Vége

.

Szívemnek törékeny tükrében lelem
Feszengve álldogáló lelkem
Hol jobbra hol ballra néz
Merre van segítő kéz
Mikor már elvesztem hitemet,
Hagyom elernyedni testemet
Végszóra megjelen
Álmommal felemel
Vágyakozón tekintek
Éj fekete szemébe
Végső búcsút intek
Barátok ezrének
Csontos ujjai közt szorong a lelkem
Máris megbántam hogy akkor mertem
Mertem feladni
Mertem jobbra vágyni
Fesztelen álmok közt lebegni
Hamis istenekben hinni
Fölös csatákat vívni
Valakiért maratont futni
Elmémben felvillan megannyi pillanat
Megannyi emlékkép
S megannyi régi portré
Cikázva röpködnek szerté