calico cat | ✓

yol

diminie
rendben, akkor mindjárt kimegyek hozzá

jungkookie
biztos hiányol már téged

jungkook szemszöge

miután elküldtem az üzenetem, a telefonomat a homokba raktam le, a cicát pedig az ölembe vettem. egy fekete nadrágot viseltem, egy ugyan ilyen színű pulcsival, kapucnija pedig a fejemre volt húzva. míg vártam, addig a naplementét kémleltem.

jimin szemszöge

közöltem anyáékkal, hogy kimegyek a partra egy picit. egy kicsit meglepődtek, hogy ezúttal ilyen későn megyek, de ennek ellenére elengedtek.

mivel már kissé hűvös lehetett odakint, egy egyszerű, fekete melegítőnadrágot és egy nagy, szürke pulcsit vettem fel magamra, a lábaimon pedig egy igazán csinos, zokni-papucs kombináció ékeskedett.

most sietősre vettem a figurát, igyekeztem ki a partra, hogy minél előbb hazajöhessek, és aztán majd videóhívásozhassak jungkookkal.

meglepetésemre valaki ült már a parton, a cica pedig az ölében pihent. közelebb merészekedtem az ismeretlenhez, majd mellé guggoltam.

- elnézést — szólaltam meg halkan. — tiéd ez a macska? — mutattam az ölében szuszogó jószágra, aki a hangomra fel is kelt, majd kimászott az eddigi helyéről, s odajött hozzám.

- szép a naplemente — jegyezte meg a fekete kapucnis alak, miközben én a macskával voltam elfoglalva — igaz, jimin? — húzta le fejéről a csuklyát, majd kezeivel a háta mögött támaszkodott meg.

- mégis hon.. — kezdtem volna bele kérdésembe, miközben feltekintettem az előttem ülőre, de megakadtam, mikor megláttam az arcát. — jun.. mi, mégis.. mikor?

- szia, manó — kuncogott, miközben oldalra pillantott rám. a macskát elengedtem, aki hamar odébb is lépkedett, én pedig ràvetettem magamat a fiúra. — élőben még gyönyörűbb vagy, tudsz róla? — ölelt át, s minél közelebb húzott magához.

- dehát, azt írtad, hogy költöztök... mit keresel itt? — bújtam a mellkasába, s mélyen belélegeztem az illatát, ami hasonlított a vaníliához.

- aranyos, hogy ilyen kis hiszékeny vagy — puszilt bele a hajamba. — valójában, én költöztem el otthonról, ide busanba. meg szerettelek volna lepni, ès.. szerintem sikerült.

- sikerült, nagyon is — bólintottam. egyik kezével arcomra simított, majd közelebb hajolt hozzám.

- elképesztő, hogy mennyit vártam erre, és most végre megtehetem — meleg lehelete cirógatta az arcomat, mondatát hallva, a piros egyik sötétebb árnyalata kúszott orcáimra. végül még egy picit előrébb hajolt, s végre megszűntette a közöttünk lévő távolságot.

másfél év után, végre megtörtént az első csókunk.