A sziget kalendáriuma

Emlékek nélkül

Az első dolog amit a szigeten megláttam, az óceán volt. Hatalmas, sötétkék hullámok sodorták ki a vizet a partra. Amikor kinyitottam a szemem, a homokban elterülve, csak ezt láttam magam előtt. Felültem, es körbe néztem. A másik oldalamon, örökzöld fák terültek el. Kétségtelenül egy trópusi szigeten voltam. Vagyis voltunk. Rajtam kívül még 4 ember feküdt a homokban ájultan. Semmire nem emlékeztem, mintha egyik pillanatról a másikra mindent elfelejtettem volna. Mivel egyedül csak én voltam ébren, fel tápászkodtam, és elindultam a fákkal teli sziget előtti homokos partvonal végéig, ahol egy asztal állt, rajta egy oda ragasztott lappal, és egy borítékkal. Elkezdtem olvasni ami a lapon volt:
Kedves amnéziás szigetlakók!
Remélhetőleg most még semmire nem emlékeztek, de nyugodjatok meg, idővel vissza fogjátok nyerni az emlékezeteteket.                                                                                                                                          Amint mind a hatan felébredtek, bontsátok ki a borítékot, és együtt olvassátok el. A levélben minden fontos információ benne lesz.
-Remélhetőleg -dünnyögtem. Többször is elolvastam egymás után, de valami nem stimmelt benne. Mind a hatan. Vissza fordultam, hogy megszámoljam a többieket, amikor hallottam, hogy egy faág reccsen mögöttem. Valami felém lépkedett, és egyre közelebb került. Lassan lehajolt annyira, hogy éreztem a leheletét a nyakamon.
-Te ki vagy? -suttogta a fülembe.
Gyorsan kellett döntenem. Vagy hagyom, hogy elkapjon és megegyen, vagy megvédem magam. Az utóbbit választottam, így hírtelen felindulásból megfordultam és egy óriásit belehúztam a gyomrába. Az ütéstől kétrét görnyedve jajgatott a homokban.
-Úristen, sajnálom! Jól vagy? -kerekedett el a szemem, és lehajoltam hozzá.
-Úgy nézek ki? -emelte meg a fejét felém fordulva. Még a lélegzetem is elállt tőle.  Olyan kék volt a szeme, mint az óceán, és a haja, bár egyszerű szőke volt, de a trópusi fényben látszott rajta milyen selymes. Megráztam a fejem.
-Nem direkt volt -mondtam, és segítettem neki felállni.
-Ahaa -húzta el. Látszott rajta, hogy nem hiszi el, majd pimasz, rettentően jó képű mosollyal hozzátette. -Vagy csak meg akarsz gyengíteni
-Miért akarnálak?
-Mert ez egy verseny?
-Miről beszélsz? -kezdtem elveszteni a fonalat.
-Na figyelj! Szerinted minek vagyunk itt? Mert ez egy verseny, egy játék. De többet is meg fogunk tudni, ha kinyithatjuk majd a borítékot
-Igaz
Ezután leültünk a homokba, és mindketten magunkba gondolkoztunk. Nem tudom mit fogok csinálni ha ez tényleg egy verseny, nem nagyon értek a túléléshez, és a szigetet elnézve, nem nagyon van étel, vagy bármi menedék. Azt sem fogom kibírni, ha megszeretem ezeket az embereket, és valamelyikük kiesik. Amikor kezdtem volna belemerülni, halottam, hogy valaki ébredezik, felnéztem és az egyik lány épp próbált felülni. Ugyan olyan értetlen volt az arca, mint nekem, de nem kérdezett semmit, csak ő is elolvasta a papírt, és leült a homokba.
Szép lassan a többiek is felébredtek, és már csak egy ember maradt. Mindenki nyugtalan volt, és egy idő után nem bírtuk tovább.
-Istenem, keljen már fel -mondta egy fekete hajú fiú.
-Én nem bírom már! Esküszöm mindjárt felkeltem -közöltem, bár nem szabadott volna, mert a többiek komolyan gondolták, és csodálkozó arccal néztek rám, hogy ez nekik eddig miért nem jutott eszükbe, majd megindultak az utolsó, barna hajú fiú felé, aki még aludt. De már nem sokáig.
-Nem már, srácok! Nem komolyan mondtam, hagyjátok békén -röhögtem, és nem hittem el, hogy tényleg megindultak mindannyian, a szőke hajú fiú kivételével.
De ők nem tágítottak, így a fiú köré gyűltek, és elkezdték ébresztgetni.  Legalábbis próbálták, de nem sokra mentek vele, mert az ujjukkal, és egy talált faággal bökdösték. Egészen addig ezt próbálgatták, míg a mellettem ülő fiú meg nem szánta őket.
-Jól van, engedjetek már ide, szerencsétlenek
Odament, és a fiú arcára csapott egy nem túl nagyon de nem is túl kicsit. Három ütés után felébredt.
-Anya, még egy órát -mondta, és rácsapott a szőke fiú fejére, mire ő meglepett arccal kissé hátra hőkölt.
-Oké -sóhajtott, de szerencsénkre nem adta fel, hanem továbbra is a fiú arcát ütötte.
-Mi van már? -kérdezte a fiú, de amikor meglátta, hogy hol van, egyből el hallgatott. -Most csak álmodom? Valaki csípjen meg!
Erre hárman is odahajoltam, de a fiú inkább elgurult előlük.
-Mi a...? Hol vagyunk? -értetlenkedett, mire a szőke hajú fiú odament hozzá és a kezét nyújtotta.
-Mindent meg fogsz tudni, csak gyere -húzta fel a homokból, és az asztalhoz irányította. Miután elolvasta, körbe nézett, megfogta a borítékot, és oda nyújtotta a szőke hajú fiúnak, aki elvette és elkezdte felolvasni.
-Kedves amnéziás szigetlakók! Ha ezt a borítékot olvassátok, akkor mindannyian felébredtetek már.        Egy elhagyatott szigeten vagytok, csak magatokra és egymásra számíthattok. Ez egy túlélő verseny, és mindig egyre kevesebben lesztek majd, míg végül az egyikőtök elnyeri a túlélő címet és a 10 millió forintot. Még ma készítsetek el mindent ami a túléléshez szükséges, mert holnaptól már mindennap feladatok várnak rátok. Az erdőbe mindenki keresse meg a saját verseny szettjét, mindegyik mellett ott van valamelyikőtök jellemzése, ami alapján rájöhettek kié. Ezt a szettet a megmérettetéseken kell hordanotok. Holnap jön az első feladat.
Mindannyian a hallottakat emésztettük, mígnem a szőke hajú fiú megindult az erdő felé
-Hova mész? -kiáltottam utána, mire megállt.
-Szerinted? Megkeresem a ruhámat
-Csak így vakon ebbe az óriási erdőbe?
-Miért mit akarsz? Kincskereső térképet hozzá? -kérdezte gúnyosan, és eltűnt az erdő sűrűjébe.
Egy vörös hajú csaj is megindult, mire lassan mindenki szétszórva veszett el az erdőbe. Miközben a jellemzésemet keresve sétáltam össze-vissza, láttam néhány embernek a leírását, mellettük egy szürke, nagy, kitömött hátizsákkal, és a sötétkék színű verseny szettel. Már mindenkiét láttam, kivéve  a sajátomat és a szőke hajú fiúét. Ő már biztosan megtalálta -gondoltam. Az erdő másik felén kezdtem el keresni, ahol a többiek voltak. A négy további versenyző közül senki sem volt még közelébe se a saját jellemzésének. Öt perc múlva az egyik fánál találtam még egy leírást, ezúttal a sajátomat.
"Búza szőke haj, zöld szem”
A tábla mellett ott volt a szürke táska, amiben a ruháim és néhány személyes tárgyam volt, meg a verseny szett, ami egy sötétkék rövidnadrágból, egy pólóból és egy sportmelltartóból állt. A táskát a hátamra, a ruhát a kezembe véve indultam vissza a part felé.
A parton a szőke hajú fiú ült egyedül, és a tengert nézte. A cucca mellette hevert. Oda mentem hozzá, levettem a táskámat, a szettel együtt a homokba tettem, leültem mellé, és én is tengert figyeltem. Annyi minden járt a fejembe, annyi kérdés, amikre nem tudtam a választ, és ami a legjobban zavart, hogy még a saját nevemet sem tudtam. Erre a gondolatra kínnal nevettem fel, mire a fiú olyan arccal fordult felém, mintha most venné észre, hogy ott ülök.
-Bocsi, nem akartalak megzavarni -mondtam, mire csak a fejét rázta, amitől a hosszú, szőke tincsei a szemébe hullottak. Nagyon erős önkontroll kellett hozzá, hogy ne hajoljak oda, és simítsam ki az arcából őket.
-Csak gondolkodtam -válaszolta végül, és mélyen a szemembe nézett. A szeme olyan gyönyörű kék volt, hogy nem lehetett nem elveszni benne. Egyik kezével odanyúlt, és óvatosan végig simított az arcomon, mire lehunytam a szemem.
-Ismerős vagy nekem, te lány -suttogta kedvesen, és bár a szemem csukva volt, tudtam, hogy mosolyog.
Hallottuk, hogy mögöttünk reccsen egy ág. Valaki kijött az erdőből. A fiú azonnal elvette a kezét, én meg kinyitottam a szemem. Egy fekete hajú srác volt az.
-Megzavartam valamit? -kérdezte, nyilván észrevette, hogy nem jókor jött.
-Nem semmit -ráztam a fejem, felpattantam a homokból, és a cuccomat is felkaptam. -A többiek még mindig keresnek?
-Aha, egyedül mi találtuk eddig meg, mert mindannyian ott keresik -mutatott a bal oldali részére az erdőnek. -És az összes ott van -mutatott a jobb oldalira.
-Ez elfog tartani egy ideig
-Az biztos
-Én addig elkezdem építeni a helyet ahol alszunk majd -ez a hang már szőke hajú fiútól jött.
-Segítek -ajánlotta a másik fiú, mire ők elindultak a kis rész felé az erdőbe, ahol nem voltak fák, ezt a részt azért csinálták nekünk, hogy tudjunk hol enni, és főzni. A kis helyen volt egy nagy matrac és közepén egy faláda, amit bár még nem nyitottunk ki, valószínű a túléléshez voltak benne dolgok. Úgy gondoltam azt együtt kéne megnézni:
-Fiúk! Ne várjuk meg azzal a többieket?
-Most itt várjunk tétlenül, amíg az összes szerencsétlen megtalálja? -még ha nem is látom, anélkül is tudtam volna, hogy ez a szőke hajú fiú. -Mire mindegyik kész lesz, legalább a fél ágy már megvan
Sóhajtottam egyet, és beláttam, hogy ezt úgyse nyerném meg, ezért csak intettem egyet rá, és oda mentem hozzájuk. Kinyitották a dobozt, és valami kést kerestek, hogy tudjanak fát vágni a menedékhez. Amikor találtak egy baltát elmentek az erdőbe, én meg kíváncsian néztem mi van még benne. Volt egy kés, kötél, rizs, tűzgyújtó eszköz, egy hosszú szúnyogháló, egy bogrács, hogy tudjunk mibe főzni, és hat kulacs. Eszembe jutott, hogy miközben kerestem a leírásomat, találtam egy kutat, ahol majd fel lehet tölteni őket, kivettem egyet magamnak, mert mind ugyanolyan volt.
-MEG VAN! -hallottam, hogy valaki kiabál, így kimentem a Helyről és megnéztem ki az. A vörös hajú csaj volt, kezében a táskával és a szettel. Szórakozottan néztem, mennyire örül annak, hogy megtalálta.
-Már majdnem feladtam, és amikor jöttem ki, megláttam teljesen máshol, mint ahol kerestem
-Az a lényeg, hogy végre megtaláltad -mondtam kedvesen. -Gyere velem
A lány követett a Helyre, megmutattam neki, hogy mik vannak a ládába, aztán leültünk, és elmeséltem neki, hogy hova mentek a srácok. Már öt perce beszélgettünk, amikor visszajöttek a fiúk egy csomó hosszú bottal a kezükben, amivel majd építeni fognak.
-Kéne valami kötél hozzá -mondta a fekete hajú srác.
-Van a dobozban -mosolyogtam.
A fiú oda ment, és kivette a hosszú kötelet. Eközben a másik srác néhány ágat vágott egyforma hosszúra.
-Na milyen ”házunk” legyen? -kérdezte.
   Végül a fiúk letettek egymás mellé sok botot függőlegesen, majd mind két végére egy-egy vízszintes bottal összefogták az egészet. Így ez lett a tető. A Hely előtti homoktól néhány méterre jobbra, leszúrtak két botot a homokba, akkor távolságra, mint amekkora a tető volt. A tető egyik végét a két földbe szúrt botra kötözték rá, a másik végét a homokba vésték be úgy, hogy ne mozduljon el. A tetejét óriási levelekkel vonták be. Kihozták a helyről a matracot és a srégben álló tető alá illesztették be. Utoljára pedig a szúnyoghálót terítették rá, ami úgy nézett ki, mintha ajtó gyanánt lenne egy takaró.
-Hát, fiúk, elismerem ez baromi jó lett
Már mindenki megtalálta a holmiját, és azt figyelték ahogy a fiúk készítik az alvóhelyünket.
-Köszönjük, ezt jegyezzétek meg akkor is amikor főzni kell, mert ha rajtam múlna szenet ennétek -nevetett a fekete hajú fiú.
-Ma éjjel én állom a vacsorát -mondtam.
-De mit fogunk enni?
-Van rizs a ládába
Mire kész lett a ház elkezdett sötétedni, így úgy éreztem ideje lenne megfőzni a rizst. Oda mentem kivettem a bográcsot, és mivel a harmadik fiú nem vett részt a házba, ezért ő az ételnek csinálta a tüzet. A többiek hoztak két kulacs vizet, amit beleöntöttem az edénybe, aztán a rizst is.                                                  Már sötét volt amikor kész lett a vacsora, így gyorsan megettük az egyetlen fakanállal amit adtak. Most jött az egyik legnehezebb feladat. Az alvóhely elosztás, mert mindenkinek volt valami igénye afelől, hogy hol akar a matracon aludni. Mindenki kiabált mindenkivel, mígnem a fekete hajú srácnak elege lett belőle.
-Hagyjátok abba! -ordította, mire elcsendesedtek végre. -Jó, az lesz, hogy ki találta meg utoljára a táskát? -a barna hajú fiú, és a fekete hajú lány felemelték a kezüket. -Ti ketten alszotok a szélén -bár nem tetszett nekik, engedelmeskedtek, és elfoglalták a helyüket. -Én és te voltunk a harmadik és negyedikek akik megtalálták -mutatott a vörös hajú lányra. -Mi a széle előtt egyel beljebb alszunk -erre lefeküdt ő is meg a lány is a másik két gyerek belső oldalárra. Már csak mi ketten maradtunk a szőke hajú fiúval. -Ti ketten meg legbelül alszotok
Mindannyian elfoglaltuk a helyünket, én a hátamra feküdtem be, bal oldalamról a lányok aludtak, jobb oldalamról a fiúk. A jobb vállamra fordultam, így szembe találtam magam a szőke hajú fiúval. Gyorsan becsuktam a szemem, hogy ki tudjam pihenni magam a holnapi versenyre, néhány perc múlva már aludtam.
Másnap reggel én keltem fel elsőnek, csöndben lemásztam a matracról és a Helyre mentem, hogy reggelit főzzek. Már néhány perce főtt a rizs, amikor a szőke hajú fiú is felébredt, és oda jött hozzám.
-Jó reggelt! -suttogta a fülembe amikor elment mellettem, éreztem a bőrömön a leheletét. 
Leült a mögöttem lévő fahasábra, és engem figyelt ahogy főztem a rizst, ami két perc múlva kész is lett. Szedtem neki, meg magamnak is, aztán leültem mellé.
-Te nem izgulsz? -kérdeztem amikor befejeztük a reggelit.
-Mitől?
-Ma lesz az első feladat
-Nem izgulok, mert legalább többet megtudhatok majd magamról
Igaza van, a feladaton valószínűleg magunkról adnak majd valami információt. Elkezdtem félni, hogy mi van ha én leszek a legbénább, az első feladat sok mindent dönt el. A legerősebbet és a leggyengébbet. Csak akkor vettem észre mikor kizökkentem a gondolataimból, hogy a szőke fiú engem néz. Megláthatta a szemembe a félelmet, mert felém fordult, mélyen belenézett a szemembe és felsóhajtott.
-Figyelj, Nyuszi.  Tudom mire gondolsz, de szerintem ne aggódj, amennyire ismerlek, úgy látom kemény csaj vagy. De ha mégis rosszabbul teljesítesz most, akkor majd belejössz, mire ki kell esni valakinek. Boldogulni fogsz te itt, már most érzem
-Köszönöm -suttogtam, olyan közel volt az ajkunk egymáshoz, hogy akár meg is csókolhattuk volna egymást. -Nyuszi? – fintorogtam.
Felnevetett. -Igen, nem tudom a neved
Mosolyogva a szememet forgattam, mire átkarolta a vállam és magához húzott. Meglepődtem a mozdulaton, de egyáltalán nem bántam. Szorosan hozzá bújtam, és a vállára hajtottam a fejem. Felnéztem rá, mire ő is, mélyen a szemembe nézve, az ajkunkat most már centik választották el egymástól, akaratlanul is megnyaltam a kiszáradt számat. Halottam, ahogy elakad a lélegzete. A szabad kezével megfogta az államat, és a számat maga felé húzta. Behunytam a szemem, és egy centi választott el attól, hogy az ajkaink összefonódjanak, éreztem a fiú leheletét a számon, éppen hozzám értek az ajkai, amikor...
-Jó reg... -hallottuk az álmos hangot, ami az alvóhely felöl jött, de a szó felénél elakadt amikor meglátott minket. -Úgy érzem, bármikor amikor csak kettesbe vagytok, én pont akkor jövök amikor történne valami, márpedig most ettől nem választott el titeket sok
Füttyentett egyet, de mi addigra már szétrobbantunk, és mindketten a fekete hajú fiút néztük.
-Nyugi, nem mondom el senkinek, engem meg nem zavar! -mosolygott ránk, mire én félénken visszamosolyogtam rá.
-Kösz, haver! -mondta a szőke hajú fiú.
-Mióta van itt postaláda? -mutattam rá a fából készült postaládára, ami a Hely mellett volt, benne egy levéllel. A fiúk megvonták a vállukat. Fél óra múlva már mindenki felébredt, így a levéllel a kezembe leültem közéjük.
-Kedves amnéziás szigetlakók! A mai versenyen lehetőségetek nyílik visszanyerni néhány emléket. Fizikailag készüljetek fel a megmérettetésre. Tíz perc múlva mindannyian a sport szettbe öltözve várjátok a csónakot ami elvisz titeket a helyszínre.
Tíz perc múlva a lányok sötétkék sportmelltartóba és rövid nadrágba, míg a fiúk pólóba és térdig érő nadrágba öltözve vártuk a csónakot. Amikor ideért beszálltunk, és a motorcsónak megindult, a benne ülő idegen irányításával. Megálltunk az óceán közepén, egy kis stég mellett, amin már állt harmincas évei körében járó férfi.
-Sziasztok, szigetlakók! Gergő vagyok, a játék vezető. Én fogom ismertetni veletek mindig a játék menetét. Mint látjátok, szembe hat oszlopba vannak bóják, egyre messzebb a stégtől. Nektek az lesz a feladatotok, hogy mindenki beáll egy oszlophoz, és elkezd majd úszni az első bója felé, lemerül és ahol a bója ki van kötve a homokba ott lesz egy babzsák, azt felhozzátok és mentek a következő bójához. Annyi babzsákig mész amennyit bírsz, de minél több van nálad, annál több információt kapsz magadról. Tíz percet kaptok. Érthető a feladat? Készen álltok? -mindenki bólintott, és beálltunk egy-egy oszlop elé. -Akkor három, kettő, egy. Indulhattok.
Beleugrottam a vízbe és elkezdtem úszni az első bója felé, ami húsz méterre volt a stégtől. Amikor oda értem a bójához, lemerültem, és felhoztam az első babzsákot. Volt egy kis időm, így átnéztem a többiekhez. Mindenki nagyából ott tartott mint én, kivéve a szőke hajú fiút, aki már a második bójánál tartott. Tovább úsztam.