A megmentőm - [Ereri fanfiction]

1. fejezet - A titok

A nevem Levi Ackerman. Egy átlagos világban élek, átlagos országban.. Vagy talán mégsem? Egészen 20 éves koromtól tudom, hogy a világom egy hazugság..

 Az ország, és a városok határait 50 méter magas falak veszik körbe, tehát nem látunk a külvilágra. Az internetet leblokkolják és csak azokat látjuk, amiket az ország vezetői akarnak mutatni. Ókori adatokat látunk.. Mintha semmi sem lenne odakint, és mi lennénk a világ közepe. Hazugságban élünk, és ez senkinek sem tűnik fel. Nem mindenki hülye ebben az országban, csupán agymosottak. Tehetnek erről? Nem! Egy ember tehet róla: a király.

Más országokban már nem is királyok uralkodnak. Nagyon jól tudom.. Elnökök és választott emberek uralkodnak. Olyanok, akiket a nép akar, nem pedig olyanok akik bele születnek a gazdagságba.

De nálunk, az Anyaországban ez is más.. Minden más.

Na de én honnan is tudom mindezt? Három évvel ezelőtt egy külföldi ember szállt meg nálunk. Eren Jaeger volt a neve. Amikor én 20 voltam, ő 16. Diákként utazott az országba. Nagyon szép srác volt. Imádtam minden pillanatot vele. Az arca, a haja, a szemei, minden egyes érintése.. áldás volt. 

Egymásba is szerettünk, de én nem akartam. Nem tudtam, hogy lehetnek férfiak is szerelmesek egymásba. Ezeket ő mutatta meg nekem. Mindent ő mutatott meg. A szerelmet, az életet, a boldogságot.

Fogadott gyerekként igazi családom sem volt soha, így képzelhetitek milyen boldog voltam Eren mellett. Titokban kellett tartanunk hogy bármi is van köztünk. És nem csak azért, mert a férfiak között tilos bármilyen kapcsolat. Hanem azért is, mert az emberek furcsának tartanák. Ismeretlennek, és félnének tőle. Talán a fejünket is vennék egy nyilvános kivégzésen. Mert itt az is van..

Az Anyaországban nem használhatunk Facebookot, úgyhogy csak levelezéssel tarthattuk a kapcsolatot Erennel. Ennek már három éve.. Rég nem láttam, és nem is írt. Hiányzik..

Nem csak ez a baj. Nehezen élem a mindennapjaimat, tudván, hogy hazugságban élek. Egyre jobban utálom az embereket körülöttem. 

Azokat, akik nem is tudnak arról, hogy egy hatalmas ketrecben élnek. De a legrosszabb ebben az, hogy nem mondhatom el senkinek. Ha valakinek a fülébe jut, hogy én mindenről tudok akkor végem van. Erentől úgy tudom, hogy azokat akik "árulók" elviszik innen valahova máshová. Valahova messzire. Egy rossz helyre. Egy helyre, ahonnan soha sem térnek vissza.

Én félek az igazságtól..

 Félek attól hogy bajba kerülök..

Nagyon nehéz bolondot játszani..

Ki akarok innen jutni, és egy napon Erennel lenni.. örökre

-------------------------------

Hali mindenkinek! 

Tudom, még A remény alakját nem folytattam azóta sem..  egyszer az is be lesz fejezve, ígérem. De itt egy új fanfiction addig is, amit egy álom ihletett. Mindent pontosan úgy fogok leírni ahogy az álmomban is volt. Kajak Eren x Levi volt az álmomban aaa de király volt *-* Na és ez nem lesz olyan hosszú könyv, viszont igyekszem minél érdekesebbé tenni :3 

Pusza~