Adam vagyok egy 16 éves gimnazista.
-Adam készen vagy?-kérdezte tőlem a tanárnő. Azt elfelejtettem modani, hogy éppen egy 1 hetes kirándulásra készülünk az osztályommal Balatonrafüredre.
Tudni kell, hogy nem sokan kedvelnek az osztályba mert kilógok a sorból, azonban itt van Milán a legjobb barátom. Szintén kilóg a sorból mert meleg, úgy hogy mi vagyunk itt a fekete bárányok ebben a történetben. Sosem féltem attól, hogy belém szeret egyszer, mert álítása szerint nem vagyok az esete, de ki tudja még mit hoz a jövő.
Egy laza 2 óra buszozás után oda értünk a szállásunkra és elfoglaltuk a szobánkat.
-Adam!-szólt a tanárnő-Nem baj ha te egyedül leszel egy szobában?-nézett rám kivácsian.
-Milán kivel van?-kérdeztem furcsálkodva.
-Zalánnal.-mondta a tanárnő.
El vettem tőle a kártyát és elindultam a szobám felé. Furcsa, hogy Milán nem engem választott szobatársának. Zalánról tudni kell, hogy ő szintén meleg és volt már közük egymashoz Milánnal. Valami furcsa érzést váltott ki belőlem, talán féltékenységet.
Ki pakoltam és le dőltem pihenni pár órát.
-Milán! Várj meg!-kiabáltam.
-Na mizu?-kérdezte.
-Köztetek most val valami Zalánnal?-kérdeztem mosolyogva.
-Hát alakul valami igen.-mondta magabiztosan.
-Oh na akkor további sok sikert!-mondtam mosolyogva majd ott hagytam az aulába.
Megint érzem ezt az érzést. Féltékenység, de mitől lehet?
