Locked out of Heaven // Befejezett

💠 17. 💠

A héten minden nap nulladik órában a művházban kezdtem, ahol az ének és a dráma tanárom segített a dalban, valamint ahol a kórus is készült.
Csütörtökön amikor megérkeztem, csend volt és már azt hittem, túl korán érkeztem, amikor meghallottam valakit énekelni. Kíváncsian lépkedtem az ajtó felé és megláttam, hogy a színpadon Márk áll és énekel. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó hanga van!

Beléptem az ajtón és mosolyogva néztem, ahogyan tiszta szívből énekel. Évekig tudtam volna hallgatni, annyira jól szólt, de mint mindennek, ennek is vége lett egyszer. Megtapsoltam, mire megfordult és rám nézett.

– Bianka, te mióta vagy itt?
– Csak most jöttem.
– Értem. Mennyit hallottál?
– Nagyon jó hangja van, tanár úr.
– Kezdhetjük a próbát?
– Nem, ma maga fog énekelni – jelentettem ki és rámosolyogtam.
– Szó sem lehet róla! Gyakorolnod kell.
– Mindketten tudjuk, hogy nincs rá szükségem és azt is, hogy van még rengeteg időnk karácsonyig. Szóval, halljam!

Furcsa volt, hogy most én ültem a székek között és ő állt az emelvényen, de végülis nagyon jól éreztem magam. Hihetetlen jó hangja van, nem is értem, miért lett éppen tanár és miért nem ment el inkább énekelni. De ez már az ő dolga.

💠💠💠💠💠

Negyedik órám aznap ének volt, ami előtt úgy gondoltam, készítek egy TikTok videót, de nem sokkal azután, hogy elkezdtem a táncot, egy fiatal nő lépett be az ajtón.

– Azonnal tegye el a telefont és menjen a helyére! – rivallt rám.
– Mindjárt, ezt még befejezem – pillantottam rá és gyorsan végigcsináltam a trendet, majd kikapcsoltam a kamerát.
– Hogy hívják magát?
– Megyeri Bianka.
– Rendben, akkor Megyeri Bianka, megkérem, hogy távozzon az órámról! Szünetben pedig találkozunk az osztályfőnöke jelenlétében.
– Tudtommal Vágó tanár úrral van most óránk. Különben sem tudom, hogy ki maga.
– A tanár úrnak tegnap balesete volt. Én pedig az új ének tanár vagyok. Diószegi Szilvia.
– Csodás – forgattam a szemem, majd dühösen kivágtam a termünk ajtaját és a folyosóra mentem.

Dühösen sétáltam a büfébe, de próbáltam nyugodt maradni, amíg bementem oda.

– Szia! Mit adhatok? – kérdezte Andi.
– Szia! Egy kakaós csigát kérek szépen.
– Máris adom. Mostanában nincs órád? Múltkor is óra közben jöttél.
– Van csak éppen kiküldtek.
– Sajnálom.
– Annyira nem érdekes – vontam vállat, majd kifizettem a kajámat és leléptem.

Kicsengetésre a tanárihoz mentem, hogy az osztályfőnököm ne csináljon belőle balhét és unottan bámészkodva várakoztam.

– Bianka, mit keresel itt? – mosolygott rám Márk.
– Valami új ének tanárt – forgattam a szemem.
– Diószegi tanárnőt? Akkor már találkoztatok, gondolom. Vágó tanár úr balesetet szenvedett, nem tudjuk, mikor jön vissza, így addig ő veszi át a helyét.
– Hát ez pompás – fújtattam dühösen.
– Megyeri, látom, itt van! – lépdelt felénk az irritáló nő, mire szemforgatva fordultam felé és egy műmosollyal ajándékoztam meg. – Márk, de rég láttalak! – örült meg a mögöttem álló férfinek, mire értetlenül bámultam rá. – Mi a helyzet? Nem is tudtam, hogy itt tanítasz!

Márk kínosan mosolygott és rám nézett, hátha segítek neki, de én csak összefont karokkal bámultam a két tanáromat.

– Pedig mondtam.
– Tényleg? Nem rémlik. Na mindegy is. Arra gondoltam, elmehetnénk valamikor vacsorázni. Mit szólsz hozzá?
– Majd megdumáljuk, de...
– Rendben, akkor hívlak. Számod ugyanaz?
– Aha.

Megköszörültem a torkom, hogy leessen nekik, én is ott vagyok és hallom, mi a téma. Míg Márk kínosan nézett rám, a nő egyáltalán nem zavartatta magát. Komolyan, hányni tudnék az ilyenektől.

– Még mindig itt van? Tünés órára, és legközelebb viselkedjen normálisan!
– Ezért aztán megérte elpazarolnom a szünetet – morogtam és a terembe mentem.

💠💠💠💠💠

– És akkor ezek most komolyan ismerik egymást? – érdeklődött Melinda, miközben hazafelé sétáltunk.
– Aha. De Márk elég furcsa volt vele. Viszont a nő teljesen rámászik. Érted, ott vagyok két lépésre tőlük, aztán képes lett volna ott helyben megdugni. Undorító.
– Szerintem te csak féltékeny vagy.
– Mi van? – torpantam meg.
– Féltékeny vagy – vont vállat és előszedett egy rágót a zsebéből.
– Hagyjál már a hülyeségeiddel, Melinda! Miért lennék féltékeny egy ilyen senkire? Most komolyan, ez egy tanár! Semmire nem megy vele az életben!
– Te igenis féltékeny vagy, azért beszélsz így róla. Bár be kell vallanom, hogy igazad van, mert hihetetlen irritáló a nőszemély, de...
– Egy okot mondj, amiért annyira féltékeny vagyok.
– Nyugodj meg, többet is tudok – hallatott egy sátáni kacajt – De ha csak egy kell, akkor például te diák vagy ő meg tanár. Ergo neki több esélye van Márknál. Legalábbis ha nem kergeti el ezzel a banya stílussal.

Nem válaszoltam inkább semmit, hiszen végülis igaza volt. Persze az ember nehezen vallja be, hogy nincs igaza és én amúgy is makacs vagyok, ezért inkább hallgattam. Nem cáfoltam, de nem is állítottam.
Márk egy kibaszottul helyes pasi és akárhányszor rá gondolok, vigyorgok, de ez nálunk minden lánnyal így van, szerintem.
Diószegi pedig egy vén boszorkány, aki bolond és nyavajgós. Ez a véleményem róla és ez akkor sem változna meg, ha mondjuk kiderülne, hogy az anyám, ami ugyebár lehetetlen. Tehát utálom és kész.