Elrabolva

2.⚔ Megvagy!

*Summer*
Egy monoton csipogás zajára ébredtem. Az agyam már éber volt, de szemeimet kényszeríteni kellett, hogy kinyitódjanak. Nem kellett sokáig szoktatnom a fényhez, hiszen a helységben teljes sötétség honolt. Fejem hasogatva nehezült el és bármennyire próbáltam képtelen voltam megmozdítani. Erőtlenül ültem a kis székbe roskadva, amihez masszív lánccal és kötelekkel rögzítettek hozzá. Mintha lenne annyi fizikumom, hogy elbírjak azzal az emberrel, aki idehozott. Bár gondolom, hogy a bicskás eset után inkább nem bízza a véletlenre. Jól is teszi…Makacs egy ember vagyok és inkább tűrem el a fájdalmat mint, hogy megtörjenek. Ez lesz talán a vesztem ezen a helyen.
Kétségbeesetten tekintek körbe a fénytelen szobában. A falak jól kivehető módon rajzolódnak ki, így meg tudom állapítani, hogy a helység egy kicsi, bútorozatlan, ablaktalan terem. Nem is hasonlít szobára, inkább egy elhagyatottabb pincére emlékeztet. Bárki is hozott ide, egy hivatásos elrabló lehet, hiszen ez a terem teljesen szökésgátló. A menekvés esélye a nullát súrolja, amitől egy átható sóhaj tör fel belőlem. A levegő furcsán fülledtnek hat a hideg kis szobában. Az apró pince finoman súrolta a klausztrofóbiám, de elég ideges voltam, hogy ezzel ne törődjek.
Megfordult a fejemben a gondolat, hogy kiabálni kezdek, de ezt azonnal el is hessegettem. Legkevésbé sem kívánom, hogy az egyik bejöjjön, mert a kiszolgáltatott helyzetemet tekintve ez bizonyul a legrosszabb tervnek. Weston hangja égett a tudatomban. Tudta jól, hogy egy napon majd itt ülök egy sötét pincében erősen székhez láncolva. Minden erejével próbált megvédeni, de amikor apánk küldetést oszt le rá rögtön elhagyja az országot és teszi a dolgát, így magamra maradok. Ahogyan most a múlt héten is történt. Baszhatom a segítséget, ha a bátyám egy másik kontinensen üzletel. Az apámat meg az sem érdekelné, ha darabokban kapná vissza a testemet. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy ez az egész az ő műve majd el is vetem. Nem lényeges kinek és miért raboltak el, mert az apám így sem úgy sem fog segítséget nyújtani nekem. A sok milliárd dollárja mögül nem emelni ki egy centet sem, hogy azzal visszavásároljon. Inkább bújik meg a maffia drogkereskedő szarházi szerepe mögé, mint egy törődő apa mögé.
- Felébredt? – Az elmélkedésemből egy öblös férfihang ébresztett ki. Vaskos léptek zaja szűrődik át a pince falán, ami egy pillanat múlva abba is marad. Tanácstalanul meredtem a hatalmas vasajtóra és egy percig magamban fohászkodtam, hogy a csend miatt azt higgyék még mindig alszom. A köteleimre pillantva lemondóan vettem tudomásul, hogy teljesen tehetettlen vagyok.
- A lány még nem kiabált, uram! – hálásan dőltem neki a szék támlájának, hogy végül nem szóltam egy szót sem. Bár arra nem számítottam, hogy ebben a pillanatban kitárul előttem az ajtó és ezzel fényáradat vakít a szemembe. Gyorsan lehunytam, mert úgy éreztem kiégeti a szemgolyóm. Szememet csukva tartottam és lélegzetem visszafolytva vártam a reakciót. A léptek folyamatosan közeledtek, míg a zaj abba nem maradt. A hátam mögé lépdelve hallottam térdének éles roppanását, ahogyan egy szintre emelkedett velem. Érdes és hideg kezek kezdtek matatni a köteleim körül, súrolva a karomat, amitől akaratlanul is megborzongtam. Hangos lánc csörömpölés elmúlásával éreztem, hogy a karom elszabadul egymás mellől. Hanyagul eldőltem a székben, hogy az alvó látszatot tarthassam.
Néhány szuszogás után meglepetésemre két acélos kéz emel a levegőbe. Könnyű testem gyámolatlanul süpped karjaiba engem pedig elönt a pánik. Léptei fesztelennek tűnnek még az én súlyommal együtt is. Résnyire húzom a szemem és amennyire a pozícióm engedi körül fürkészek a teremben. A férfi, aki a karjában tart ügyet sem vetve rám a gondolataiba mélyül. Meglesem arcát és düh áramlik szét testemben. Erősen taszítom el magam tőle, éppen olyan sebességgel, hogy a meglepettségétől elhajítson engem. A finoman csiszolt parkettára zuhanok, ő pedig csak áthatóan tekint rám nagy fekete szemeivel. Nem hagy sok időt a felocsúdásra máris megragadja a karom és felránt a földről. Ezúttal a vállára emel és úgy próbál tovább hurcolni. Egy fehér lépcsőhöz vezet utunk, amin könnyedén felszalad továbbra sem törődve a 54 kilós testel a nyakában.
- Tudom ki vagy! Eressz el faszfej! – kiabálom torkom szakadtából és verem a hátát minden erőmből bár minden tettem hasztalan. Az ütésem gyengén tűnik bele a vaskos hátába, a kiabálásom pedig egyszerűen nem érdekli. Egy szó nélkül fordul be egy szobába, aminek az ajtaját indulatosan vágja be maga után. Engem csak lehajít a szobában elterülő francia ágyra és vérben forgó szemmel tekint rám. Arckifejezésében keveredett a tiszteletet parancsoló és a gyötrődő. Az első pillanattól tudtam ki ő és miért tart magánál. Asher Parker… Apám maffia üzletének legnagyobb vetélytársa és ellensége. Rengetegszer jött már tárgyalni hozzánk, így a bátyám az egyik alkalommal bemutatta nekem. Weston egész testében feszültség lakozott miközben a férfival kezet fogtunk. Tartott Ashertől és mára bebizonyosodott, hogy az idegessége nem volt hiábavaló.
Az ágyhoz húzta a széket és lehuppant rá pontosan velem szemben. Ében szemei mélyrehatóan szöktek végig testemen, ezzel teljesen feldúlva engem. Reméltem, hogy tűzben égő tekintetem elárulják mennyire idegesít, amit csinál, de erre csak egy öntelt és hamiskás mosoly ült ki a szájéra.