Falling into your arms

⛓1.RÉSZ

~péntek, reggel 6:30~
Más emberek, a mesékben úgy kelnek hogy a madarak csicseregnek, süt rájuk a kora reggeli napocska meg ilyesmi szép dolgok...nah hát ez rám ma reggel nem igaz. Úgy keltem hogy anyám hozzám vágott egy párnát hogy kezdjek el pakolni mivel ma költözünk vissza Koreába. Nincs sok emlékem sőt szinte egy cseppnyi emlékem sincs onnan hiszen csak 3 éves koromig éltem ott, viszont nagyon izgatott vagyok de egyben nagyon álmos. Nagy nehezen kimásztam a kényelmes kis ágyamból és elvánszorogtam a fürdőig hogy embert varázsoljak magamból, majd miután ez megvolt leszaladtam a konyhába reggelit "készíteni" magamnak ami egy tányér gabona pehely volt. Miközben reggeliztem átnéztem az Instagrammot beszélgettem egy kicsit a barátaimmal majd miután ezzel is megvoltam vissza battyogtam a szobámba és elkezdtem össze csomagolni... Nagyon fognak hiányozni az itteni barátaim de viszont Korea nagyon vonz engem vissza, mindig zaklattam anyukámat és apumat hogy meséljenek nekem, rengeteg videót nézek, Koreai zenét hallgatok és mivel 100% Koreai vagyok így folyékonyan beszélem a nyelvet de az angolt is. Ha most 07:45 van akkor az azt jelenti hogy ott most délután 14:45 van, azt hallottam könnyű megszokni az időeltolódást de eleinte azért biztos fura lesz.
~13:31~
-Wooyoung készen vagy?-jött be anyukám a szobámba és pont akkor húztam be a zipzárt az utolsó bőröndön.
- Igen, végre-sóhajtottam
- Vidd le a kocsihoz a bőröndöt mert hamarosan indulunk mert indul a gép.-mosolygott rám anyukám majd kiment a szobámból. Ahogy kimondta azt a szót hogy "gép" kirázott a hideg, életemben először repülök úgy hogy nem kis 3 éves gyerek vagyok, biztos gyönyörű lesz de eléggé félek. Gondolataimat elhessegetve vittem le az utolsó bőröndöt is a kocsiba, azt hogy a többi cuccot mivel hozzák azt nem tudom. Mikor már mindenki megvolt az össze pakolással beültünk a kocsiba és elindultunk a reptérre.
~a reptéren~
-Wow..ez hatalmas-nézelődtem majd apám oldalba bökött
-Igyekezz majd máskor nézelődsz! Mindjárt indul a repülő!-szólt rám majd elindult én meg mentem utánna sietve. A repülőhöz érve gyorsan kezdett el dobogni a szívem, nagyon izgatott vagyok! Mikor mindenki felszállt és elfoglalta a helyét elkezdett felszállni a repülő. Pont az ablak mellett ülök szóval csinálhatok vagy 100 képet és videót. Mikor felszállt a gép megkapaszkodtam az ülésem karfájába de anyukám megsimogatta a vállam és oda súgta hogy nyugi nem lesz semmi baj. Bedugtam a fülesem és elindítottam egy K-pop travel playlistet majd kifelé nézve az ablakon csodáltam a kilátást de egy idő után éreztem hogy elkezd nehezedni a szemhéjam így el is aludtam....
Arra keltem hogy anyukám simogatja a karomat.
- Hahó, ébresztő! Itt vagyunk gyere!-állt fel mellőlem és elindult, követtem őt és elindultunk a bőröndökért. Közben apukám fogott egy taxit szóval sietnünk kellett de hála istennek megvárt minket szóval nyugodtan be pakoltunk a csomagtartóba és beszálltunk. Én ismét nézelődni kezdtem és persze csináltam a fotókat ezerrel, anyukám épp telefonozott apukám meg a taxissal beszélgetett...
Megérkeztünk. Gyönyörű szép házat vett apukám és a sulitól sincs messze ahova járni fogok hétfőtől. Kipakoltunk a kocsiból és bementünk az új lakásunkba ami nem csak kívülről de belülről is csoda szép.
- Merre van az én szobám?-néztem a szüleimet majd anyukám válaszolt hogy az emeleten a második ajtó. Gyorsan fel rohantam és belehuppantam az ottani ágyba. Nincs teljesen berendezve csak egy ágy meg szekrény van még benne. Nem tudom mennyi idő lehetett de éreztem hogy még mindig nagyon álmos vagyok szóval csak leszaladtam be kapni pár falatot abból a szendvicsből amit még otthon csináltunk majd vissza szaladtam a szobámba és ledőltem aludni, majd holnap reggel fürdök..

Sziasztok itt is lenne az első rész! Remélem mindenkinek tetszik és elnyerte a tetszését, ha meg nem annyira akkor elnézést kérek majd belerázódom😊💕
Legyen szép reggeletek/napotok/estétek!