~Anime Oneshots~

Kuroo x reader

Ismét egy unalmas nap. Nem történik semmi. A város egyik legeldugottabb részén van az albérletem, ahol szinte egy lélek sincs. 

Minden nap ugyanaz a monoton dolog történik. Felkelek, reggelizek, elvégzem a beadandókat és utána nem csinálok semmit. Estefelé meg elmegyek fürödni, és utána aludni. Ennyi. Amióta a szüleim meghaltak, nincs semmim se. Barátaim sem voltak. Mégis minek azok? Csak hátba döfnek, pont akkor amikor nem számítanál rá. Ilyen gondolatok emésztettek nap, mint nap.

Egyik nap, éppen reggelizni készültem, amikor észrevettem, hogy nincs itthon semmi. Nagypuffogva elmentem a szobámba, felöltöztem és lementem a közeli kisboltba. 

Éppen a télből lépet ki az időjárás, úgyhogy felkaptam egy pulcsit is. Pénztárca, kulcsok, életkedv? Majdnem minden megvan. Kilépve a kis lakásból bezártam az ajtót, és unott léptekkel elindultam reggeliért. Az utcán senki nem volt. Ha, mí meglepő. Hamar odaértem a kisboltba, és egyből haladtam is a műzlik felé. Nem néztem milyen fajta, csak bedobtam a kosaramba. Utána a tejtermékek felé indultam, és egy dobozos tejet leemeltem onnan. Remek, minden megvan. Szépen elindultam a kassza felé, ahol egy idős bácsi már a 20. évét húzza. Rámosolyogtam, amit viszonzott is, kifizettem és már mentem is. 

Mikor kiléptem a boltból és elindultam, a sarkon egy idős néni futott belém. Tágra nyílt szemekkel figyeltem, hogy mit kereshet itt egy ember is. 

- Kisasszony meneküljön! A vámpírok mindjárt itt lesznek!- mondta kétségbeesetten.

Épphogy elértek a szavai az agyamig folytatta. 

- Tegye el ezt az ékkövet! Ha megtámadják magát, ez  elriasztja őket, és visszahozza a mi világunkba!- darálta le gyorsan, és már el is futott. 

Én még mindig sokkolva álltam ott, és a kezemben lévő zöld kis kőre néztem. Szerintem valamelyik putris vásáron sózták rá szerencsétlen nénire, és beszélték tele a fejét. Sóhajtva becsúsztattam a  pulcsim zsebébe, és folytattam az utamat a lakásomig. 

Beérve a házba lepakoltam, és előkészítettem egy tálat a műzlimnek. Megreggeliztem, és nekiálltam a sulis dolgaimnak. Leégett az egész iskola, egy rossz hülyeség miatt, még egy hónapja. Azóta digitálisan kapjuk az anyagot. Legalább ezzel is elütöm az időt. 

Éppen végeztem az egyik matekfeladattal, amikor éreztem, hogy úrrá lesz rajtam az álmosság. Összepakoltam, és indultam volna a szobám felé, amikor hirtelen összeestem.  

 Time skip

Egy nagyon puha ágyon ébredtem fel, amivel nem is igazán foglalkoztam, mert azt hittem,hogy az én ágyam az. De amikor elkezdtem mozogni, éreztem, hogy az egyszemélyes ágyam helyett, egy franciaágyon fekszek. Ijedten ültem fel, és néztem körbe. Piros falak voltak, amiken nagyon absztrakt mintájú tapéta volt felragasztva. Ezenkívül, az ablak előtt elvolt húzva a fekete bársonyfüggöny, így kicsit sötétebb volt. A csilláron gyertyák égtek, ezzel megvilágítva az egész helységet, és az ágyon a nagyon puha, selymes anyaggal voltam betakarva.

Lenéztem magamra, és egy piros-fekete színű ugyancsak selyemruhában voltam. Nem kerítettem neki nagyobb feneket, mert ez csak egy álom. Hogy kerülhetnék egyik pillanatról a másikra egy ilyen helyre? Phf...nevetséges.

Lusta léptekkel kiszálltam az ágyból, és odasétáltam a tükörhöz. Semmi sem változott. Csak a ruha, ami nem mellesleg tetszett is. A hajam ki volt engedve, így kicsit fura volt, mivel mindig összeszoktam gumizni. Az ajtó felé vettem az irányt, amikor az kinyílt. 

Előttem egy kicsit magasabb, kb velem egykorú fiú volt. Aha, ez mind szép és jó lenne, ha nem festene úgy mint egy vérszívó. Szemfogai tisztán látszódtak, ahogy megeresztett egy nagyobb mosolyt. Ő is a piros-fekete kombót viselte, csak neki a köpenyén a piros több színben jelent meg. Fekete haja az égnek meredt, sárga szemei meg szinte felfaltak, úgy bámult.