Dominó

12. fejezet

A kopogtatás csak nem akart alább hagyni, a csengő hangja is fülsüketítő volt, ezért Chanyeol az ajtóhoz sétált, bár láttam rajta mennyire ideges. Mina karjai körém fonódtak, úgy bújt hozzám még közelebb, Kyungsoo pedig Chanyeol mögé osont, gondolom segítség céljából. Egész testemben remegtem, tudtam mire volt képes, ráadásul Chanyeol és Kyungsoo testi épségéért is aggódtam. Chanyeol ajtót nyitott, Shuhei pedig mint egy őrült, úgy próbált áttörni a Kyungsooék által megalkotott falon, de az óriás nem engedte, durván fogott rá a karjára, hogy véletlen se kerüljön beljebb.

- Tűnj el innen. Senki nem kíváncsi rád – köpte a szavakat Kyungsoo a képébe.

- Téged senki nem kérdezett, törpe. – Shuhei vergődött Chanyeol szorítása alatt, én pedig közben próbáltam a lehető legkisebbre összegömbölyödni. – Baekhyun, azonnal gyere ide!

- Mit képzelsz, ki vagy te neki? – Mina felállt mellőlem és odasétált hozzájuk. – Talán a tulajdonod? Miért gondolod úgy, hogy egy elmebeteg módjára viselkedhetsz vele?! Ne mondd már, hogy annyira szereted, ha agyba-főbe vered! Felfogod te, hogy mit művelsz vele? Undorító vagy! Meg sem érdemled, hogy egy ilyen angyalka egyáltalán foglalkozzon veled! – Láttam, hogy idegességében megfeszülnek az izmai, már rontott volna neki Minának. – Mi van, egy lányt is meg akarsz ütni? Ennyire vagy férfi? Tudod, hogy szokták hívni az ilyet? Utolsó féregnek! – Barátnőm egyre jobban belelovalta magát, már párja fogta le a karjainál fogva, hogy nehogy nekimenjen, mert abból úgy is ő jönne ki vesztesen. Kinézem ebből az állatból, hogy őt is megütné.

- Nem mondom el még egyszer te ribanc! Dugd ide a képed! – Ordibált továbbra is Shuhei, már éppen álltam volna felfele, hogy majd én megbeszélem vele, ám a füles megelőzött.

- Takarodj a házamból, és még egyszer ne merd ribancnak hívni, mert megtudod milyen érzés az, ha összevernek téged is.

- Te fogd be a pofád, nem hozzád beszéltem.

- Nem nyúlhatsz többet hozzá, megértetted? Nem akar veled lenni, utál veled lenni! Csak hagyd végre békén.

- Kije vagy te neki? Majd ő megmondja, ha nem akar többet látni. Jelenleg még az én tulajdonom.

Végre valahára erőt éreztem magamban, hogy megszólaljak és kiálljak most már magamért, amit már rég meg kellett volna tennem. Igaz, nem volt eddig bátorságom, de vannak mellettem barátok és Chanyeol, aki leírhatatlan, mit jelent a számomra.

- Fejezd be, Shuhei. – Mindenki rám kapta a tekintetét, még az említett is nagy szemekkel pislogott rám. – Igazuk van a többieknek. Menj el innen, nem akarok többet veled találkozni. El szeretnék válni, de ezt már mondtam neked a telefonba. Nem akarok soha többet veled lenni. Elképzelni sem tudod, mennyire dühös vagyok rád, mennyire félek tőled és mennyire utállak. Majd átviszem neked a válási papírokat.

- Nem hagyhatsz el, érted? Mihez kezdenél nélkülem? Azt hiszed ezek majd veled lesznek? – Minden egyes szava csepegett a gúnytól. – Azt hiszed ezeknek te fontos vagy? Az egyetlen, aki értékel téged, az én vagyok!

- Tévedsz, te állat! – Mina egy óvatlan pillanatban ugrott rá Shuheire, majd püfölni kezdte. – Tűnj innen el! Igenis fontos nekünk és szeretjük! – Chanyeol és Kyungsoo ketten próbálták leszedni a lányt Shuheiről, de olyan erősen kapaszkodott a hajába és a zakójába, hogy szinte lehetetlen volt. Felpattantam én is a kanapéról, hogy segítsek nekik, de még a lábát is rákulcsolta a férjem derekára.

- Mina, engedd el! – Kicsit hangosabban szóltam rá, de semmi haszna nem volt.

- Fogd be a szád, nem mondhatsz több hülyeséget neki! - A lány még mindig nem volt hajlandó leszállni róla, de ami meglepett, hogy Shuhei meg se moccant, nem próbált erőszakoskodni vele. Talán még annyi van benne, hogy nőket nem bántunk. Mina kezdett fáradni, így Kyungsoo és Chanyeol sikeresen leszedték róla. Megfogtam a karját, magamhoz vontam, hogy ne tudjon ismét nekirontani, ami nagyon felelőtlen húzás volt tőle.