-Where do babies come from?- {Jikook}

•three•

*Jimin szemszöge*

Miután Junsang végzett, elzárta a csapot és kilépett a kabinból. Mivel a lábaim alig tartottak már így én konkrétan kiestem s a hideg csempéről fel sem bírtam állni. Könnyeim már nem folytak csak üres tekintettel bámultam magam elé.
-Nagyon jó volt téged megdugni Jimine~ csak kár, hogy ilyen hálátlan vagy hogy nem is élvezted!-kuncogott gúnyosan Junsang miközben ruháit vette vissza. -Jah mellesleg nem használtam gumit szal' lehet lesz egy kis meglepetésed-nevetett fel, majd kisétált a helységből. Pár perc múlva hallottam ahogy csukódik a bejáratiajtó én meg ott maradtam a földön, meztelenün, miközben éreztem ahogy a vér lassan rámszárad. Elveszetznek éreztem magam s hullámokban tört rám a zokogás.

Nem tudom mióta fekhettem ott, de egyszer csak meghallottam, hogy a lenti ajtó megint bezárul. Azt hittem Jun tért vissza, ezért újra sírni kezdtem bár ezt próbáltam most visszatartani. A lépések egyre közeledtek s én egyre jobban rettegtem, de az illető hangja ismerős volt bár nem nagyon értettem mit mond.

Hirtelen kinyílt a fürdőszoba ajtó s észleltem hogy valaki letérdelt mellém. Ránéztem s Namjoon egyik legjobb barátja, Jungkook volt az. Amint megláttam őt ismét sírni kezdtem mivel jó volt látni s mert kicsit szégyenkeztem amiatt, hogy így kell hogy lásson. Felemelt majd a szobámba vitt. Kérdezgetett én meg nagy nehezen elmondtam neki mi történ. Magához ölelt, karjai melegek és védelmezőek voltak,biztonságban éreztem magamat ott. Egy idő után egyre nehezebben tudtam nyitva tartani a szemeimet, végül legyőzött a fáradtság s elaludtam.

-×-×-×-×-×-

*Jungkook szemszöge*

Namjoon már percek óta veri az ajtót, de senki nem nyit ajtót. -Komolyan mondom ha nem nyitod ki, betöröm!-ordítja Nam idegesen, én pedig próbálom valamilyen szinten visszafogni, mert nem kéne hogy a szomszédok mindent végignézzenek. -Nam, figyelj lehet most nincs itthon, viszont tudod hogy hol dolgozik majd máskor elmegyünk s betörjük az orrát, most viszont inkább haza kellene már mennünk, lehet már Jimin is ébren van s fél mert nem vagyunk ott neki!- fogtam meg barátom vállát majd egy nagyot sóhajtott. -Igazad van, de basszus, láttad, hogy mit tett vele- csuklott el a hangja, de egyből köhintett is egyet. -Végülis ha Jimin hajlandó tanuskodni akkor a rendőrséghez is fordulhatunk,de ezt nem tudom biztosra.- sóhajtott majd elindultunk vissza az autóhoz. Nam beült a volán mögé én meg mellé s elindultunk vissza hozzájuk. Alig vártam már, hogy újra megölelhessem Jimint, persze nem akarom azt, hogy esetleg tőlem is féljen, de egyszerűen nem tudom megállni. Amilyen kis törékeny...már korábban is éreztem ezt a melegséget, de azt hittem, hogy én is egyfajta testvérként gondolok rá.
Ilyesmi gondolataim voltak végig az úton s nem tudtam mitévő legyek. Megpróbálom megóvni Jimint bármitől ami árthat neki s meglátjuk mi alakul ki közöttünk!

Hát sziasztok!;-;

Bevallom kicsit rosszul érzem magam amiatt, hogy nem nagyon írtam új részt elég régóta, de sosem találtam elég jónak, hogy kirakjam... viszooont kaptam egy csomó aranyos kommentet, hogy érdemes folytatnom,szóval meg is tettem az első lépést e felé, szóval itt az új rész! Köszönöm, hogy elolvastad s remélem tetszik majd nektek!❤❤
Építő kritikát még mindig szívesen foagadok!uwu