10 nap szabadság

2. fejezet

A szívem elkezdett hevesen verni, és lefagytam. Bepötyögtem egy "rendben, fél 3-kor  végzek"-et és letettem  a telefonom. A nap szörnyen lassan telt, semmi érdekfeszítő dolog nem történt. Egész nap az járt a fejembe mi lesz ha találkozom Martinnal. A gondolataimat a 7. óra csengője zavarta meg.

-Szóval házi feladat a munkafüzetben 68-72. oldalig minden feladat. Köszönöm és szép napot nektek! Felálltam a padból. A torkomba dobogott a szívem. Emma elkísért a mosdóba. Még lefixáltam a reggeli sminkem egy kis púderrel, és egy cseresznyés Carmexel lekentem ajkaimat. A hajam megigazítottam és felvettem a táskámat.

-semmi gáz nem lesz. Ügyesen kislány- ölelt meg Emma. Azzal a lendülettel sietett ki, nehogy lekésse a 3 perc múlva induló buszt. Én is vele futnék a buszra de ma nem megy. Ma találkozom valakivel. Mindig is érdekelt, hogy az első talit nevezhetjük-e randinak. Szerintem nem. Hiszen ha életetekbe először találkoztok, nem is ismeritek egymást. Lassan sétáltam le a lépcsőn egészen a nagy kapuig. Martin ott várt egy  fekete kabátba farmerbe és Adidas cipőbe. A szívem lüktetését már nem csak a torkomban, hanem a fülemben is éreztem. Nagy levegőt vettem, és odasétáltam hozzá.

-Szia!-mondtam félénken

-Szia Olívia! - majd közeledett felém egy ölésért. Nem tudtam, hogy reagáljak, de visszaöleltem. Mikor egymáshoz ért a mustár sárga  kabátom az ő fekete dzsekiéhez, semmit nem éreztem. Kellett volna?

-Milyen napod volt?-kérdezte megtörve ezzel a csendet. A gondolataim teljesen elkalandoztak. Az izgatottságom kezdett átmenni idegességbe, és feszengésbe. Ez tényleg ilyen? Miért vagyok ilyen feszült. A cipőmet néztem, majd észrevettem, hogy most léptünk ki az udvarról a járdára. Egy kezet éreztem a vállamon. Most komolyan nem válaszoltam neki?

-Jó volt köszönöm. Vagyis inkább eltelt. Hogy sikerült a fizika verseny?- kaptam a fejemhez. próbáltam udvarias lenni, próbáltam leplezni a csalódottságom. Elkezdte mesélni mi történt ma vele, amikor egy zebrához érkeztünk. Itt megálltunk és vártuk a zöld lámpa felvillanását. Itt volt időm végigmérni. A dzsekije alól kikandikált a fehér inge és a nyakkendője. Lerí róla, hogy okos. Nos igen... Vannak azok az emberek, akik órákig tanulnak egy fizika témazáróra, de hármasnál jobbat nem kapnak. És vannak az olyanok mint ő. Jólfésült, tisztelettudó, kedves fiúk, akik szimplán fizika versenyekre járnak. Rendben, ez nem fair. Ráadásul helyes. Nagyon. Barna fürtjei a szemébe lógtak. A száját nézem. Gyönyörű fogai vannak. Megint elkalandoztam? Tovább mentünk, ugyanis zöldre váltott a piros lámpa.