Július 3,már alig vártam ezt a napot! Anya átölelt, két puszit dobott az arcomra, tudod csak a szokásos anyuka aggódós szöveg követte ezt, majd elbúcsúzott.
Rohanni kezdtem, mert ráeszméltem,hogy a vonatom indul 6 perc múlva. Miután felszálltam, nyomatni kezdtem a szokásos cuki szerelmes zenéim, mintha lenne valami valóság alapja, csak a jegy ellenőr szakította félbe.
Fél óra múlva barátnőm tárt karokkal várt!
Hú, felkészültél csajszi? Felejthetetlen egy hét vár ránk az ősök nélkül, Balaton, bulik, fiúk!
Mosolyogva bólintottam, és szorosan magamhoz öleltem Jess-t.
-NA MIRE VÁRUNK MÉG? INDUL SIÓFOKRA A VONAT!
- Várjjjj! Hannah merre van? És a többiek?
- Jaa, egy másik vonattal jönnek, a fiúkkal.
- Mii? jönnek fiúk is?
- Igen, anyám rám küldte a bátyám, a haverjaival, amit amúgy nem bánok mert eléég jól néz ki az egyik...
- Te tiszta hülye vagy, na induljunk!
2 röpke óra követte ezt, majd mikor leszálltunk, Jess felkiáltott: TIF, ITT VAGYUNK, ELHISZED? erre várunk már két éve!
Boldogan a nyakába borultam, majd nevetve elindultunk az apartmanház felé.
-Hű
- Na mivan? Jót intéztem?
- Jót hát!
Várj most üzent Jake hogy ők már elfoglalták a szobákat a többiekkel.
- Ki az a Jake?
- A bátyám, ne izgulj majd bemutatlak neki, de egy világi seggfej.
- Ha te mondod.
HANNAAAH kiáltottam fel!
Te jó ég egy éve láttalak!
URAM ATYÁM CSAJSZIII, végre!
Ez lesz a mi szobánk, csak a hármunké.
De abban a pillanatban, lelassult minden,
Jake volt az, sötétszőke haja, szép mosolya, és egy kicsit egoista járása teljesen levett a lábamról.
Oh helló, te vagy Tiffani igaz?
