Virágszál

Az Első Nap

𝟚. 𝔽𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥

Szeptember 1.
Reggel könyörtelenül keltett az ébresztő egy még könyörtelenebb időben. Négy órát ha aludtam. Így reggel már nem volt olyan jó ötlet 2-ig gondolkodni a másnapon (vagy inkább a mán?).

Végül nagy nehezen sikerült kimásszak a fürdőszobáig ahol ünnepélyesen megállapítottam, hogy borzalmasan nézek ki. A szemem alatt sötét karikák égtelenkedtek, hajam a sok forgolódástól egy szénakazalhoz kezdett hasonlítani. Ezenkívül még egy pattanás is pont aznap jött ki az arcomon. Így végül gyorsan fogat mostam, majd elkezdtem kifésülni a sok gubancot a hajamból. Majd úgy határoztam, hogy egy kis korrektort teszek a szemem alá, hogy eltüntesse a karikákat. Még egy kis szempillaspirál és máris jobban festettem. Csak az a fránya pattanás nem akart onnan eltűnni. Hirtelen anya hangját hallottam beszűrődni az ajtón így kicsit lehalkítottam a zenét, hogy halljam is mit mondd.

- Siess, édesem, mert elkésünk és még enni se ettél - mondta aggodalmas hangon, pedig még így is volt negyed óránk.

Miután rájöttem, hogy az arcom menthetetlen úgy döntöttem, hogy felveszem a már tegnap kikészített ünneplőmet, ami nem meglepő módon szintén borzalmasan állt rajtam. Tehát borzalmasan néztem ki! Borzalmasaaaaaaaaaaaan!

Anyám ragaszkodott hozzá, hogy ne buszozzak el odáig hanem inkább biciklizzek hisz addig is élvezem a friss levegőt és a természetet is védem. Így azonban reggel hatkor kell keljek, hogy mindennel meglegyek háromnegyed 7-ig. Háromnegyed óra biciklizés minden reggel rohadt fárasztó lesz.

Szoknyában 10 km-t letekerni a dombon nem volt egy nagyszerű élmény, de legalább addig is kint voltam a friss levegőn.

Amint megláttam az épületet egyszerűen eltátottam a számat és hosszú másodpercekig csak úgy álltam és néztem az egész csodát. Bíbor vörös ódon falak egyszerre tűntek egy múltszázadi regény kastélyának és egy 21. századi hotelnek ahova legszívesebben berohannék, hogy kipróbáljam minden egyes szobáját. De mégis az egész helyből fegyelem sugárzott. Mintha a helyet nem a tanári kar tartaná egyben a diákok ellen, hanem maga a palota is megtudja védeni magát holmi vandálok ellen. Nem is volt rajta semmi graffiti vagy bármi ilyesmi ami elrondíthatná ezt a gyönyörű látványt.

Amint beléptem a kapun egy teljesen új világ tárult elém. Mindenhol zsibongó tömeg, csoportokban álló diákok, akiknek a kezében könyvek voltak. Pont olyan volt mint a könyvekben.

Álom világomból egy váll rándított vissza a valóságba:

- Bocs, nem láttalak - mondta egy óriásnak is felérő fiú, aki úgy látszik az aránylag magas termetem ellenére se vett észre.

- Nem baj - mondtam és már mentem is volna tovább ha az ismeretlen srác nem követett volna tovább. Gondoltam, csak neki is erre van dolga, de úgy látszott konkrétan engem követ. - Oké, mit akarsz? - vetettem oda, nem valami illedelmesen.

- Eric vagyok. Mrs. Hill engem kért meg, hogy vezesselek körbe a suliban, épp eléd igyekeztem, olyan gyorsan, mikor pont egyenesen beléd ütköztem. Szóval, most itt vagyok ha bármi kérdésed van nyugodtan fordulj hozzám - mondta szívélyesen ezek szerint Eric.

- Okés, akkor először is, hol lesz az évnyitó? - kérdeztem és ezután mégegy csomó kérdést zúdítottam szegény srácra. (A honlapon nem sok mindent írtak)