Bűnös és bűntelen

Sötétség borult a cellára, kattant az ajtón a zár.

Ez abszurdum, de üdítőleg hatott, hiszen a kínzói távolodását jelentette. A dementorok másik fogoly boldogságát kívánták elemészteni, az eddig támadott, megfáradt lélek pedig a körülményekhez képest mérten megpihenhetett.
A metsző, sűrű feketeséget sikolyok, kiáltások és sírás hangja szelte át. Nem messze tőle valaki az édesanyját hívta egyre keservesebben, egyre reménytelenebbül. A folyosó túlfelén egy másik emberroncs elaludhatott, mert az őt beborító rémálom keltette szenvedését a hangszálait használatba véve adta tovább a világnak. A szemközti rabok urukat szólították és a bukásáért felelősöket szidták. Egy gúnyos, halvány kacaj bukott ki az egykor szemtelenül jóképű férfiból, amikor megjelentek a zajok kavalkádjában a Peter Pettigrew-t gyanúsító mondatok. A hűség mintapéldánya magára maradt... ez némi elégtétellel töltötte el. De ez az apró, elkorcsosult jó érzés is elszállt egy másodperc alatt, és a szíve átadta magát az emlékezés gyötrelmének. A végzetes este pillanatai úsztak be kétségbeesett elméjébe.

Árulás. Törmelék. Halál. James. Lily. Kín. Könnyek. Düh. Hajsza. Csapda. Ítélet.

Az eddig csendes börtönhelyiség, amit nagy kegyesen számára tartottak fent, most visszhangzott az ordítástól, a saját és démonai üvöltésétől.

Te okoztad a halálukat.

Én okoztam a halálukat.

Te vagy a felelős, miattad történt meg.

Én vagyok a felelős, miattam történt meg.

Egy halálfaló kezébe adtad a legjobb barátod, a felesége és a keresztfiad életét.

Egy halálfaló kezébe adtam a legjobb barátom, a felesége és a keresztfiam életét.

A te hibádból lett Harry árva.

Az én hibámból lett Harry árva.

Lejátszódik újra meg újra...

Árulás. Romok. Törmelék. Halál. James. Lily. Kín. Könnyek. Léptek. Hagrid. Harry. Él. Remény. Parancs. Csalódás. Búcsú. Düh. Hajsza. Csapda. Hazugság. Alábecsülés. Gyilkos. Gyáva. Száraz valóság. Nevetés. Aurorok. Ítélet.

A te hibád.

Az én hibám.

A te javaslatod.

Az én javaslatom.

Meghaltak miattad.

Meghaltak miattam.

Újra meg újra...

Féregfark elárulta őket. A ház egy romhalmaz, mindenfelé szétszóródott törmelék. Voldemort itt járt, James és Lily halottak. A kín szétszabdal belülről. A szürke íriszpárból ömlenek a könnyek, tulajdonosuk Ágas holtteste mellett térdel. Léptek koppanása váj az iszonyatos némaságba. Hagrid érkezett meg, Harryt akarja elvinni. Kitisztul a feje, már hallja a gyereksírást. A keresztfia él! Reménykedik, hogy hozzá kerül, hogy ő megmarad neki. A csecsemőt Dumbledore-hoz kell vinni, ez a parancs. Csalódott, még őt is elveszik tőle. A motorra már nincs szüksége, vigye csak a félóriás, teljesítse a feladatát és vigyázzon a fiúra. Búcsúznia kell, az ifjú Potter egyre messzebb kerül. Ez is amiatt a féreg miatt van, a düh felébred benne. Keresni kezdi az álnok patkányt, a megtalálása után pedig hajszolni. Prettigrew sarokba szorul az egyik utcán.
,,Elárultad Jamest és Lilyt! Hogy tehetted?!..." - a nemrég még bizalmát élvező egykori Tekergő gyanúsítja a saját tettével. Ömlik a hazugság a mozgó ajkai mögül, a körülöttük sétálók pedig figyelnek rá és hisznek a bűnös szavainak... ő maga pedig a csapdájának áldozatává vált. Alábecsülték őt, fut át az agyán, nem vették számításba az életösztöneit. Egy szempillantás műve az egész, és a kis Peter Prettigrew felrobbantotta az utat maguk mögött, gyilkossá avanzsált. A gyáva vért ontott, hogy mentse magát, majd a mutatóujját levágva, saját halálát eljátszva elmenekült rágcsáló alakjában. A száraz valóság ráomlott a vállaira, az animágus évfolyam-, ház- és szobatársa, a barátja kiadta őket a sötét oldalnak, ártatlanokat ölt és mindezt rá fogta, a következményeket rá hárította, az ősi és kegyetlen Black-ház tagjára. Örömtelen nevetés rázta a testét, nem tudta visszafogni. A hoppanálás jellegzetes pukkanására és az aurorok megjelenésére csak fokozódott ugatásszerű, fanyar hahotája. Észrevette az összevont szemöldököket, látta a hitetlenkedéssel vegyülő megvetést és rémületet a tekintetekben. Bilincsek szorultak csuklóira és bokáira. Tárgyalás nélkül, azonnal elítélték.

Elindul a diafilm újra meg újra...

A te hibád. Te ajánlottad az önmagát féltő Júdást titokgazdának, miattad meghalt tizenkét mugli, akiknek egyetlen vétke, hogy rossz helyen tartózkodtak rossz időben, halott az az ember, akit testvéredként szerettél, a szerelmével egyetemben, aki szintén melletted állt és hitt a döntéseidben. Miattad az ő fiuk elvesztette szüleit és egyedül maradt a korábban megvádolt bajtársatokkal együtt.

Az én hibám. Én ajánlottam az önmagát féltő Júdást titokgazdának, miattam meghalt tizenkét mugli, akiknek egyetlen vétke, hogy rossz helyen tartózkodtak rossz időben, halott az az ember, akit testvéremként szerettem, a szerelmével egyetemben, aki szintén mellettem állt és hitt a döntéseimben. Miattam az ő fiuk elvesztette a szüleit és egyedül maradt a korábban megvádolt bajtársunkkal együtt.

A memóriájába égett képek ismét megelevenedtek előtte.

Az élettelen James és Lily semmibe meredő üveges szempárja.

A zokogó Harry, arcán a friss sebhellyel, gyönyörű smaragdjaiban lángoló fájdalommal és a veszteség cseppjeivel bőrén.

A felszántott beton közt felismerhetetlen személyek maradványai.

A képzelete játszott vele, szinte szórakozva nyomorán elévetítette utolsó mentsvára, a mindig kedves és megértő Holdsáp alakját, a borostyán íriszekben kirajzolódó megvetést, dühöt, szenvedést és magányt.

Ezt te idézted elő.

Ezt én idéztem elő.

A te terved eredménye.

Az én tervem eredménye.

Megölted őket!

Nem! Nem én öltem meg őket, Voldemort csinálta.

Miattad jutott el hozzájuk!

Nem, Féregfark juttatta el hozzájuk!

Te tetted!

Nem! Ártatlan vagyok, Voldemort a gyilkos és Peter adta ki őket neki.

Nem ő vitte véghez...

Nem ő szolgáltatta ki őket...

Ártatlan...

Ez a tudat valamelyest megnyugtatta. Kiűzte agyából a gondolatokat, kiszorított belőle mindent, aztán tiszta fejjel, egy sóhajtás kíséretében hátradőlt a hideg falnak.
Nem félt a fekete kámzsásoktól, azok nem vehettek el tőle semmit. Nem kaparinthatták meg az érzéseit, a józan eszét. Nem szívhatták magukba bűntelenségének tényét. Nem képesek rajta fogást találni.
Közelednek, a levegő kihűl.

Ennél nagyobb sötétség nem borulhatott a cellára... kattant az ajtón a zár.