Nightmarish tales

Daisy doll

Régen volt egy játék babám akit, csak Daisy-nek hívtam. Barátságosan csillogó aranysárga szemei
voltak, fekete hosszú haja és kedves mosolya. Lila ruhát viselt derekánál egy zöld szaggal, a hátán volt
egy lyuk ahova én csak a cukrot raktam. Sokat beszélgettem vele, mivel ő volt az egyetlen, aki
meghallgatott mikor a szüleim épp dolgoztak, vagy nem voltak itthon. Mikor beszélgettünk mindig
adott valamilyen állatkát, amit persze a szüleimnek nem mutathattam meg. De sosem értettem hogy
a kisállatok amiket adott mért nem mozdulnak (akkor még nem tudtam hogy ki vannak tömve). Egy
nap épp beszélgettünk mikor a szüleim hazaértek. Kirohantam hozzájuk és elmeséltem nekik, hogy
Daisy ma is adott egy kisállatot.
- M….megmutatnád azt az állatot kicsm?- Kérdezte anyukám remegő hangon.
- Persze anya!- mondtam, s ezzel megfogva anya kezét behúztam a szobába. Daisy az ágyon ült
mozdulatlanul. Benyúltam az ágy alá és elővettem egy kis kitömött mókust aminek a szőre még véres
volt. a szüleim egymásra néztek majd az ágyon heverő babára.
- Menj el fürdeni kicsim! Apuval van egy kis dolgunk…- Mondta anya kicsit ijedten de kedvesen
mosolyogva.
- Utána csinálunk valami finomat. - Mondta apukám bíztató mosollyal.
elmentem fürdeni majd mikor visszamentem Daisy nem volt sehol. Apa azt mondta hogy el kellett
mennie.
Pár hónap múlva már el is felejtettem Daisy-t és a történteket. Ekkor még csak 8 éves voltam. A
történet 16 éves koromtól kezdődik igazán. a születésnapom előtt egy héttel. Elkezdtem fura
dolgokat észlelni…. Mint ha figyelne valaki….. Kitömött állatokat találtam a ház néhány pontján….. És
furcsa zajokat hallok éjszakánként…. Volt…. Hogy cukorkát találtam az éjjeli szekrényen. Mikor
elmeséltem a szüleimnek csak annyit mondtak: Nem lehet, hisz elégett….
Ezt nem tudtam mire vélni így nem szóltam bele.
Elérkezett a születésnapom este. Álmatlanul forgolódta, az ágyamban…. Akárhányszor behunytam a
szemem Daisyt láttam…..de máshogy nézett ki…. Lila ruhája koszos és égett volt haja teljesen rövid. A
jobb oldali gombszem fele fekete volt a ball pedig hiányzott. Kis babateste tele volt fekete
égésnyomokkal. A hátán lévő lyukból cukorkák potyogtak minden egyes felém tett lépésnél. egész
éjjel nem aludtam, pedig iskolába kellett mennem. Iskola után rohantam haza. Anyáék az asztalnál
ültek… Köszöntem nekik, de nem mozdultak…a kezem anya vállára tettem mire ő élettelenül
összeesett…. Kitömték….
- Barátok voltunk….. De ők nem engedték. - Szólalt meg valaki a hátam mögül…… Túl jól ismertem ezt
a hangot ahhoz, hogy felismerjem… Daisy…. Lassan hátrafordultam.
- Most már ők is a gyüjteményed tagjai. Boldog szülinapot Karolin – Mondta a baba…
- SZÖRNYETEG VAGY! – Üvöltöttem.
- Én a barátod vagyok. Senki sem állhat közénk. – Daisy közelebb lépett hozzám egy kést tartva a
kezében. – Az a dolgom hogy megvédjelek. ÖRÖKRE… - Bepánikoltam. Nem tudtam mit tegyek. futni
kezdtem, de hasztalan volt…. akárhova futottam Daisy mindenhol megjelent… elestem.
- Ugyan Karolin. te se gondolod komolyan, hogy elmenekülhetsz előlem… Tőlem, a barátot elől. –
Ekkor a baba odalépett hozzám. – Örökre együtt maradunk! – súgta a fülembe egy pszihopata
mosollyal, míg átvágta a torkom és minden elsötétült.