Te is lehetsz hős! Bnha interaktív

Lángok

Bakugo Aina hunyorogva tekintett fel az előtte magasodó robosztus hősiskolára. A reggeli nap sápadt fénysugarai végig táncoltak az iskola hatalmas üvegablakain és a boltív közepén álló két aranyozott betűn. Az U.A. számított japán legversenyképesebb és legnépszerűbb kiképzőiskolájának, ahonnan számos híresen bátor, lojális, erős és közkedvelté vált hős került ki.

– Félre, Deku! Ne merj elém állni, mert megöllek!

Aina az égre emelte a tekintetét.

– All Might selyem alsógatyájára, kezdődik – sóhajtotta, majd megszaporázta a lépteit, hogy még azelőtt utolérje a bátyját, hogy valakinek maradandó testi, vagy lelki sérülést szerezne a fiú.

– Jó reggelt, Kacchan – dadogta Midoriya. – Adjunk bele mindent.

Aina kissé lihegve fékezett le a két osztálytársa mellett.

– 'Reggelt, Izuku – biccentett a fiú felé, mire a srác is hasonlóan üdvözölte. –, jó, hogy összefutottunk, te is izgulsz?

Költői kérdés volt. Midoriya ujjai elfehéredve szorították a hátizsákja pántját, tekintete ide – oda ugrált a két tesó között, sőt még a lábai is remegtek a kissé. A vak is láthatta rajta, hogy mennyire ideges.

Frusztráltan felnevetett.

– Igen, egy kicsit. De úgy látom te sem vagy épp a legnyugodtabb.

– Hugi, indulás! – Katsuki megragadta a testvére vállát és fél kézzel maga előtt tolva megindult.

– Héj, én még beszélgettem volna! – ellenkezett a lány, és megpróbált visszafordulni, de ikertestvére keze vasmarokként szorította és tolta tovább a macskaköves úton.

– Még csak azt kéne, hogy az a rohadék velünk tartson és egész végig bámulnom kelljen azt az elcseszett képét. Az is lehet, hogy mellette kellett volna ülnöm az eligazításon!

Aina ördögi mosollyal tekintett hátra a válla fölött.

– Jó duma, de sajnos képtelen vagy átvágni! Tudom, hogy csupán rettegsz, hogy egyedül fogsz maradni, édes drága testvérkéd csodás társasága nélkül.

Kacchan olyan tekintettel nézett vissza rá, amitől minden épeszű ember minimum egy másik kontinensre futott volna. Ha azonban az ember kisbaba kora óta két ilyen pillantás kereszttüzében élt, már nem tudta megtörni a két vörös szem rémisztő csillogása. Nem is beszélve arról, hogy az Édesanyjukhoz képest Katsuki aranyosnak számított.

– Azok a kukák pont elég nagyok, hogy eltüntessem bennük a hullád, csak sajnos nem tudom milyen fajta szemétnek számítasz.

– Te aztán tényleg egy kincs vagy – vigyorgott rá Aina. –, legszívesebben elásnálak.

Katsuki artikulálatlanul morgott egy sort, mint olyan sokszor, ha nem jutott eszébe eléggé frappáns visszaszólás. Aina gondolatai visszakalandoztak Midoriya megjegyzésére. Eddig abban a hitben ringatta magát, hogy külsőleg legalább sikerült megőriznie a hidegvérét. Végig mérte magát, vajon mi árulhatta el. Hosszú barna tincseit rendezetten lógtak a vállára, az egyenruháját elfelejtette kivasalni, de a fölé vett kabát eltakarta a gyűrődéseket. Nem tartotta magát görnyedten, kezeit lazán a kabátzsebébe vágta, hogy ujjainak remegése ne árulják el. Hogy az arckifejezése is nyugodt maradjon megpróbált a tájra és a mellette sétáló többi felvételizőre koncentrálni. Az egyik lánynak olyan érzelemmentes arca volt, mint a békáknak, egy magas, maszkos fiúnak hat kar nőtt ki a vállából, egy harmadik diák körül pedig mintha vibrált volna a levegő.