- Kislányom ébredj! -hallom anya hangját az ajtóból- Nagy nap vár rád.
Ugyanis ma van az első napom a suliban. Igazság szerint izgatott vagyok hogy milyen emberek vannak itt, de aludni jobban szeretek. Elkezdek mocorogni, hogy lássa, hogy már fenn vagyok. Anya kimegy, én kikászálódom az ágyból, majd a szekrényem elé állok és kiválsztom a mai ruhámat. Egy fekete csőnadrágra és egy fekete 'I hate school' feliratú pólóra esik a választásom. Hajamat összefogom, egy lehelletnyi sminket rakok magamra, ami bb krémből és szempilla spirálból áll. Elindulok lefelé a konyhába. Anya egy csésze kávéval vár.- Des, mást is felvehettél volna. Mindig ezt a nadrágot hordod.
- Nem, mert ebből kettő van. És ha arra cézol hogy felvehettem volna valami színt is, akkor közlöm, hogy nem ünnepelni megyek, sőt. És a sportcipőm bordó.
Leülök és megiszom a kávét.
- Ha jól emlékszem, akkor ma hat órám van. Tudsz értem jönni?
- Persze, de induljunk nehogy elkéss.
Ahogy utazunk, megpillantok egy hatalmas épületet, aminek a parkolójában rengeteg kocsi, drágábbnál drágább. Remek, nekem még jogsim sincs. Anya leparkol a járda mellett.
- Na itt is vagyunk. Legyen szép napod, fél kettőre itt vagyok. És még valami: ha nem szimpatikus valaki, ne kezdj el durcizni és jelenetet rendezni. Ha bármi van szólj. -anya arcán nagy mosoly.
- Jó majd megpróbálom - kiszáltam a kocsiból- szia.
Mosolyogva indultam befelé az épületbe, és próbáltam kedvesnek tűnni. Mindenki engem nézett, úgy látszik ma én vagyok az új szenzáció. Ahogy beértem, rögtön a szekrények felé mentem, és kerestem a 58-as számút. Nehezen, de megtaláltam, majd bepakoltam az összes tankönyvem. Megnéztem hogy milyen órával kezdek. Biológia, matek, francia, irodalom, történelem, majd kémia.Magamhoz vettem a biosz felszerelést, és elindultam az előadóba. Beérve láttam, hogy csak egy szabad hely van.
- Szia, Destiny vagyok -mosolygom
- Szia, Amanda. Te vagy az új lány?
- Igen. Leülhetek ide? -mutatok a szabad helyre.
- Persze gyere csak. -mosolyog. Ha szeretnéd, a szünetben körbevezetlek.
- Jó, köszi.
A tanár belép a terembe. Felállunk, köszönünk, és köszönt engem. Az egész osztály szeme rajtam. Érzem hogy elvörösödtem egy picit. Mennyire kínos..
Gyorsan telik az idő, leadja az anyagot a tanár. Egész jó fej tanárhoz képest.
- Na gyere -int Amanda és mosolyog.
Elindulok, és mindent megmutat. A legkisebb zugtól az ebédlőig, mindent.
- Milyen órád lesz? -kérdezem.
- Matek. Istenem mennyire utálom. - megforgatja a szemét majd nevet.
- Nekem is. Ott is ülsz mellém?
- Természetesen. Tudjál róla, hogy abba a matek csoportba van néhány helyes srác is. -vigyorog.
- Oh, jó hogy szólsz. Akkor majd nem szólalok meg, mert ne tudok semit matekból. Nem kellene leégetni magamat már az első napon. -nevetek. Cserélünk számot?
- Hogyne. És este tudunk beszélgetni.
- Jó ötlet. -odaadom a telefonomat, majd fordítva.
Gyorsan telnek az órák, és észre sem veszem, de már indulhatok is haza. Amandával csak az első két órám van sajnos. Remélem jó barátnők leszünk. De a matek óra melett se mehetek el említés nélkül. Az első sorban ült egy világos barna hullámos hajú srác. Magas volt, izmos. Szerintem rá célzott Amanda. Beültem anya kocsijába.
- Szia drágám, na mizu? -közben elindultunk- Milyen volt?
- Tetszik a suli eddig. Kedvesek a tanárok és lett egy új barátnőm. A neve Amanda, és ha nem bánod majd hétvégén áthívom egy pizsipartira.
- Jó rendben, de akkor addigra majd tegyél rendet a szobádban.
Végre otthon vagyok.
YOU ARE READING
Új élet
FanfictionDestiny vagyok. 17 éves, most költöztem el a városból, mert anyámék elváltak. Szeretnék minél hamarabb barátokat szerezni, a várost felfedezni, és az új sulimba beilleszkedni. Anyával nem változott a kapcsolatunk, de apával nem szívesen beszélget...