A REZIDENS

Első Nap

Feszülten nyitottam ki a szekrényt. Az első munkanapunk a gyakornok társaimmal. Félve körülnézve az öltözőben pár ember arca beugrott, hiszen a kórház egy üdvözlő partyt csapott tegnap előtt, ahol minket, a leendő medikusokat ismertek meg. Fehér orvosi köpenyemet magamra kapva néztem meg magamat a tükörben. Halványkék orvosi ruha, orvosi köpeny. A sztetoszkópomat a nyakamba rakva néztem a karórámra, majd összefogva a hajamat tettem a zsebembe pár tollat. 

-Szia, Bianka, ugye? -lépett oda hozzám egy fekete hajú lány. 

-Igen, Én... -mosolyogtam rá a szekrényemben pakolászva. 

- Mimi vagyok, a buliról... -mondta, göndör haját arrébb söpörve.

-Igen, emlékszem rád. Veled röhögtem, amikor a srác leöntötte magát a pezsgővel -kuncogtam fel. 

-Ma nem látom... -nézett körbe. -Na mindegy is, Te kihez kerültél? -suttogta. 

-Dr. Szücs Hanna, , Te? -kérdeztem becsukva a szekrényt. 

-Ah, hála Istennek - sóhajtott fel. - Én is -túrt a hajába. 

-Hé, csajok -lépkedett hozzánk egy lány. Őt is szintén a bulin láttam. -Lara vagyok -mosolygott. 

-Én Mimi, Ő pedig Bianka -mutatott rám a fekete hajú. -Dr. Szücsnél vagy? - kérdezte.

-Igen. Ti? - kapkodta a fejét.

-Dr. Szücst mondtatok? - kérdezte egy lány, mire mindhárman megpördültünk a tengelyeink körül.

-Igen, Te is? - pislogtam nagyokat.

-Ah, hála Istennek, ide jöhetek? - bukott ki belőle egy sóhaj, mire hevesen bólogatni kezdtünk. - Köszönöm! - mondta megigazítva a köpenyét.

-Azt hallottam, hogy az összes medikust kicsinálja...-suttogta ijedten Lara.

-Valaki azt mondta, hogy pasast kapunk, de aztán... Dr. Szücs Hanna lett - pislogtam.

-Én mindkettőt hallottam - vont vállat a göndör hajú. - Eléggé parázok...

-Én is - bólogattam.

-Dr. Szücs Hanna medikusai? - kérdezte belépve egy nővér.

-Itt vagyunk! - kiáltottunk fel négyen, majd mellettünk még két srác.

-A rezidens kint vár a recepción titeket - intett, mire ijedten összenézve néztünk a fiúkra.

-Sziasztok, Én Tomi vagy... - kezdte s srác.

-Hé, Te vagy az, aki leöntötte magát a pezsgővel, nem? - nevetett fel Rebeka.

-De, igen, Én... - kezdte zavartan, mire hangosan felnevettünk.

-Gergő - biccentett felénk.

-Bianka - nyújtottam felé a kezem, de csak kikerülve indult ki az öltözőből.

-Hű, de mogorva valaki... - kezdte Katrin vigyorogva. - Biztos nem ment neki a... - mondta, mire hangosan felnevetve indultunk utána.
Miután a rezidensünk kiosztotta a csipogóinkat és elmondta, hogy mit ne csináljunk és mit csináljunk, mindenkinek egy egy kórlapot a kezébe nyomva magyarázott el még több fontos dologot, ezzel együtt megkaptam az első betegemet. Egy 16 éves lány három napja folyamatosan kidobja a taccsot.

-Hogy érzed most magad? - kérdezte megvizsgálva a nyirok csomóit.

-Áh, ennél rosszabbul már nem is lehetne... - mosolyodott el halványan.

-Hol fáj? - kérdeztem aggódóan.

-A hasam - sóhajtott. - És a fejem.

-Nem lehet, hogy terhes vagy?

-Én még nem... Mármint.. - kezdte.

-Rendben, értem - biccentettem. - Mit ettél, az elmúlt napokban? - ráncoltam a szemöldökömet.

-Igazából, semmit. Nem tudok enni... - dörzsölte az arcát. - Pár óra múlva azonnal ki jön belőlem...

-Van valami allergiád? Étel, vagy valami? - húztam kicsit feljebb a pólóját megtapogatva a hasát, mire azonnal felszisszent.

-Nem, nincs, talán laktózérzékeny vagyok, de az sem biztos, mert csak a múlt héten kezdtem el görcsölni, ha tejes dolgot ettem, és egyáltalán nem mentem orvoshoz és... Aú, kérem, ezt csinálja, baromira fáj - szisszent fel, amint megnyomtam hasát.

-Volt már vakbél műtéted? - kérdeztem nagyokat pislogva.

-Nem, semmim nem volt, ez az első, hogy egyáltalán a kórházban járok... - szipogta.

-Vera, téged meg kell műteni - mondtam. - Vakbeled van, ez nagyon veszélyes, főleg, hogy ennyire hagytad elhúzódni... - ráztam a fejem, Dr. Szücs csipogóját hívva.

-Mi? Most? - kérdezte ijedten.

-Igen, Vera - biccentettem, elkezdve előkészíteni a műtétre.

-De Én nem.. Hé! Most mit csinál? Nem akarok meghalni! Nem műthetnek meg - kapkodta a fejét.

-Vera, pont abba halsz bele, ha nem műtünk meg - néztem rá.

-Mi történt? - húzta el a függönyt Dr. Szücs.

-Vakbél, elfajult, meg kell műteni - vágtam rá.

-De ugye ez.. Ez ugye nem veszélyes műtét? - kapkodta a fejét a lány.

-Nyugodjon meg, nem az. Ilyet szinte mindennap csinálunk, tízből minimum nyolc embernél előfordul - mosolygott rá Dr. Szücs.

-Tényleg? - kérdezte rám nézve.

-Figyelj, Vera. Ezt még Én is megtudnám csinálni, holott nekem ez az első napom - mosolyogtam rá.

-De azért nem Te fogod, ugye? - nézett rám értetlenül.

-Nem, persze, hogy nem - nevettem fel, mire elmosolyodottt.

-Jó. Azthiszem, készen állok... - biccentett, mire a nővérek az ágyát eltolva elvitték előkészíteni a műtétre.

-Maga itt marad most - biccentett Dr. Szücs.

-Tessék? Még a műtétet sem nézhetem meg? - döbbentem le.

-Nem - nézett értetlenül.

-Dehát az Én betegem! - tártam ki a karjait.

-Maga nem jöhet be - mondta, mire elhallgattam. - Maguk medikusok a tápláléklánc legalja, azt csinálják, amit mi mondunk - hunyorgott. - Még nem jöhet be. Még nem.

-Rendben - forgattam a szemeimet.

-Hívja fel a szülőket, értseítse Őket - mondta, majd megfordulva sietett el a műtők felé.

A liftbe beszállva dőltem a falnak. Épp, hogy becsukódott volna, Mimi gyorsan beslisszanva nevetett fel, mire elmosolyodtam.

-Ez már a második, hogy lekésem a liftet - rázta a fejét fáradtan.

-Hosszú volt az éjszaka? - sandítottam rá vigyorogva, mire elmosolyodva lehajtotta a fejét. - Hujuj, mesélj csak... - vigyorogtam a vállába csípve.

-Egy barna hajú, kék szemű félisten... -sóhajtott  mosolyogva, mire az alsó ajkamat beharapva vigyorogtam tovább. - Azthiszem Zalánnak hívják... Ha jól emlékszem, részegek voltunk - nevetett fel.

-Na és, milyen volt? - löktem meg mosolyogva a vállát.

-Túl jó - sóhajtott újra, mire felsikkantva rángattam a vállát, mire a liftajtó kinyitódott és az egyik szakorvos nézett fel ránk mobiljából. Zavartan köhintve dörzsöltem meg az állam, majd Mimi újdonsült barátnőm döbbent arcát látva értetlenül kapkodtam a fejem, hiszen a szakorvos is ugyanolyan döbbenettel nézett Mimire. Barna hajú, kék szemű, elég helyes pasas. Eltátva a számat csúsztattam le tekintetem a köpenyére, hiszen ott mindenki neve megtalálható.
Dr. Nemes Zalán.