Szenvedélyes kampuszi kaland

Csók a medencénél

22:00

A buli már javában tartott és Máté nagyon egyedül volt, viszont hála az este hangulatának, nagyon jól érezte magát. Szinte már extázisban volt. És ez nem csak a hangulat számlájára volt írva, amit hogyha jellemezni kellene, akkor a félmeztelen pasik és a topless csajok is szerepelnének benne. Bár Mátét nem nagyon izgatták a csajok, bármennyire is tolták hozzá a nemes alfelüket, Mátét ez hidegen hagyta. Figyelmét leköthette volna hímtársainak közelsége, de az alkohol és a sok tánc nem nagyon engedett neki elég nyugalmat ahhoz, hogy nyugodtan csodálni tudja az adoniszokat.

Máté egyszerûen alig volt a tudatánál. Amíg meg nem látta azt a bizonyos illetõt, akinek már a látványától ki tudott józanodni. És még mielõtt azt gondolnád hogy az illetõ csúnya volt, megcáfolnálak. Épp ellenkezõleg. Egy született félisten volt. Legalábbis Máté ezt szokta mondani azokra a fiúkra, akik túl szexisek és szépek ahhoz hogy ezen a Földön éljenek a halandók között. Az ismeretlennek barna haja volt és kék szeme. Tejfehér bõre csak úgy csillogott a fényben, az azt borító víztõl. Kicsit azt az érzést keltette Mátéban hogy egy vámpírt lát éppen az Alkonyatból. Szenvedélyes telt ajkainak látványa bármilyen szûz lányt rögtön teherbe ejtettek volna. Vagy Máté esetében... mondjuk úgy hogy ajkainak látványa oszlopállító erõvel hatottak Mátéra. És azt is meg kell hagyni hogy az ismeretlen nem szerénykedett az izmok terén sem. Olyan kockahasa volt, hogy amõbázni lehetett volna rajta.

Máté már azon lett volna hogy megközelítse ezt a helyes rejtélyes ismeretlent, amikor véletlenül elöntötte egy érzés belülrõl. Egy furcsa és meleg érzés. És ez nem az amire most éppen gondoltok. Máté hirtelen elhányta magát. Hát igen. Ez van ha az ember iszik, de nem bírja. Ezzel úgy nem is lett volna baj, ha nem éppen az egyik izomagy nadrágjára repül a hányás.

- Bazd már meg te seggfej!- nyilatkozott meg a lehányt ismeretlen, amint éppen a nem létezõ intelligenciáját megmutatta - A faszért nem lehet odafigyelni?! Miért nem a medencébe csinálod?!

- Bocsánat. Nem fog többet elõfordulni.- ezt mondta volna Máté, ha nem jött volna még egy adag hányás, ami most egyenesen az illetõ arcába omlott.

Erre az illetõ annyira bedühödött, hogy a medence közelében épp szenvedõ Mátét belökte a medencébe. hát igen. Sokszor ez az elsõ és második reakció az ilyen kigyúrt-begyúrt izomagyaknál. Máté hirtelen nem tudott mit csinálni. És nem csak azért, mert hirtelen érte, hanem azért is mert nem tudott úszni. A medence vagy másfél méter mély volt, és a szerencsétlen csak úgy kapálódzott. A víz és a hányás keveréke miatt alig tudott látni és úgy érezte, hogy egyre jobban süllyed és senki sem segít neki.

Eljött a vég, gondolta éppen süllyedõ hõsünk. Pont a kampusz éjszakáján, úgy hogy el sem kezdett tanulni. Épp így éri a vég. Vagyis így lett volna, ha valaki nem lép közbe. Nagy nehezen kihúzták Mátét a vízbõl. De õ már nem volt eszméleténél. Valaki éppen stabil oldalfekvésbe tette, hogy a víz kijöjjön a tüdejébõl. Ez meg is történt. De utána nem reagált. Talán meghalt? Nem lélegzett. ezért az aki kihúzta a vízbõl, megpróbálta a szívmasszást. Ez ment egy percig. Még mindig nem reagált. Az illetõ megpróbálta a szájból szájba lélegeztetést. De ekkor valami furcsa történt. Máté visszacsókolta. Igen, nagyon ravasz volt tõle. Ugyanis jól tudta, hogy éppen a barna hajú, tejfehér bõrû fiú próbálta újra éleszteni. A fiú meglepõdött. De azért nem olyan hirtelen emelte el a száját Máté szájától. Nem akarta lebuktatni Mátét rögtön az egész kampusz elõtt abban, hogy a fiúkat szereti. Már ahogy ez most kiderült a fiú számára. Bár magán is meglepõdött. Eddig azt hitte hogy a lányok azok akik bejönnek neki. De valamiért élvezte.

23:00

Máté végül egy kanapén ébredt, benn a házban. Voltak odabent is bulizók, de a legtöbben a medencénél voltak. Máté felkelt a kanapéról és éppen menni készült, amikor valaki megragadta a karjánál fogva. A tejfehér fiú volt, csak most már megszáradt a sok víztõl. Bevitte Mátét az egyik közeli szobába és rögtön magukra zárta az ajtót.

- Ez mégis mi a franc volt?- kérdezte a fiú.

- Mégis mi? Nem is emlékszem semmire. - hazudta Máté - Mi történt? És egyáltalán te ki vagy?

- Ádámnak hívnak. De most kurvára nem ez a lényeg. Inkább azt mond meg hogy mi a faszt képzelsz magadról?

- Ezt mirefel kérdezed? Nem is ismerlek.

- Igen. Épp ezért furcsa hogy lesmároltál!

Máté egy kicsit elpirult, de jól kezelte a helyzetet. Próbálta beadni azt Ádámnak, hogy valami csajról képzelgett és hogy nem emlékszik másra. Végül tisztázták a helyzetet és egy kicsit beszélgettek. Hamar megtalálták a közös hangot, és rájöttek arra, hogy sokkal több közös van bennük mint azt õk hinnék. Ugyanolyan filmeket szeretnek nézni, ugyanolyan zenéket szeretnek hallgatni. És egyre jobban érezték magukat.

1:00

Végül ott kötöttek ki, hogy már az ötödik sörpongot játszották és a megivott felesek számáról nem is beszélve. Most valahogy jobban viselte Máté. De ez az este úgy végzõdött számára, mint a többi gólya számára. A józanság alsó határa és a részegség felsõhatára között. Ádám, látva hogy Máté már nincs józan állapotban, felkarolta és hazakísérte a koliba. Szerencséje volt Máténak hogy Ádám is ugyanabban a koliban lakik. Csak más emeleten. Végül Ádám megnézte Máté kolis igazolványát, hogy megtudja hogy melyik emelet, melyik ajtajánál rakja le. Amikor a kolihoz értek, a portás egy kicsit furcsán nézett. De mondhatni már megszokta a részeg fiatalok látványát.

Végül Ádám lerakta Mátét a szobája ajtajánál. De hirtelen egy furcsa érzés fogta el õt. Úgy érezte hogy meg kell csókolnia. És hát..... meg is tette. Maga sem tudta miért, de nagyon kívánta.

- Jó éjt..... Máté!- suttogta Máté fülébe Ádám, majd végül elment.