Katasztrófa
Két hónap telt el azóta, hogy búcsút vettem Bellától. Mondanom sem kell, mindkettőnket megviselte a helyzet, ennek ellenére Carlisle letett róla, hogy most költözzünk el. Továbbra is bejártam az iskolába a többiekkel, de egyszer sem beszéltem Bellával. Megértette a szabályokat, és bár látványosan megviselte a helyzet, nem merte egy beszélgetéssel kockáztatni, hogy elhagyjam a várost.
Elég rémesen festett. Látszott, hogy kimerült, nyilván nem tudott aludni. Én tettem ezt vele, miattam volt ilyen használhatatlan, és ez mindig eszembe jutott, valahányszor ránéztem. Az iskolában elkerültem ugyan, amennyire lehetett, de az ebédlőben minden nap szembesültem tetteim következményével.
Miközben a falat bámultam, Jessica üres fecsegését hallgattam, nem szándékosan, de ő beszélt Bellához, és én automatikusan arra figyeltem, aki a közelében volt. Tudnom kellett, hogy hogy viseli, hogy szükség esetén inkább elmenjek. Úgy döntöttem, ha nem heveri ki mielőbb a dolgot, akkor tovább állok, hogy legalább a látványom ne nehezítse meg a dolgát.
Folyamatosan sóvárogva figyelt, meg sem próbált úgy tenni, mintha nem engem nézne. Én azonban ha tehettem, kerültem a tekintetét.
A testvéreim önfeledten beszélgettek egy új könyvről, amit Alice fedezett fel utolsó Port Angeles-i útja során, de én nem tudtam odafigyelni rájuk. Csak Jessica hangjára voltam képes összpontosítani.
Egyszer csak különös dologra lettem figyelmes.
- Szóval azt mondod, hogy találkozni fogsz Jacob Blackkel? – kérdezte izgatottan Jessica. Akaratlanul is Bellára pillantottam, aki szégyenkezve nézett vissza rám, de azért bólintott Jessicának.
- Úgy érted, ezt most egy randevú?
Összerándultam a szó hallatán. Bella hangja után kutattam a fejemben lévő nyüzsgésben.
- Azt hiszem, hogy az – válaszolta Bella nem túl lekesen.
- De hiszen fiatalabb nálad – csodálkozott megbotránkozva Jessica, de még mindig sütött szavaiból az izgatott kíváncsiság.
- Egy ideje jóban vagyunk – mormolta Bella.
Ökölbe szorult a kezem, reméltem, hogy nem veszi észre.
- Akkor most járni fogtok?
- Talán.
Olyan lendülettel ugrottam fel, hogy a szék is felborult mögöttem. A többiek értetlenül meredtek rám. Bella inkább zavarodottnak tűnt. Képtelen voltam tovább hallgatni a beszélgetést, de tisztában voltam azzal, hogy nem tudnám kizárni őket a fejemből. El kellett mennem. Tiszta levegőt kellett szívnom. Nem akartam tudni, hogy Jacob Black hogyan kapja meg azt a lányt, aki nem lehetett az enyém.
