremben. Ami a tanárokat leginkább meglepi, hogy amíg én kitűnő tanuló vagyok, Cecilre ebből semmi se ragad át... De nem is puskázik. Nem áll bukásra, mindenből a kettes-hármas szintet csak megtartja, viszont tesiből mindig is kitűnő volt, én meg aligha. Valahogy ő tanulás helyett mindig mást csinál, de ahogy figyeltem, máson jár az agya, néha meg már egész gondterheltnek tűnik, de sose mondja el a gondjait. Nem erőltethetem... 

Még el se kezdődött az óra, mégis már Cecil a padra hajtotta a fejét. Nem aludt, csak bágyadtan nézte az előtte lévő széket. Matek lesz az első, azt meg pláne utálja szegény, mégse aludhat, mivel a matektanárunk nem a legelnézőbb fajta. Reméltem, hogy az én figyelésem az órára meg a lelkesedésem talán tartja benne egy kicsit a lelket. 

Az óra gyorsan elillant a számomra, bár Cecil egy szóra se figyelt, a füzetébe rajzolt. Nekem csak ábráknak tűnt; négyzetek, körök és nyilak halmaza, mintha egy térkép lenne, de nem tudtam, hogy milyen térkép. Meg akartam nézni.