10 nap szabadság

1. rész

Igen... Ez vagyok én. Barna szemek, szőkés barna haj. Alapozó, korrektor, szempillaspirál. Magas derekú farmer, egy bő pulcsi. Ezek a gondolatok járnak a fejembe, miközben végig húzom a hajvasalót az egyik tincsemen. Valóban ez lennék  én? Ennyi? Mi olyan különleges ebben? Miért hajtogatják mindig azt, hogy mindenkiben van valami különleges? És hogy veled együtt színesebb a világ? Az osztályban mindenki ugyan ezekbe  a cuccokba jár, ugyanazokra a szakkörökre, ugyanazokkal az emberekkel. Szeretném azt gondolni, hogy valamivel kitűnök, de sajnos ez nem igaz. 

-Olivia, kész a kávéd!- szólt ki anya a konyhából, megzavarva ezzel a merengésem. Kimentem, elpakoltam, felvettem a kabátom, megittam a kávét és indultam a buszra. Mindennap ugyan az a lemez. Felkelek, busz, suli, busz, ebéd, tanulás, alvás. Régen sokkal kreatívabb voltam, de a gimi óta ez megváltozott. Sokkal inkább "tömeg" vagyok, mint egyéniség. 

Ezekkel a nyomasztó gondolatokkal utaztam végig a 10 percet. Az első óránk biológia volt. A biológia tanárunk egyben az osztályfőnökünk is. Egy hárpia... Mindenkivel üvöltözik, és azt hiszi csak a biosz létezik. Ahogy beértem az osztályba, lepakoltam a cuccomat és átnéztem az anyagot, mert egy hétfő sem telhet el felelés nélkül.

-Jó reggelt!-ült le mellém a legjobb barátnőm Emma. Ő a legeslegjobb barátnőm. Még kilencedikben lettünk jóba,  és azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Teljesen olyan mint én. Jó tanuló, kedves. Azonban ő a fiúk kedvence. Szinte mindent együtt csinálunk, állandóan együtt vagyunk. Egy rövid csevej után becsengettek, és bejött Miss Tökély. Leült az asztalhoz és elővette a névsort.

-Jó reggelt kedveseim. Mielőtt elkezdjük kérlek titeket tegyétek ki az asztalra a  papírt, amit mára mindenki visszahozott aláírva.

Ó igen, a külföldi tanulmányi kirándulás. Teljesen kiment a fejemből.  2 hét múlva elutazik az osztály Londonba. Ezt kaptuk ajándékba, amiért tavaly  olyan gyönyörűséges március 15.-ei előadást nyújtottunk az alapítványnak és az egész városnak. Hogy felejthettem el? Szeptember óta ezt vártam és most csak úgy otthon hagytam a papírt? Ez komoly Olivia? Annyira el voltam foglalva a délutánnal, hogy elfelejtettem. Óra végén odabattyogtam az  osztályfőnökhöz, és elmondtam neki. Kiskutya szemekkel elnézést kértem, és azt mondta, hozzam vissza délután mert ma muszáj leadnia az igazgatónak. Helyeseltem neki, de igazából szörnyen éreztem magam, mert a ma délutánomat mással terveztem eltölteni. Ma találkoztam volna először Martinnal. Kábé 1 hónapja beszélgetünk. Helyes srác, de a barátnőim beszéltek rá, hogy találkozzunk. Nekem őszintén szólva nincs szükségem egy fiúra, hiszen velük csak a gond van. Viszont ha úgy nézzük, akár jó dolog is kialakulhat belőle. Elővettem a telefonomat és írtam neki. "Van egy kis gond". Összepakoltam a cuccom és elindultam a második emeletre töri órára. Épphogy felértem, csippant a telefonom. " Mi a baj?" "Vissza kell hoznom ma a suliba egy papírt, mi legyen a mai talival?"  néztem a képernyőt, hogy mit ír, de a pötyögés abba maradt. Ezután letettem a telefonom és abban a pillanatban megszólalt. " Elmegyek eléd a sulihoz"