Kang Yeosang-nak hívnak és pár nap múlva leszek 18 éves.
Igazából egy tipikus tinédzser vagyok rendes barátokkal szerető szülőkkel mi baj lehetne? Ja csak annyi hogy meleg vagyok és a legjobb barátom valószínűleg egyben a szerelmem is. Sosem mondtam el ezt senkinek még a bandának sem. Igen, van egy bandák és imádjuk egymást. Összesen 8-an vagyunk
Úgy mond a vezetőnk hongjoon ő talán az egyetlen normális tag a bandában de azért ő is tud szórakozni.
Rajta kívül San , Wooyoung , Yunho , Mingi , Jongho Seonghwa és jó magam vagyunk a csapatban.
Közöttünk a legfiatalabb Jongho de amilyen fiatal olyan erős. Általában azzal flex-szel hogy almákat tör ketté.
Na de az a bizonyos legjobb barát Seonghwa az.
Nem viccelek ha azt mondom hogy ő tökéletes hiszen elég csak rá nézni. Tökéletes arc bomba test és imádnivaló személyiség, de néha mégis olyan mint ha egy fuckboy lenne na mindegy.
-Sziaaa yeo-hallottam hogy egy alacsony személy a nyakamba ugrik és ezzel együtt pofára is estem.
-Wooyoung nem is te lennel ha egyszer úgy köszönsz nekem hogy nem halok bele-kacagtam el magam amitől ő is felnevettet.
-akkor meg sérteném a válásom na de most kelj már fel úgy nézel ki ott a földön mint egy kupac szar-nyújtotta a kezét vihogva. Néha olyan mint ha én lennék ennek a fogyatékosnak az apja de rohadjon meg imádom azt az imádnivaló arcát. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást ezért mindet elmondunk egymásnak. Kivéve azt mikor elveszem valamelyik pulcsiját meg ugye a szerelmi életem is rejtély számára hiszen mindig azt mondom neki hogy "nem tetszik senki" pedig ha tudna miket szoktam gondolni este tyuhuuuu.
-izgulsz?- kérdezte meg tőlem.
-mit dumálsz ott lent?-imádtam viccelődni hogy ő kisebb mint én igaz hogy csak 3-4cm-rel de az valahol sokat számít.
-ne viccelj hogy elfelejtetted már megint.-nézet rám mérges arccal.
-ohmmmmm mit felejtettem el?-Mire kimondtam akkorát boxolt a hátamba hogy azt hittem a tüdőm ketté szakadt.
-ma van a bemutató az iskolában ahol majd solo-zni fogsz majd a csapat nevében.- éreztem hogy a hangsúlyán hogy legszívesebben megölne.
-Ja hogy az dehogy felejtettem el csak nem tudtam hogy mire gondolsz - mosolyogtam el de valójában a fejemben káosz honolt.MÉGIS HOGY FELEJTHETEM EL JÉZUSOM HA EZT MEGTUDJÁK A TÖBBIEK ÉN HALOT EMBER VAGYOK.
-megkönnyebbültem mivel ez tényleg nehéz choreographia.-mosolyogva sétált tovább mellettem én pedig közben úgy izzadtam a félelemtől hogy öröm volt nézni. Szerencsére Seonghwa egyedül volt mikor a suliba ertem ezer rögtön oda rohantam hozzá.
-SEONGHWA KERLEK SEGÍTS VAGY ÉN MEGÖLÖM MAGAM 6 ÓRA MÚLVA MIELŐTT HONGJOON ÖLNE MEG.-vettetem magam rá és mű sírást játszottam el.
-Hagyj tippeljek a choreographia kell eltaláltam , hát persze hogy igen következő szünetben az öltözőben várlak.- mondta el egy lélegzet vétellel.
-mondtam már hogy mennyire szeretlek.-néztem rá boci szemekkel.
-Minden nap elmondod én kis feleségem de most menjél mert a matek tanár úgy megbasz ha elkésel hogy utána csak pislogni fogsz.-mondta el nevetve. Én vagyok az ő felesége nekem meg ő az én férjem igaz nem vesszük ezt komolyan csak viccelődünk vagyis ő így gondolja.
De nem mondhatom el ezt soha neki és senki másnak sem. Ez az én kis titkom és egyébként is a többiek mind megutalnának ha megtudják.
