Egy másik gimiben (SZÜNETELTETVE)

A szülők

Reggel felkeltünk a "csodálatos" telefon "gyönyörűen szép" hangjára. Na én már a reggelt egy bazmeggal kesztem. Olyan szinten fáradt voltam, hogy arra nincs kifejezés. Rosa még nem kelt fel. Hmmm, de jó neki, na mindegy. Elmentem lefürödttem, kifésültem a hajam, feltettem egy kis sminket (korrektort, mivel szerintem anélkül szerintem még a szemem alatti Gucci táskájába is pakolhattam volna a tanszerimet. Egy kis tust, meg szájfényt), majd kimentem a fürdőből. Mire bementem a szobámba, valahogyan Rosa (ne kérdezzétek, hogy mégis hogyan, szerintem boszorkány) egyszerűen jobban nézet ki mint én, pedig még korábban is keltem mint ő.

Rosa: Oh, Kíra fent vagy.
Én: Hallod bazmeg Rosa nem, csak itt állok előtted, sőt nem, ez illúzió.
Rosa: Úr isten, le ne harapd a fejem. Mi a bajod?
Én: 1 nagyon nem lehet tőled aludni, remélem tudod. 2 pedig.....megjött.
Rosa: 1 sajnálom, eddig Leigh nem mondta. 2 hát így jártál, hozz tampont.
Én: Drága Rosa, khm nem mindenki esett át az elsőn, addig várnék a tamponnal, betétet használok, és igen, igen tudom, hogy van szűz lányoknak gyártott, de nem. Jó a betét.
Rosa: Rendben. Amúúúúgy, khm Kíra nem akarlak baszogatni, de nem akarsz felöltözni, mivel lassan indulnánk suliba.

Uhh, és tényleg még csak a pizsimben voltam. Na ezen naaaagyon gyorsan segíteni kell. Kivettem a szekrényemből egy fekete magasított derekú farmert, egy piros croptoppot, és plussz egy kardigánt ami szintúgy fekete volt. Nem nem gyászolók senkit, max az életem. Na de elindultunk lefelé a nappaliba, ahol találtam egy levelet miszerint anyámék beszélni akarnak velem és a tesóimmal. Rohadt jó, remélem nem akarnak leszídni, vagy nem találták meg a cigisdobozom, a másik pedig ugye nem elválni akarnak. Hát ez egy kicsit talán hihetetlen, de akkor meg miért hívnák össze a családot? Na mindegy ne gondoljak semmi rosszra, biztos nem nagy dolog. Megreggliztünk, majd elindultunk felvenni a cipőnket és a kabátunkat, jah meg a "legfontosabb" dolgot, az iskola táskát. Elindultunk Rosával. Már azért lehetett érezni a hideget, főleg kora reggel. Nem nagyon beszélgettünk, mivel egy kicsit elvoltam foglalva azzal a levéllel, amit anyuék otthon írták nekünk.

Rosa: Hahooo, Kíra figyelsz te egyáltalán rám haa?

Lobálta a kezét elöttem kedves barátném.

Én: Mi, jah persze.
Rosa: Rendben akkor mit mondtam?
Én: Jó bocsi, egy kicsit elkalandoztam.
Rosa: Na mi van, ugye nem Castielen.
Én: Mi nem dehogy, igazából tökre elfelejtettem, hogy létezik.
Rosa: Akkor meg min gondolkozol ennyire?
Én:....
Rosa: Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz, ugye?
Én: Igen Rosa, tudom. De ez, egy kicsit....hah na jó, kurvára félek, hogy mit akarnak mondani a szüleim. Ok?
Rosa: Hogy mi?
Én: Háát nem tudom mennyire vetted észre amikor a konyhában voltunk, én szorongattam egy lapot.
Rosa: Igen észrevettem. Miért?
Én: Hát csak az volt rá írva, hogy beszélni szeretnének velünk, mármint a tesvéreimmel és velem a szüleink. És félek, hogy mit akarnak.
Rosa: Éééés, hmm...mire gondolsz?
Én: Huh, hát Rosa azt te nem akarod szerintem tudni.
Rosa: Rendben, gondolom mire gondolsz. De minden féle képen mond el, hogy mi történt otthon. Oké?
Én: Oké! Mindenféleképpen.

És ezzel a mondattal be is fejeztük a csevegést, mert hát, oda értünk a sulihoz. Bent a teremben már javában zajlott az élet. Én leültem a helyemre, majd kipakoltak az első órára, ami matek volt. Hála a jó istennek, hogy jó vagyok matekból, {írói szemszög: legalább a karakterem jó matekból, ha a valóéletben ez nem adatott meg nekem 😂😂😂} így nem kell korepetálásra járnom. Igazság szerint nem nagyon történt sok dolog az első három órában. Eljött a jó kis nagy szünet. Vééégreee! Éhen döglök. Na zsa akkor büfé. Ahogy oda értem a büfébe, megvettem drága finomnak kinéző szendvicseket, mivel az író olyan egy köcsög volt és éheztetett. (Hát baszki én is erről tehetek, mert olyan fogyatékos vagy, hogy nem pakolsz magadnak kaját, ch. Szóval ne sértegess, mert átkom átka xddd rád száll az egész könyv alatt, ami nem egy jó dolog. Mert akkor rádkell, hogy külgyem Sebastiant, a démoni komornyikomat, és elintéz. Na de mennyünk vissza a "normális" életbe.) Na szóval ott tartottam, hogy megvettem a finom szendvicsem, és elkezdtem ezzel a banyával veszekedni. És hát persze, kivel találkozik össze tekintetem. Na kivel? Hát persze, hogy a vörös ördöggel. Me' mé' ne alapon. Na igen. És én azzal a lendülettel, amilyen lendülettel rám mosolygott, ohh azzal az észveszejtően sexy mosolyával, elfutottam. Hát igen, nem volt életkedvem most vele is beszélni. Befutottam a terembe, ahol Alexy és Rosa beszélgettek. Alexy a padunkon ült, Rosa pedig a székében. És is leültem oda hozzájuk.