Dominó

1. fejezet

Már kora reggel óta fent voltam, mert megígértem Shuheinek, hogy bemegyek ma hozzá a céghez. Természetesen dolgos, jó férjecskéhez méltán viszek neki ebédet, hogy ne kelljen vásárolnia. Vagy a titkárjának. Persze, ha talált másikat az előző után. Direkt a kedvencét főztem neki és sütit is sütöttem. Már késésben voltam, ezért nagyon siettem, mert előtte még be akartam menni a könyvesboltba, ami ugyan átellenben van a férjem munkahelyével, de nyugodt körülmények között szeretnék körbenézni, nem kapkodva. Szinte rohantam, hogy elérjem a metrót, de szerencsétlenségemre elejtettem a pénztárcámat, így a jármű az orrom előtt ment el. Egy fiatal, velem körülbelül egy korú fiúval egyszerre hajoltunk le érte, de ő gyorsabb volt. Széles mosolyra húzta ajkait, és átnyújtotta a széles, bőr tárgyat nekem.

- Köszönöm - kicsit zavartan mosolyogtam. Nem túl sokszor van lehetőségem emberek között lenni, vagy érintkezni velük, ezért meglehetősen feszélyezve éreztem magam.

- Kicsit jobban figyelj máskor - kedvesen mosolygott, végül tovább állt. Kifejezetten helyes srác volt. Még pár pillanatig bámultam utána, végül begördült a vonat, én pedig felszálltam rá és olyan 15 perc múlva már a könyvesbolt polcai között válogattam. Nagyon szeretem a verseket, az irodalmi műveket, így rengeteg ilyen fajta könyvem van otthon is. De sok szabadidővel rendelkezem, ezért gyorsan kiolvasok egy-egy darabot, ebben a könyvesboltban pedig már szinte törzsvásárló vagyok.

- Baekhyun - az eladó lány már messziről mosolyogva integetett nekem.

- Szia Mina - vigyorogtam és közelebb araszoltam hozzá. - Régen voltam erre. Már hiányzott az új könyvek illata. - Megerősítésképpen beleszippantottam a könyv lapjai közé.

- Köszönöm szépen, hogy hiányoztam. - Durcásan összefonta maga előtt a karját, és nyomatékosítva haragját csücsörített is hozzá. Nem tudtam mit csinálni, hangosan felkacagtam.

- Azt hittem az egyértelmű, hogy hiányoztál. - Kicsit megcsíptem az oldalát, mire összerezzent és a durcás arckifejezés eltűnt az egyébként szép arcáról.

- Milyen könyvet szeretnél? Segítsek választani? Jöttek teljesen újak is, külföldi íróktól is.

- Megmutathatod őket - mosolyogtam, és követni kezdtem a lányt. Együtt kiválasztottunk négy új kötetet és vásárlás után még leragadtam egy kicsit beszélgetni barátnőmmel.

- És otthon minden rendben? Tényleg régen voltál itt, már kezdtem aggódni. - Kicsit megilletődtem a kérdéstől és őszintén szólva le is fagytam, mert nem szokott ilyen hirtelen rákérdezni a dolgokra.

- Igen, minden, mint mindig. Ne aggódj, Mina - mosolyogtam és bólogattam is mellé, hogy még hitelesebb legyen.

- Legutóbb azt mondtad, valamelyik nap felmehetek hozzád, amikor szabadnapos vagyok. És... Jövő héten szerdán nem dolgozom. Áll még a meghívás? Filmezhetnénk egyet, rendelünk pizzát, beszélgetünk! - Csillogó szemekkel sorolta a jobbnál jobb közös, baráti programokat, amiket én is nagyon szeretnék.

- Persze. Lehet róla szó. De most... Sietek, mert Shuhei mérges lesz, ha elkések az ebédszünetéről.

Összepakoltam a könyveket, amiket vásároltam, majd már rohantam is a céghez. Beérve az épületbe mindenki mosolyogva integetett, néhányan meg is állítottak beszélgetni, mondván ezer éve nem voltam már bent. Valóban nem mozdultam ki egy ideje sehova, de mindennek meg van az oka, ahogyan ennek is. Beérve Shuhei irodájába, éppen telefonon beszélgetett valakivel, de amint meglátott felderült az arca és próbálta rövidre fogni a vonal túloldalán lévővel való cseverészést. Felpattant a székből, magához húzott, majd nyomott egy csókot a számra.