Motorozz, bébi!

4.

- Nem rossz példány, de bunkó. A szemeiben el lehet veszni, de ahogy megszólalt totál kiábrándultam. – sütöttem le egyből a szemeim, bár ezzel lehet lebukom, attól még mindig jól néz ki, viszont abban nem hazudtam, hogy bunkó és idegesítő a fölényes megnyilvánulása.

- Azt azért ne mondd, hogy nem csókolnád le azt a jó telt ajkait. – gúnyolodott velem Fanni.

- Ne mondj ilyeneket te nő! Neked pasid van, ne nézegesd mások telt ajkait! – mordultam rá.

- Hűséget fogadtam, nem vakságot cicám! – emelte fel védekezően a kezeit, közben olyat nevetett, hogy a szomszédos asztaltársaság kissé furcsán tekintettek át ránk. Innentől kezdve inkább már behúzott nyakkal folytattuk a beszélgetést.

- Hogy érzed magad a nyári szakítás után? Túl fogod élni az utolsó évedet Alexxal? – érdeklődött Csenge. Nagyon empatikusak a csajok velem, szakítás utáni első héten nagyon magam alatt voltam, ők mindent hátra hagyva vittek és lefoglaltak, hogy ne legyek depresszióban. Alexxal négy évig voltunk együtt, általánostól kezdve, majd olyan okkal szakított velem, hogy az ő részéről elmúlt a szerelem és néhány nap után már az új barátnőjével virított az Instagram oldalán. Ezek után még rosszabb lett, mert biztos nem néhány nappal a szakításunk után ismerkedett meg vele. Bár apám sosem kedvelte, mert szerinte valami selyemfiú volt, anyukám pedig, neki mindegy, hogy néz ki, csak rendes legyen a lányával. Hát rendes is volt a szakítás napjáig, meg hát ez, hogy megcsalt.

- Rendben vagyok, nektek köszönhetően. Csak spanyolon találkozunk, meg a folyosón, esetleg a büfében, amúgy nem látjuk egymást, ha nem muszáj. Ha ő boldog, legyen, én is az vagyok, nem pazaroltunk több időt egymásra, ő meg kedvére csalhat másokat ha úgy tartja kedve. – kortyoltam egy jó nagyot a karamellás kávémból és kérdőn néztem a csajokra, hogy erre mit reagálnak. Úgy tűnik meg vannak elégedve a válasszal.

Nem is tehetnének mást, hisz tényleg ők segítettek rajtam és tudni kell, Csenge és Fanni páros nagyon jó szidásban. Miután mindent megbeszéltünk a sulit és a fiúkat elindultunk haza. Hulla fáradtan estem be az ágyamba, szüleim meg úgy sem értek haza este hatig, így bőven volt időm kicsit gondolkodni és nyugodtan lenni szinte mindennap. Megvacsoráztam az ágyamban közben a kedvenc sorozatomat bámultam, de hamar elaludtam, még szokatlan a korai kelés a suli miatt. Félálomban hallottam, hogy anyukám benyit hozzám, megkérdezze az első napomat milyen volt, de nem reagáltam.

Másnap reggel korán felkelve mindkét szülőmet a konyhapultnál találtam. Apám épp kávét töltött magának és anyunak.

- Jó reggelt! – köszöntem meglepődve, hogy mégis mit keresnek otthon még ilyenkor. Általában hagynak egy üzenetet a hűtőre tűzve vagy sms-ben, hogy legyen szép napom és rendeljek ebédet, ha úgy van.

- Jó reggelt, Napsugár! – köszönt vissza anyu egy hatalmas puszival. Szeretem anyukámat, legjobb barátnőm is egyben, bár húzós munkája van, de igyekszik mindig a kedvemben járni.

- Szia, Csöpp! – apám is kedvesen, de kávét kortyolva fel sem nézve a telefonjából köszön. Állandóan sok a munkája neki is, annyira viszont nem törekszik arra, hogy érdeklődjön felőlem, a fontosakat megtudja úgyis anyutól. – Elvigyelek suliba?

Kissé furán néztem apámra, általános óta nem hordott iskolába, akkor is csak azért, mert messze laktunk a sulitól. Bambán néztem először anyukámra, majd apukámra, hogy ezt tényleg komolyan gondolta-e.

- Nem, köszi! Kihasználom míg jó idő van és motorral megyek. – felelem két pirítósba harapás között. Anyu kicsit sajnálkozva nézett minket, megértem, bántja a múltban történtek, apám hiába próbálkozik, az én bizalmamat nehezen kapja meg újra. Miután dobtam egy gyors „ennyi elég is volt" mosolyt apámnak, adtam puszit anyunak felkaptam a cuccaimat és rohantam ki, mielőtt elkések a suliból. Csajoknak már tegnap szóltam, hogy nem kell megállni értem, bár Csengével buszon járunk, ha rossz idő van. Fanni autókázik, de kisebb kerülő neki felvenni mindkettőnket, így ritkaság ha megkérjük, hogy álljon meg értünk.

Útban a suli felé visszapillantómban észrevettem, hogy valaki eléggé siet utánam. Nem is kérdés ki volt az. Noel. Épp egy jelzőlámpa pirosánál álltam mikor beért mellém. Csak rám nézett a fekete sisakjában és megrázta a fejét. Ez mégis mi akart lenni?