Elmosódott jövő

2.

Az ebédlőben jelenlévő emberek közül nagyjából  mindenki tudta ,hogy miről  beszélek. Nem is olyan régen, anya segítségével leültettek egy nagyon veszelyes maffia tagot,de a férfi túl befolyásos volt és elért a keze hozzánk is. Elrabolták Amyt, meglőtték  apát,Noah- t pedig félholtra verték. Mateo hoki edzésen volt és én hoztam haza,ezért maradunk ki az egészből. Mikor haza értem azt sem tudtam mi történt,kihívtam a mentőket, de alig tudtam beszélni annyira féltem , hogy Amy- nek baja esett vagy ,hogy elveszítem apát vagy Noah-t. Anya pont azután ért haza,hogy kihivtam a mentőket . Ő nyugodt volt és összeszedett, körbetelefonált egy csomó mindenkit, és Amy keresését intézte, de én szét csúsztam. Felhívtam Beverly-t, zokogtam és kértem , hogy  jöjjön át, legyen mellettem , de azt mondta ,hogy neki erre most nincs ideje ugyanis lehet ,hogy esedékes egy randija. Azon az éjszakán,amikor bizonytalan volt ,hogy Noah életben marad ,vagy apa fel fog e épülni,hogy megtaláljuk e Amy- t erősnek kelett maradnom Mateo és a többiek kedvéért. Viszont mikor senki nem látott és halott sikoltottam és úgy sírtam mint még soha,reszkettem és egyedül  voltam,teljesen egyedül.

Utánna nem álltam vele szóba  többet . Amy- t szerencsére hamar megtaláltak, anya nyagon befolyásos ember ,így különleges bánásmódban részesült az ügyünk. Noah hegekkel ugyan de megúszta, és apa is helyrejött,bár neki több idő kelett. Én pedig nem aludtam napokig,féltem,  az utszán mindig hátra felé  pillantgattam.  Azután festettem be a barna  hajama szőkére  és elkezdtem önvédelmet tanulni,ezzel próbáltam túllépni a félelmeimen.

Noah felpattant a helyéről és odasietett hozzám.
- Gyere -fogta meg a csuklóm és kivezetett az ebédlőből. - Semmi baj - mondta és megölelt mikor már kiértünk. Nagyon szerettem a bátyámat,szívatott és kötekedett,de mikor szükségem van rá ott van mellettem,és én is ilyen nővér akartam  lenni.
- Nekem most edzésre  kell mennem ,jól leszel? - nézett rám azzal az óvó  tekintetével.
- Persze,csak az előbb kicsit elragadtattam magam - feszült meg az állam a haragtól.
- Semmi baj - vont vállat, majd elviharzott.

A falnak támasztottam a hátamat és lecsúsztam a földre,nem szerettem felszakítani a sebeket,főleg ha azok még nem gyógyultak meg teljesen.
- Jaaj te szegény, most sajnálnom kéne téged ?- kérdezte Qiana ,megállva mellettem.
- Nekem ehez nincs kedvem - sóhajtottam , de nem néztem fel rá.
- Csak hogy tudd magatoknak köszönhetitek ami akkor történt, ha anyád nem üti bele az orrát mindenbe...- folytatta volna de félbe szakítottam.
- Az a bajod ,hogy apád ügyvéd létére behúzta a fület farkát és úgy döntött, hogy inkabb mossa kezeit? - az arcomon  kárörvendő mosoly bujkált.
- Az én apám nem futamodott meg - dobta harta vörös haját.
- Jah nyilván- válaszoltam flegmán.
- Ne sajnáltasd már  magad - fintorogta.
- Mi lenne ha eltakaródnál az utamból? - szakított félbe minket.
- Még is mit képzelsz ki v...- harapta el a mondandóját Qiana amikor meglátta , hogy ki áll szinte mellette.
- Leo  - lehelte a fiú nevét - Sajnálom - mondta majd undorodó arckifejezést vágva elsétált. Ahogy néztem a távolodó  alakját  és eszembe jutott az arckifejezése egy gondolat fogalmazódott meg bennem, a tisztelettel nem jár  együtt  a szeretet, sőt  ami azt illeti nem tisztelik Leot  csak félnék tőle.
- Köszi - tápászkodtam fel,ma már másodjára segített ki.
- Nem miattad csináltam, csak  útban volt- pillantott rám a srác és nekem elállt a lélegzetem. Nem igazán hittem el,a folyosón még bőven elfért volna mellettünk.
- Akkor is köszönöm- mosolyogtam rá hálásan ,teljes szívből. A srác válaszul  egyszerüne csak vállat vont és tovább sétált.

A nap további részében  hülyén éreztem magam ,ezért az utolsó óra  előtt megkerestem az egyik tanárt,azt mondtam, hogy  rosszúl vagyok és haza kérőztem. Beültem a kocsiba ,de nem indítottam be a motort,csak ültem és olyan volt mintha nyitott szemmel aludnék. Az szakított ki a révületemből, hogy kopogtak  a kocsi ablakán.
- Igen? - húztam le azt.
- Minden rendben Khil?- kérdezte Owen, Noah legjobb barátja.
- Jah,csak elkérőztem , nincs kedvem bent ülni- vontam vállat. - Meg amugy is ,nemsokára viszem Mateo- t hoki edzésre. - pillantottam a telefonom kijelzőjére, amit az anyós ülésre dobtam.
- Aha ,nah hát vigyazz magadra - eresztett meg egy felmosolyt,majd elment.

Mikor fel akartam húzni az ablakot erdekes mondat foszlányokat hallotam meg.
- És hogy akarod csinálni ?- kérdezte egy srác Paultól. Nem messze állták a kocsitól, igy a beszélgetés nagy részét halottam.  A kocsi ablakai le voltak sötétítve kivéve a szélvédőt,és a kocsi hátánál állták, így nem láthatták, hogy a benne ülök.
- Mégis csak Leo- ról  beszelünk- folytatta a fiú hangot adva a kételyeinek.
- Tíz ember egy ellen - jelentette be Paúl  fölényesen - Ő nem Isten - fröcsögte- és rohadtul elegem van belőle- köpött  a földre.
- Jó és mikor? És  kiket hívjak? - kérdezte a fiú, a vissza pillantóból lattam az arcát,nem a suliba járt.
- Ma este a Yellow klubnál ,és nekem csak Giuliora van szükségem- röhögött Paul.
- Te aljas dög- leheltem szemöldök ráncolva.
Két opció jutott az eszembe, vagy beinditom a kocsit és  elhajtok innen,mint aki semmit sem halott,vagy a fennmaradó másfél órámat azzal töltöm, hogy Leó t keresem. Ha úgy vesszük segített rajtam a mai nap folyamán kétszer is.

Nagy levegőt vettem és feltéptem a kocsi ajtaját, a fiúk azonnal elhallgattak. Rohanni kezdtem ,be az épületbe, ahogy sejtettem Paul és a barátja egyből a nyomomba eredtek,a portás nem volt a helyén  így  az ismeretlen fiú könnyedén bejutott az épületbe.  Foggalmam sem volt ,hol kéne  keressem a suli magányos farkasát, vagy egyáltalán hol van órája. Ezért csak rohantam és kerülgettem az embereket,közben figyelve ,hogy Paúl és a barátja  milyen közel vannak. Folyosóról folyosóra rohantam ,néha vetettem egy futó pillantast be a termekbe hátha megtalálom. Szlalomoztam az emberek között  és gyorsítottam a tempón, mikor épp hátrafelé néztem, hogy lássam mennyire jutottak közel hozzám neki ütköztem  valakinek,ami olyan volt mint egy fal, ráadásúl olyan erővel, hogy azonnal seggre estem. Ilyedten néztem  hátra néztem , hogy Paulék mikor érnék utol,de elfehéredve álltak a folyosó  elején. A jelenlévő diákok kikerekedett szemmel,figyeltek még suttogni se mertek. Akkor tudtam ,hogy megtaláltam.

Amikor felnéztem rá a hideg kirázott a tekintetétől, nem láttam rajta ,hogy dühös lenne ,de volt valami baljós a tekintetében.
- Mit csinálsz ? - kérdezte rekedt hangon. Nem emelte fel a hangját, de a hatalmas nagy csendbe úgy hatott mintha kiabálna.
- Téged kereslek - tápászkodtam fel.
- Minek ?- tette zsebre mind a két kezét,nem tetszett a flegma stílusa,de nem voltam olyan hülye  ,hogy szóvá tegyem.
- A két srác a folyosó elején- lihegtem - meg akarnak verni- mondtam ki ,mire ő hangosan felnevetett. A nevetés rekedt volt és titokzatos.
- Ma este a Yellow klubnál és ment volna valami Giulio is - ahogy kimondtam a szavakat a  ördögi félmosolyra húzódtak az ajkai.

Lazán kivette az egyik kezét  a zsebéből és odaintette magához a két fiút,ők engedelmesen lehajtott fejjel sétáltak Leo felé. Nem értettem ,simán  elszaladhatak volna, de nem tették.  Leo egy elegáns de ugyanakkor erőteljes ütéssel gyomorszájon vágta Pault ,aki kétrét  görnyedve,zihálva vette a levegőt. A másik fiúnak megragadta a torkát, közel  húzta  magához,súgott neki valamit ,majd olyan erővel taszította a falhoz ,hogy a srác levegő után kapott.
- Dinozzo - hallottuk egy tanár hangját, a folyosó elejéről.
- Van itt egy ,aki nem ide jár- vont vállat Leo  majd hátat fordított nekünk és elindult a másik irányba.
- Ne várd, hogy meg köszönnyem- állt meg egy pillanatra.
- Nem is azért  csináltam - mosolyodtam  rá, majd vissza mentem a kocsihoz.

Az adrenalintól remegett a kezem,de a mosolyt nem tudtam eltüntetni az arcomról. Begyújtottam a kocsit és elmentem az öcsémért,hogy majd edzésre vigyem.

A nap hátralévő részé  eseménytelenül telt. Este együtt vacsoráztunk, beszélgettünk,majd elmentünk aludni.