The rise of Camelot

1.rész

Arthur egy csodás napra ébredt, hiába szeretett volna még egy kicsit ágyban maradni hívta a kötelesség. Kinyitotta az ablakát érezte ahogy a kellemes nyári szellő megfúja haját, hallotta a madarak csiripelését. Felöltözött,(Arthuria egy nagyon önálló ember volt mivel nem lehettek szolgái akik öltöztetik mert rájönnének titkára). Miután felöltözött elindult a fegyverszertár felé,hogy elkészülődjön a mai edzésre a lovagaival. Út közben össze futott Morgánával a féltestvérével akivel a kapcsolatuk egész jónak lehetett vélni, szerették egymást piszkálni viszont ott voltak egymásnak mindíg.
Morgana: Arthur jó reggetl!
Arthur: Jó reggelt Morgana!
Morgana: Merre mész?
Arthur: Fegyvertárba, elő kell készülnöm a mai edzésre.
Morgana: AH, Fenébe pedig már azt hittem hogy szeretnéd hogy elverjelek egy párbaj keretein belül
Arthur: Micsoda?? Ez soha nem történt meg.
Morgana: Oooh de igen. még akkor sem ha nem vallod be,hogy egy lány legyőzőtt.
Arthur: Nah várjál csak, elvelrek én amint lesz időm készülj. Viszont most muszáj rohannom Morgana mert el fogok késni szia!
Morgana: Rendben, de ne feledd a párbajunkat!
Arthur megérkezik a szertárba előkészülődik, és megtartja az edzést. Amint végzett az edzéssel pihenni akar amikor jön egy őr.
Őr: Hercegem az őfelsége hivatja önt.
Arthur: Mit akar jóapám?
Őr: Nem lettem róla tájékoztatva kérem jöjjön utánam.

Arthur megérkezik a trónterembe és kinyitják előtte az ajtót.
Uther: Áh fiam jöjj be.
Arthur: Apám hívatott?
Uther: Oly rég töltöttünk időt együtt drága fiam, mit szólsz egy vadászathoz?
Arthur: Természetesen apám. El is kezdem az előkészületeket.
Uther: Rendben, úgy készülj hogy Morgana is velünk tart, egy ideje már a négy fal között van és tudod,hogy mostanság nem érzi jól magát.
Arthur: Rendben, Biztos jót fog  tenni ez a vadászat neki.
Arthur lemegy és szól az őrőknek,hogy vadászatra készülnek.
Arthur: Az apám, én, és morgana vadászatra indulunk hamarosan készítsék elő a lovakat.
Őr: Természetesen hercegem.
Mivel 2 óra múlva indulnak csak ezért elmegy a városba. Arthuria szeret a városban sétálgatni mivel ott nem kell elrejtenie,hogy ki is ő igazából.
Miközben sétál összefut Gwenuievere-el Morgana szolgálójával.
Arthuria: (sétál előre és hallgatja a népet)
(ütköz)
Gwen: Jaj elnézést, milyen ügyetlen vagyok. Elnézést,hogy ilyen figyelmetlen vagyok csak rohanok  látja mennyi ruha van nálam.
Arthuria: Áh semmi baj, mindenkivel megesik(nem hitte volna,hogy találkozik egy ilyen ismerős arccal ezért csak mosolygott hátha hamar elmegy)
Arthuria segített össze szedni Gwen-nek a ruhákat
Gwen: Nah hát nekem sietnem kell és sajnálom hogy ilyen rendetlenséget csináltam esetleg ha szeretné jöhetne velem kimosnám a ruháit kárpótlásként és adnék addig tartalékot.
Arthuria: Ah dehogy ne butáskodjon, vegye úgy,hogy semmi nem történt.
Gwen: Biztos benne? Ah akkor ebben az esetben köszönöm de sietnem kell viszlát!
Arthur: Hello!
Arthuria: Fuh ez közel volt máskor óvatosabbnak kéne lennem nehogy lebukjak.
Arthuria meg folytatta sétáját amikor meglátta hogy egy boltos kiabál
Boltos: Tolvaj! Állítsák meg!
A tolvaj fellöki a tömeget és tovább fut, Arthuria viszont utánna szalad
A tolvaj meglepően mozgékonynak tűnt ahhoz képest,hogy nagyon vékony volt
Egy hosszú kergetőzés után a tolvaj zsákutcába kerül
Arthuria megszólal

Arthuria: (lihegve) Attól függetlenül hogy ilyen vékony és nyúzna vagy elég gyors és fürge.
Tolvaj: Te viszont nő létedre egész bátor és merész. De nem adhatom át a kenyeret.
Arthuria: Mi a neved?
Tolvaj: Merlin.
Arthuria: Merlin miért loptál attól a szegény árustól? Ő is próbál csak megélni.
Merlin: Nem értheted.
Arthuria: Akkor értesd meg velem.
Merlin: Hát... Mivel ennyire vékony és nyúzna vagyok ezért senki nem akar felvenni dolgozni, nem látják bennem a potenciát...
Merlin: És a mesterem... nagyon gyenge és nem képes még az ágyból kikelni sem nem ,hogy dolgozni. Nemhogy fizetést adni.
Arthuria: És te fizetés nélkül, és étel nélkül ilyen hűséges vagy a mesteredhez?
Arthuria: Miért?
Merlin: Mivel akármennyire furcsának is hangzik amit mondani fogok ő a családom...
Arthuria: (Sóhajt) Értem... Menj... ha mégegyszer elkaplak nem leszek ilyen kegyes. Ezért... ne hagyd hogy elkapjalak.
Merlin: Köszönöm, a kedvességed... Hogy is hívnak?
Arthuria: Arthuria.
Merlin: Arthuria. Kedvességed nem fogom elfelejteni.
És ezzel a titokzatos merlin tovább futott.
Arthuria: (Sóhajt) Ennyi izgalom után remélem pihentető vadászat elé nézek.
Arthur,Morgana és Uther lovagolnak az erdő felé közben felhozzák a régi szép emlékeket és közben röhögnek rajta egy jót.
Morgana: Uther emlékszel amikor Arthur és te harcoltatok fakardokkal és annyira mérges lett,hogy neked futott és miközben futott elbotlott és tiszta por és sár lett? Szó szerint el lett taposva.
Arthur: HA HA HA! Apám emlékszel amikor Uhtred király vendégségben volt nálunk és magával hozta a fiát és a fia megpróbált Morganával beszélni de Morgana annyira nem találta a szavakat hogy mire megszólalt csak dadogás jött ki és fel futott a hálójába.
Morgana: AZ NEM ÚGY TÖRTÉNT! Csak szűkös volt a levegő és el kellett futnom egy ablakhoz.
Erre mind hárman röhögtek egy jót viszont a távolban Uther meglátott egy őzet
Uther: Gyerekek Shhhh.....
Uther rámutat az őzre Morgana és Arthur észre veszi
Uther: Készen álltok?
Arthur: Készen.
Morgana: Készen születtem.
Uther meglőtte az őzet ám a lövés félre ment az őz felnézett és elszaladt
Arthur: Apám csak nem öregszel?
Uther: Ne butáskodj, biztos a szél volt.
Morgana: Persze....
Morgana egy furcsa hangra lesz figyelmes
Morgana: Hallottátok ezt?
Arthur és Uther: Mit?
Morgana: Nem halljátok?
Arthurt: Morgana jól vagy?
Morgana elkezd szaladni Arthur és Uther utánna futott
Morganáék eljutottak egy patakhoz
Morgana: Itt kell hogy legyen valahol...
Uther: Lányom miről beszélsz? Mi nem hallunk sem lattunk semmit.
Arthur: Vissza kéne mennünk Morgana pihenned ké---
Ebben a pillantaban egy kétfejű farkas ugrott ki a bokorból és ráugrott Utherre
Arthur és Morgana: Uther!!
Morgana oda fut és megszúrja a farkast azzal a késsel amit Uthertől kapott még ajándékba amikor örökbefogadta
Arthur-nak is sikerül megsebesítenie de amint megteszi egyből ráugrik
Merlin: (halkan) Flomptum.
És ekkor egy lándzsa szerű bot jött elő a bokrokból megsebesítve a bestiát.
Merlin ráfutott és lelökte Arthurról a bestiát eközben ráesik arthurra és meglátja arthur hosszú szőke haját.
Morgana: Köszönjük, szerény fiú mond mi a neved?
Merlin: (Megdöbbenve) M-Merlinnek hívnak.
Uther: Merlin megmentetted a fiam életét hogy hállálhatnám ezt meg?
Merlin: (Még mindíg megdöbbenve gondolta) Fiát???
Merlin: Hát nem is tudom uram, csak a kötelességemet tettem.
Uther: Ne butáskodj ilyen hűséges fiatalembernek jutalom jár, mától te vagy Arthur herceg személyes szolgája.
Merlin: Köszönöm a kedvességét felségednek. (Meghajol mind hármuk előtt)
Mind a négyen vissza sétáltak Camelot felé közben Merlin és Arthur próbálták kerülni a szemkontaktust.
Visszatértek Calemoltba
Arthur: Merlin beszélhetnénk?
Merlin: Természetesen felség.
Arthur: Mátol te vagy a szolgám ezért egy dolgot kérni szeretnék tőled valamit ami befolyásolhatja az új posztodat.
Arthur: Nem fogok keringőzni tehát a közepébe vágok tudom,hogy tudod, nincs értelme tagadnod csak egy valamit kérek, tartsd meg a titkot.
Merlin: Megfogom tartani ígérem.
Arthur: Mesteredre esküszöl?
Merlin: Igen...
Arthur: Akkor örülök,hogy dűlőre jutottunk és örülök,hogy olyan szolgám van aki elől nem kell elrejtőznöm. Nem mintha lenne valami rémes titkod neked is ugye? (Nevet)
Merlin: HAHAHAHA, Dehogy tiszta vagyok mint a tó vize.(Kínosan nevet)
Arthur: A vicceid rémesek,holnap kezdesz munkára fel.