Vàmpìr Vadàsz

A Kezdetek

-Kicsim, mehetsz fürdeni-kukucskàlt be szeretett èdesanyàm szobaajtòmon. Mivel Biankàval,a legjobb baràtnőmmel èpp traccspartit tartottunk, ìgy egy  bòlintàssal jeleztem, hogy mindjàrt megyek.
Elköszöntem baràtnőmtől,kinyomtam a hìvàst , felkaptam pizsamàmat ès elindultam a fürdő fele.
Hajamat felkötöttem,nem volt kedvem megmosni. Levetettem ruhàimat, engedtem forrò vizet a kàdba, "belefeküdtem" ès megpròbàltam ellazulni.
Elèggè görcsben àllt a hasam, mivel holnap kezdődik az iskola. Nagyon izgultam,hisz èpp sulit vàltottam. Vagyis tavaly ballagtam ìgy ùj suliba kell mennem. Ohh, el is felejtettem bemutatkozni.
Samia Freeks vagyok.  Fura nèv, bàr szerintem aranyos. 16 èves vagyok, ès van egy öcsèm. Nagyon szeretem őt,ès a szüleimet.
Egy nagy csattanò hang riasztott fel bambulàsombòl. Az ajtòn keresztül hallottam anya sikolyàt. Kipattantam a kàdbòl,magamratekertem egy kendőt ès kirontottam a fürdőböl. Èlt bennem az a remèny,az a gondolat hogy csak megijeszteni akarnak, ìgy  nem olyan sietősen mentem le a nappaliba, mivel a fürdő ès a szobàm az emeleten van, az öcsèm szobàjàval együtt. Nem ijedtem meg nagyon mivel rengetegszer eljàtszottàk màr ezt, hogy megijesztenek. Amint leèrtem a nappaliba elàllt a lèlegzetem is.  Hirtelen megcsapott a hideg tèli levegő, hiszen az ablak be volt törve. Nèhàny tàrgy le volt szòrva a földre ès egy szèk fel volt borìtva. Csak a hold fènye vilàgìtotta meg a kihalt szovàt.
-Anya! Nem tudom mi ez megint, de ez màr ijesztő! Hol vagy? Hallod? Hagyjàtok abba!-kiàltottam ki a szobàba. Hangom vìszhangzott a hàzban. Egy halk nyögèst hallottam. De ez nem olyan nyögès volt..fàjdalommal ès fèlelemmel teli nyögès..olyan fura volt. Fejem a hang fele fordìtottam. Anyàèk szobàja felől jött a hang,ìgy lassan lèpdelni kezdtem a szoba felè. A kendőt egyre jobban szorìtottam magamon ahogy meglàttam nèhàny vèr cseppet a földön ès az elszòrt üvegszilànkokat.
Egyszer csak belenyilalt a fàjdalom a talpamba.
-Francba!-suttogtam orrom alatt, majd kiszedtem talpamba fùròdott pici gyèmànt szerű üvegszilànkot. Pàr vèrcsepp követte. Elèggè fàjt, de per pillanat ez nem èrdekelt.
-Anya!Apa! Most màr tènyleg fejezzètek be! Bùjjatok elő, ez màr nem jàtèk!Jahh ès igen, jò ötlet volt művèrt hasznàlni. Elèg para...- a vègèt elharaptam, az ijedtsègtől.  Egy kèz àllt a szoba bejàratànàl. Tiszta vèr volt minden. Szemeim a fèlelemtől megtelltek könnyel.
-A...-ekkor valaki lefogta a szàmat ès beràntott a sötètsègbe,majd lehellete fülemet kezdte csiklandozni.
-Maradj csendben, fuss fel az emeletre, szedj össze pàr ruhàt,fogd az öcsèdet ès fussatok!-suttogta tekintèlyt parancsolòan egy hang...ez anya volt.. Ekkor èreztem hogy a rajtam lèvő kendő beàzott, ès valami meleg folyadèk kezdett vègigfolyni derekamon.  Anya odafordìtott,hogy egymàs szemèbe nèzzünk. Szàradt vèr foglalta el helyèt az arcàn. Szeme feldagadt volt,csapzott haja pedig szemèbe lògott, vagy arcàra volt ragadva.
-A-Anya...mi folyik itt?-kèrdeztem kètsègbeesetten.
-Kicsim-megjelentek szemèben a könnyek, majd egy mosolyt villantott felèm-Szeretlek tite..-hirtelen egy erős, karmokkal rendelkező kèz ragadta meg arcàt. Karmait belevàjta arcàba,majd vègighùzta rajta,ezzel elèrve azt hogy husàt felszakìtsa. Egy sikìtàs hagyta el remegő ajkaimat, majd futni kezdtem, be az egyik szobàba. A szobàt ellepte a sötètsèg. Bezàrtam az ajtòt, ès kotromàszni kezdtem a szekrènyben. Remegő kezekkel nyùltam a szekrènyben lèvő elemlàmpa  utàn, megütögettem pàrszor,majd bekapcsoltam. Körbenèztem a szobàban. A falat karmolàsnyomok, ès vèrcseppek dìszìtettèk. Bevilàgìtottam az egyik sarokba. Hirtelen elkapott a hànyinger, a gyomromhoz kapva előrehajoltam majd kiadtam magambòl a vacsoràt. Megtöröltem könnycseppek àltal àztatott arcomat, majd a szàmat. Ùjra a sarokba nèztem, ès ordìtani tudtam volna fàjdalmamba. Apa ült ott. Egyik karja hiànyzott. Torkàn egy vàgàs foglalta el helyèt, mellkasàn karmolàs nyomok helyezkedtek el. Gyomra fel volt vàgva kissè. Halott  volt. Nem kellett sok mìg megàllapìtottam. Tèrdeim megremegtek amikor elindultam felè.Kezeimet ajkaimra tapasztottam,ìgy visszatartva kitörni kèszülő fàjdalmas sikolyomat. Könnyeim àztattàk nyùzott arcomat. Letèrdeltem apàhoz,megöleltem  majd szorìtani kezdtem sebeit. Most belegondolva hülyesèg volt. Semmit nem èrt,hisz màr halott volt. Azokban a pillanatokban viszont azt hittem hogy valami csoda folytàn apa majd felèbred. Nha persze.
Kètsègbeesetten szorongattam sebeit, vère bőrömet csiklandozta. Zokogtam ès zokogtam. Nem! Nem tehetem ezt. Ott  van az öcsèm. Vigyàznom kell rà.
Letöröltem könnyeimet, majd nagy nehezen felàlltam. Mivel ez a konyha volt, elbakktattam a szekrènyekig. Fogtam egy kèst, majd kinyitottam az ajtòt. Körbenèztem a folyòsòn,majd elindultam az emeletre. A talpam sajgott, a szilànk àltal okozott seb miatt. Szemeim ègtek, ès fel voltak dagadva a sìràstòl. Hajam csapzottan tapadt homlokomra. Nèhàny vèrfolt szàradt rà csupasz bőrömre. Nem tudom mièrt törtènik ez velünk. Àrtatlan emberek vagyunk..
Mivel az èn szobam volt közelebb,belèptem a szobàmba, a telefonomèrt. Ùgy terveztem majd hivom a rendőrsèget. A tervnek annyi. Szèt volt törve, nem működött. Sòhajtottam egyet majd òvatosan Luke szobàja felè vettem az irànyt. Az ajtòt kissè belöktem, de azonnal megbàntam, ahogy meghallottam nyikorgò hangjàt. Ezt az a dög is meghallhatta mivel morrgàst hallottam a földszintről. Amint kitàrul a szoba ajtaja minden tettemet megbàntam. Egy ugyan olyan dög tartotta kezèben Luke-ot, a màsikban pedig anya holttestèt. Szemei a vörös egyik àrnyalatàban ìzzottak. Luke mèg èl, ès felèm emelte nyùzott tekintetèt. Nem telt el kèt màsodperc sem, az a szörnyeteg beleharapott Luke nyakàba,aki sìrva ès ordìtozva  pròbàlta eltolni a szörnyeteg fehèt magàtòl. A kèst megszorìtottam kezemben ès elkezdtem előre lèpkedni. Egyre jobban gyorsìtottam tempòmon,megakartam menteni az öcsèmet. De hirtelen megtorpantam. Erős karok fonòdtak derekamra. Egy alak szorosan hozzàmsimult. Lehellete vèrtől bűzlött, ès perzselte a fülem mögötti rèszt. Lèlegzetem ès szìvverèsem felgyorsult. Tudtam hogy itt megfogok halni.
-Nèzd..-mormogta rekedtes hangjàn , beleszagolt a hajamba, majd szenvedő öcsèm felè fordìtotta a fejem-Mit szòlnàl ha a szeme  làttàra csinàlnànk valamit?-èreztem perverz mosolyàt mondatàban. Elkapott a hànyinger. Eszembe jutott viszont hogy a kès mèg mindig nàlam van.Vettem egy kis bàtorsàgot majd megszòlaltam.
-Ne bàntsd őt ès bàrmit megteszek. -bùgtam nyàjasan majd ràmarkoltam fèrfiassàgàra majd simogatni kezdtem nadràgjàn keresztül. Eldöntöttem hogy elterelem a figyelmèt. Ùgy tűnt sikerült mert hirtelen szembe fordìtott magàval ès ajkaimnak esett. Egyből gyomràba vàjtam a kèst. Fàjdalmàban feljajdult, majd gyomràhoz kapva kiràntotta a kèst. Pàr màsodperc erejèig èrezhette a fàjdalmat, mert fàjdalmas morgàsok hagytàk el a ajkait. Hirtelen ràmarkolt a hajamra, ès cibàlni kezdett.
-Ribanc! Ezt nem kellett volna-hangja dühhel volt tele. Egy mozdulattal Luke felè fordìtott . Az a tag aki Luke-ot fogta kezèben hirtelen kitörte az öcsèm nyakàt.
-Lukee!!!!- ez volt az utolsò szavam. A hàtamnàl àllò tag befogta a szàmat ès fogdosni kezdte melleimet .
-Engedj el-sìrtam.-Nem elèg hogy a szeretteimet megölted?!!-csak zokogtam ès zokogtam. A màsik tag ledobta Luke ès anya holttestèt a földre. A kihűlt testek egy kisebb csattanàssal èrtek földet.
Ezutàn àtlèpte őket ès közeledni kezdett felèm. Ahogy elèm èrt ő is közelebb kùszott hozzàm. Megèreztem lehelletèt nyakamon, majd belèmvàjta fogait.
-Nhe..kè-kèrlek-a kìnzò fàjdalom miatt màr-màr elcsuklò hangon mondtam neki szavaimat. Egyre gyengèbb voltam. Vègül màr csak ők tartottak meg.
 Minden egyes korty vèrt,amit koszìvtak belőlem hallottam. Oly könnyedsèggek csapoltàk le vèremet. Màr nem bìrtam. A vilàg elsötètült körülöttem.