Woojin szemszöge
Seungmin átölelt a kanapén, a könnyek lefolytak a halvány arcán. A fiúk nem voltak itt, más barátaikkal voltak,inni. Nem tudják hogy itt van. Senki sem tudja, kivéve én és ő.
Rosszul éreztem magam amiért hazudtam Hyunjinnak, de igéretet tettem Seungminnak. Megigértem hogy nem mondom el a titkát. Megígértem hogy nem mondom el a tervét.
-miért utál mindenki engem? - Zokogott Seungmin, miközben engem nézet. Rápillantottam a vágásokra és zúzodásokra amik az arcán szóródtak szét. Megráztam a fejem.
-én szeretlek. Olyan vagy nekem mint egy kistestvér. Ne törődj olyanokkal, akik nem kedvelnek. Ők csak köcsögök.
Seungmin kuncog, azonnal fulladásba ment át a sírás,amitől jobban nevetett. Jó látni hogy mosolyog. Remélem többet fogja tenni.
